Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Meggyőződésem, hogy a hologram turnékat kitaláló, szervező és lebonyolító személyek számára külön bugyor van kijelölve a pokolban, a jegyeket megvásárlókról nem is beszélve. Persze értem én, hogy ilyen igény merül fel, hiszen ki ne szeretné a zenetörténet már elhunyt alakjait újra színpadon látni? Volt már ilyen turné Ronnie James Dio-val, Whitney Houstonnal, Roy Orbisonnal, és most is fut egy Maria Callas-szal. Csak hát az egész jelenség kicsit arra emlékeztet most már, mint a Marvel-univerzum szuperhőseinek halála, amiken előre röhög az olvasó, mert tudja, hogy ha átmenetileg megcsappan a példányszám, a szerkesztők úgyis kitalálnak egy visszaható folytonosságot - szaknyelven ezt retconnak hívják - amivel megmagyarázzák, hogy a robbanásban egy arra járó csavargó testét találták meg a Vészmanó helyett. Hála az égnek, most Amy Winehouse-zal is készülődik egy ilyen eseménysorozat, de ez alkalommal nemes a cél, hiszen az Amy Winehouse alapítvány drogellenes felvilágosító kampányait támogatják a bevétellel. Készséggel elhisszük, és vagyunk olyan jó fejek, hogy ne idézzük szó szerint Ford Fairlane e tárgyban elhíresült híres mondását.
Pár hete a brit NME zenei magazin szerkesztősége összeállította fennállásának 60. évfordulójára az elmúlt hat évtized