Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Fat Beats által felfedezett nagyreményű, detroiti csodagyerekből néhány év alatt az indie hip-hop szcéna egyik stabil, mindig megbízható minőséget szállító tagja vált. A producer/MC-t elkerülte az igazi kommercionális siker, és bár a tehetsége bőven megvan hozzá, mint házi beatmakert sosem szippantotta be a mainstream. Kompozíciói, változatos zenei megoldásai és – A38-as koncertje óta tudjuk – profi élő fellépései is messze kiemelik a 90-es évek hangzását sokszor unalomig hajszoló kortársak közül. Három kitűnő zenész élén előadott koncertje után, a hajó backstage-ében beszélgettünk többek közt arról, kiket tart példaképének, ha koncertről van szó, hogyan ismerte meg Jack White-ot, vagy, hogy zenekara miért egy XIX. századi rabszolgafelkelés vezetőjéről nevezte el magát. A beszélgetés alatt - a késői időpont ellenére - végig vidám, és rendkívül összeszedett, egyedül akkor komorul el kissé a hangja, mikor a mainstreambe való bejutásról kérdezem. Mintha sajnálná, hogy az az egy bizonyos lehetőség elmaradt, mondjuk a szintén detroiti Eminem egyik lemezén.
(A nyitó galériát Sarkadi Bálint készítette az A38-as koncerten.)
