Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nagyon közel állnak egymáshoz. Mégis eddig soha írtak közösen dalt, pláne nem adták elő együtt. Az egyik a mainstreamből érkezett, a másik inkább az undergroundot preferálja. A maguk területén mindketten sikeresek. Testvérek, mégis sokan nem tudják, hogy azok. Johnny K. Palmer, azaz JKP és Mushu most mégis úgy döntött, hogy egyesítik erőiket: Crystal című dalukhoz klipet is készítettek, melyet mindjárt meg is mutatunk.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Új lemezzel jelentkezett az elektronikus zene különféle alstílusaival minden gátlás nélkül kísérletező Terminal Danger. Az Eighties Nineties Naughties anyaga a korábbiaknál valamivel populárisabb, ugyanakkor az eddigi synthwave, krautrock és szintipop hatások sem tűntek el a zenéből. A folytatásban itt a komplett album, amit először a Lángoló Gitárokon hallgathattok meg teljes egészében.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az érzelmek miatt, amiket felszabadít. Ahogy Steve Aoki berakja a CD lejátszóba Celine Dion titanicos slágerét, és egy emberként könnyezik a belga Tomorrowland fesztivál közönsége. És ahogy utána átcsap őrületes EDM veretésbe (vagy ez már baszatás?) a szívfacsaró dal. Megőrülünk!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Avicii - True (PRMD / Universal Island)
A hivatalos megjelenés előtt a töménytelen rádiós felvételről és a márciusi Ultra Music-os fellépéséről (ahol kb. 40 percet játszott az albumról, élő hangszerekkel megtámogatva, amiért ott helyben meg is kapta a magáét) már szinte valamennyi számot meg lehetett ismerni Avicii új lemezéről, a True-ról, most mégis furcsa így face-to-face szembesülni azzal, hogy 2013-ban egy elektronikus lemez félig-meddig countryra és annak tábortűzbarát változatára, a bluegrassre épül. Avicii-t még abban az időszakban ismertem meg, amikor a Myspace nem csak egy döglődő romhalmaz volt, hanem tele volt a hálószobaproducerek igazi kincseivel, és amikor a Daft Punk Alive-turnéjával elindított elektróhullám sorban termelte ki a Deadmau5-hasonmásokat világszerte, de főleg a tengerentúlon. Kezdetben a svéd producer sem tűnt többnek egy ilyennél, jött az önmagát komolyan nem vevő jópofa electrohouse-ával, nagy összegben mertem volna rá fogadni, hogy ő is beszürkül a Chris Lake-ek és Steve Dudák közé (komolyan, rájuk emlékszik még valaki?), de végül nem így lett.