Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Akinek volt szerencséje élőben látni a Poguest, lehet némi elképzelése, hogyan festene a Loch Ness-i szörny, ha élőhelyét víz helyett sósborszesszel töltenék fel. És persze tisztában lehet vele, hogy a punk szellemben játszott ír népzenével akkor sem nagyon lehet hibázni, ha a tagok némelyike már rosszabbul fest Norman Bates édesanyjánál. Nomármost, a Dropkick Murphyst nagyon is fitt májgyilkosok alkotják, így borítékolható volt: nagy partira számíthat, akinek az Aerodrome után egy nappal maradt még energiája elzarándokolni a Budapest Parkba. Arra azonban már kevesebben mertek volna fogadást tenni, hogy az év talán legnagyobb népünnepélyének lesz szemtanúja. Egy laikus azt gondolhatta volna, hogy egy hasonló kaliberű zenekar Budapesten legfeljebb Dürer Kert méretű helyeket tud megtölteni, ehhez képest a nézőszám legalább annyi, ha nem több volt, mint az előző nap.
Dropkick Murphys - Signed And Sealed In Blood
A helyzet a következő: a magyar lakosság túlnyomó többsége abban a hitben él, hogy a koboldok Bajorország szülöttei, és vén, perverz asztalosmesterek műhelyében élnek. (Utóbbinak kijár a jelző, mint mindenkinek, aki sokkal inkább tart igényt egy pajkos manóra, mint sem feleségre.) Szent István népe tehát nyilvánvalóan hendikeppel indul, ha - akár zenei síkon – kedve támadna Szent Patrik népének bőrébe bújni. A popipar egyes méltán elfeledett képviselői ugyan már korábban is tettek kísérletet hasonló dolgokra, ám az ezáltal létrejövő alkotás alig sikeredett ízlésesebbre egy Jézusos matrjoska babánál. Szerencsére idővel a Pogues (valamint a Dropkick Murphys és a Flogging Molly) által képviselt kelta punk/rock vonal is elérte a Kárpát-medencét, ennek köszönhetően pedig jóval reménytelibb kezdeményezések is napvilágot láttak. Nos, a Firkin (képünkön) és a LochNesz is ezek közé sorolandó.