Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Elsőként mentegetőzöm egy kicsit. Mindig olyan tervekkel érkezem egy-egy fesztiválra, hogy most aztán jó sok zenekart megnézek, és majd mindről írni is fogok, mert ugye a szakmaiság, meg hasonló lózungok. Természetesen a gyakorlatban ez egyáltalán nem így néz ki, és ennek csak az egyik oldala az, hogy az ember bulizgat olykor. Persze ezt sem érdemes véka alá rejteni. Nem gondolhatja senki, hogy egy magamfajta cserzett rocker majd macskagyökér teát kortyolgatva ücsörög decensen a VIP sátorban, és gondosan jegyzeteli egy spirálfüzetbe - a tabletről csak a tablettás bor jut eszembe, de arról tíz éve leszoktam - , hogy hol volt, mit látott, azon hányan voltak, és hányszor tapsolták vissza. Na hát ezt nem. Másrészt mivel most már életvitelszerűen több lovat ülök egy seggel, természetesen a Rockmaraton sem arról szólt, hogy akkor most kizárólag újságíróskodom. (Képek: Rockmaraton-facebook)