Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Minden zenei hullám ott kezd igazán unalmassá válni, amikor a jellegtelen zenekarok elérik a jók szintjét népszerűségben. A Razorlight ennek a legjobb példája. Az első lemezük egy több-kevésbé (inkább kevésbé) hallgatható, tipikus angolszász gitárzenét tartalmazó munka volt, igaz abból sem emlékszem egy árva hangra sem. Második nekifutásra már címet sem tudtak kitalálni, ezért aztán Razorlight lett az is, és valamivel azért emlékezetesebbre sikerült: annyira rossz volt, hogy minden tanács ellenére sem voltam képes rávenni magamat, hogy megnézzem a Szigetes performanszukat.