Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Corsairrel kapcsolatban az a legérdekesebb tudnivaló, hogy nincs semmilyen érdekes tudnivaló. Három amerikai srác és egy lány összeállt, és elkezdett zenélni, kiadtak két EP-t, majd 2012-ben a debütáló lemezüket, most pedig itt az új albumuk, a One Eyed Horse. Ha akarjuk, beleilleszthető a retro rock /metal skatulyába: a már a Blue Öyster Cult fénykorában barkót növesztő öregrockerek és a kizárólag a Paul Di’Annó-s Iron Maidenre esküdő metálosok tűnnek a legfőbb célközönségnek. Ámbár manapság egyre több fiatal érzi úgy, hogy a legjobb riffeket 1970 és ’80 között gyártották, nekik is jóleshet a Corsair ősrock-protometálja. A mostani zenekarok közül a Dawnbringer játszik hasonló megfontoltsággal és visszafogottan ízlésesen, csak a Corsair nem szégyell akár két-három percig is témázgatni, szólózgatni, amitől kicsit komplexebbnek, izgalmasabbnak tűnik. Az első lemezt egyelőre még erősebbnek érzem, de akinek elhomályosodik a szeme, ha az ikergitáros szólókra és a felvarrós farmermellényekre gondol, annak érdemes belefülelnie a One Eyed Horse-ba is.