Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Voicst @ Merlin 2009.04.28.
A kérdésre egyszerű a válasz: bízzuk a promóciót egy nagykövetségre. A holland hét keretében hazánkba érkező Voicst a saját nemzeti képviseletének áldozata lett. Az egyébként érintett közönség töredéke értesült a dologról, még az amúgy egészen naprakész programmagazinok sem jelölték a rendezvényt, így az emberek vagy az Anton Corbijn-kiállítás megnyitóján voltak, vagy metálkodtak a Dürerben, vagy nosztalgiáztak a ZP-ben, vagy egyáltalán, fogalmuk sem volt arról, hogy egy kitűnő zenekar koncertjéről maradnak le, ami történetesen a Merlinben volt.
A Voicst Hollandia jelenleg talán legjobb zenekara. Egyszerű képlettel dolgoznak: vannak popos dallamaik, vidám hozzáállásuk, humoruk, és van egy feszes zenekaruk. A zenéjük akár még eredetinek is nevezhető (kb. indie), de mégsem ez a lényeg, a Voicst egyszerűen jó. A tavalyi Szigeten a kétharmad részt hollandokkal feltöltött Wan2 sátor már egyszer megbizonyosodott erről. Többen vannak azok, akik a koncertről csak szóbeszédet hallottak: meglepetésekkel teli, kirobbanó előadás volt. Sokan gondolhatják, hogy egy negyvenfős közönségnek, házibuli körülmények között bizonyára nem lehet ugyanolyat nyújtani. Dehogynem lehet.
Olyannyira, hogy a basszusgitáros alatt beszakadt a színpad, pedig még csak bele sem lendült. A dologra az egész koncert alatt szaladgáló road pillanatok alatt reagált, és letakarta egy fa dobozzal. Mellesleg az ázsiai srác egyszerűen zseniális volt, mindent elrendezett, hangolt, gitárt cipelt, sört vitt a keverősnek, törölközőt a zenekarnak, mindezt csak azért lehetett észrevenni, mert kevesen voltunk (konkrétan a színpad előtt szaladgált), amúgy haláli természetességgel, és villámgyorsan dolgozott, még a saját zenekara is viccelődött a „nindzsás” mozdulatain. A Szigeten eljátszott leültetés most is volt, az viszont még a zenekart is meglepte, hogy a lassú szám után a gyorsra nem akart felállni a közönség, mondván, hogy fáj a lába, ezért a lendületesebb dalból is lassú lett, bár a dobos rövid és komolytalan vitát generált arról, hogy hogyan is dobolja el azt, ami amúgy zajos.
A felállás amúgy kicsit rendhagyó, vannak az alap tagok (ének/gitár, basszusgitár, dob), azon felül van még egy gitár, egy sampleres és egy szaxofonos. Utóbbi kettő konkrétan csaj, és az egész koncertet végigugrálták, akár volt dolguk, akár nem, vagy a színpad mellett, vagy a színpadon. Ez a hozzáállás átragadt a közönségre, a teremben mindenki vigyorgott, teljesen bizonyos, hogy senki nem élte meg csalódásként a koncertet a kevés néző miatt, még a zenekar sem. A zene varázsa az ilyen alkalmakkor jelenik meg igazán, nem tömegben, nem hatalmas díszletek között, csak mosolygó emberek kellenek, és egy jó zenekar.
Ilyen szokott lenni egy Voicst-koncert
Elvileg itt egy Voicst-klipnek kéne lennie
