Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az ifjú pécsi titán Magyarországról egyedüliként bekerült a nívós londoni gitár tehetségkutató verseny, a Guitar Idol 12 döntőse közé. A haverokkal már a szigeten vannak: ma még gyakorlás, holnap viszont már minden megy élesben. Steve Vai is ott lesz. De ki is ez a srác?
Sokan vannak akik még nem ismernek, következzen egy kis biográfia. No meg a tanulmányok.
Pálfi András vagyok Pécsről és 21 éves. Idáig a szokásos történet. Még gimis voltam amikor egy szintén gitáros ismerősöm kiment egy dániai iskolába, hogy zenét tanuljon. Ő mesélte, hogy ez egy tök ingyenes iskola és rengeteg a szabadidő éppen ezért egész nap tudott gyakorolni, akkor mondtam, hogy nekem ez kell. Kimentem én is egy évre és tényleg voltak olyan napok amikor semmi dolgunk nem volt, olyankor ki sem mentem a szobámból, egész nap gyakoroltam. Ott kurva sokat fejlődtem. Kaptam egy oklevelet is, de az csak egy dísz a falon, másra nem jó. Igazából az iskola is elég laza volt, azt se nézték hogy bemeész vagy sem. Voltak egyébként dánok, akik csak lébecoltak, a külföldiek viszont tényleg tanulni mentek oda. Ha ez nincs, akkor egyből mentem volna egyetemre, de az, hogy ott minden nap lejátszottam a kezemet igen meghatározó volt. Aztán felvettek a BME-re, mérnök informatikus leszek, ha befejezem, de annyira azért nem vagyok oda érte, inkább a zene, ha már választhatok, de kell valami polgári meló, valami biztos pont, valami papír. Van még egy év csúszóm, ha bármi történne. Ilyen lehetőség úgyis egyszer van az ember életében, vagy egyszer sem, ezt most mindenképp meg kell lovagolni. Túl sokat szívtam már, hogy csak úgy otthagyjam az egyetemet.
A zene az anyatejjel jött, vagy a hangszórókból?
Otthon a fater zenéin nevelkedtem - Deep Purple, Led Zeppelin, Mike Oldfield és társaik –, benne volt a zene a mindennapokban. Aztán olyan 14 voltam amikor egyik haveromtól megkaptam a Metallica Black albumát, és akkor kezdődött az őrület. Épp akkor voltam nyolcadikos és egy jutalom úton voltunk Londonban, beszabadultunk egy HMV zeneboltba, és találtam ott egy Metallica tabulatúrafüzetet, belelapoztam, láttam, hogy ebből meg lehet tanulni a számokat, meg is vettem rögtön, bár hangszerem akkor még nem volt, de karácsonyra az is megjött: egy abszolút alap Yamaha gitár. Aztán jött a zenekarosdi. Sokáig volt egy bandánk, Metallica feldolgozásokat játszottunk Túlerő néven. Aztán Dánia után jött a WNS, amolyan funky-pop-alternatív zene. Már nem csinálnék ilyet, de őket nagyon ajánlom mindenkinek, nagyon faszák. Mindenképp szeretnék egyébként zenekart, függetlenül a Guitar Idoltól.
Maradt a metal, mint kizárólagos műfaj, vagy jöttek más irányból is hatások?
Ez folyamatosan alakult: kezdtem a Metallicával, de közben kaptam mindeféle zenéket, majd következett a Dream Theater korszak. Akkor láttam először John Petrucci virtuóz gitárjátékát. A Dream Theater sokoldalú zenekar, van benne zúzda meg líra is, szóval minden, ők nyitották fel a szemem. Utánanéztem, hogy ők miken nevelkedtek, innen is rengeteg hatás jött.
A számokat tabulatúrából vagy hallás alapján játszottad?
Eleinte tabulatúrákból, de később Dániában kezdtem használni a kilassítós módszert, mert nem tudtam hozzájutni a tabulatúrákhoz. Például Steve Morse, a Deep Purple gitárosának van rengeteg olyan dolga, ami nincs is letabolva, na azokat gyakorolgattam.
Ez az első megmérettetésed?
Nem. Mindig úgy csináltam, hogy sok helyen indultam, ha találtam egy ilyet mindig beneveztem. Ezek egyszerű dolgok általában, annyit kell csinálni, hogy fel kel venni egy számot, vagy videót és be kell küldeni. Ezeket szorgalmasan csinálgattam, a haverok meg szavazgattak, de különösebb eredményt nem értem el. A Giutar Idol 2008-ra is beneveztem, de ott sem sikerült elérni semmit. Viszont tavaly volt egy amerikai honlapon egy verseny, ahol minden hónapban választottak egy győztest: én voltam az októberi. A verseny még mindig tart, a végén majd ott is összeeresztenek bennünket. 100 dolcsit kerestem vele.
Csak szavazat alapján lehetett bejutni a Guitar Idolra vagy zsűri már a selejtezőkön is volt?
Három selejtező volt, mindegyikből kiválogattak 40-40 embert: 20 ember szavazatok alapján 20 ember a zsűri döntésével. A 120 kiválasztott továbbjutott egy elődöntőbe, innen ment tovább a 12 döntős: 4 embert beszavaztak, köztük engem is, 8-at pedig a zsűri juttatott be.
Van valami kritérium az előadással kapcsolatban?
Játék, pontosság, előadásmód, megjelenés. Volt olyan is, akit krétával körbe lehett volna rajzolni, akkor is ott maradt volna, de olyan pontos volt, mint egy lemezfelvétel. Ezzel szemben tavaly mondjuk egy olyan srác nyert, aki felszántotta a színpadot. Az akkori zsűrinek ez tetszett.
Mi volt ez a Bumerángos dolog a Borossal meg a Bochkorral?
Felkerestek hogy érdekelné őket ez a dolog és be kéne fáradnom a műsorba. Arra számítottam, hogy megkérdezik ki vagyok, mi vagyok, mi ez a verseny, esetleg játszok valamit, aztán szevasz. Ehhez képest majd egy órát ott voltam a stúdióban, 3-4 számot eljátszottam, kifaggattak mindenről, este megismételték az egész műsort, és a szavazás lezárásának napjáig minden nap bemondták, bannert raktak ki a honlapra stb. Valamelyküknek ez nagyon tetszett mert nagyon nyomattak engem. De ezer köszönet nekik.
Furcsa módon a szakmai lapok nem nagyon foglakoztak veled: se a Metal Hammer, se a Zenész magazin, a Rockinform is csak egy rövid hírben, inkább Viva, meg RTL Klub. Nem vesznek még komolyan idehaza, vagy csak mindenki arra vár, hogy a nyertessel (veled) elsőként beszélgethessen?
Úgy kezdődött ez az egész marketing dolog, hogy a végső döntő előtt a 120 ember kapott egy-egy levelet, hogy gyerekek vegyétek tudomásul ez egy elég komoly dolog, úgyhogy promózzátok és nyomjátok magatokat. Elkezdtem újságoknak írogatni, egyedül a Blikk meg a Bors hozott le cikket, ők ugye örülnek ha csinálnak nekik hírt. A Slágeresek is innen hallottak rólam. A szaklapoknak is írtam, egyedül a Rockinform jelzett vissza.
Hírnév, népszerűség?
Ezen nem gondolkodtam, abban sem vagyok biztos, hogy ez az egész eljuttott az agyamig pedig már hónapok óta megy, de majd ha ott leszek akkor kiderül mi lesz. Ez egy akkora zsákbamacska, hogy odajön valami fazon, mond valami ajánlatot és van rá egy percem, hogy eldöntsem az életemet.
Mi van, ha nem nyersz és ha haza kell jönni?
Alapvetően nekem már maga az egy nyeremény, hogy az egész világról a 12 között ott lehetek. És az internetes élő adást majd 3 millió ember nézi. Nem leszek szomorú ha nem hozok haza egy fél cipőfűzőt se.
Hogyan lettél EKF nagykövet?
Hivatalosan az EKF úgynevezett hírvivője vagyok, gyakorlatilag anyi a dolgom, hogy legjobb tudásom szerint reklámozzam a pécsi programsorozatot. Édesapám kereste fel őket, nagyon jó ötlet volt tőle. Rengeteg mindennel felruháztak, programfüzet, prospektus, meghívók, kitűzők, ezeket kell osztogatni, interjúban megemlíteni, a konferansziéval bemondatni, még a pólómon is rajta lesz az EKF-logo. Cserébe ha a szállásról hozok számlát azt egy bizonyos összegig támogatják. Az utazás az saját zsebből megy. Valamivel a Guitar Idol hozzájárul akintlétünkhöz, de az is csak zsebpénz. Pedzegették is az EKF-esek, hogy nehogy azt higyjem hazajövök Londonból és ennyi volt. Számítanak még rám és én is számítok rájuk.
Mikor lesz ez az egész, és hogyan alakul a kinti forgatókönyv?
Szombaton lesz a show egy nagy hangszerkiállításon egy kurva nagy hangárban, csomó újdonság, csomó híresség, például Steve Vai ott lesz, ő lesz az egyik zsűritag. Mi már szerdától kint leszünk, egy két haverom elkísér. Szerdán meg csütörtökön körülnézünk, péntek reggel próba, szombat reggel pedig a verseny, vasárnap pedig már jövünk haza.
