Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Napokon belül elérhető lesz digitálisan a Subscribe új lemeze, a Bookmarks. A Lángoló Gitárok, amellett, hogy kritizál, be is mutatja a teljes új albumot a hajtás után. A fizikai megjelenést továbbra is titkolja a zenekar, de az biztos, hogy még márciusban kézbe veheti, aki akarja.
Subscribe – Bookmarks
(EMI Music Services)
Talán önismétlés újra leírni azt, hogy a Subscribe angol nyelven, kifejezetten agresszív, összetett zenével lett olyan népszerű, hogy a fővárosban már kisujjból tudnak teltházas klubkoncerteket csinálni. Ez egy igazi, elvitathatatlan teljesítmény. A zenekar ráadásul szeret új kihívásokat is keresni, és az utóbbi éveket már hét taggal, billentyűssel nyomta végig, kibővítve, megbolondítva az eddig sem egyszerű hangzásukat. Most a harmadik lemezükhöz értek, ami előtt nem kevés elvárás halmozódott fel a szakmában, a közönség részéről és saját magukkal szemben is.
Az egy éve megjelent Contardictions ep az új album ismeretében bizonyos mértékig zsákutca volt, és utólag érezhető, hogy nem is volt teljesen letisztázva. A Bookmarks leghosszabb dalai is gördülékenyebbek, mint az a két szám. Azt eddig is tudtuk, hogy a Subscribe rengeteg jó ötlettel rendelkezik, de ezt a tobzódó világot kordában kell tartani, az új lemez pedig minden korábbinál egységesebb. Ha az összképet nézzük, akkor úgy is lehetne jellemezni, hogy ez a zenekar legromantikusabb albuma. Persze nem kell félni, van sok zúzás, meg üvöltözés, de szinte egyforma arányban a csendes részekkel. Ezúttal nem igaz, hogy a dallamos részek dallamosabbak, és a kemények keményebbek, mert csak a dallamos részek lettek jobbak, ráadásul néhol ragyogóan jók.
Az olyan elvárás viszont, hogy minden dalban legyen valami sziporkázó ötlet, sajnos nem teljesül. Egyik dal sem rossz, csak nem mindegyik ugrik lécet. Az Orchitis pl. egy megszokott Subscribe-darálás, egy nem túl színes refrénnel, és a Ringside Seat is csak a hammondtól és a zongorától lesz több, de egyébként nincs meg a csettintés, hogy ez igen, itt túlléptek önmagukon. Kb. ennyi a feketeleves, a többi nagyobb részt emlékezetes és élvezetes. A szimfonikus intro utáni kezdő páros hatásos refrénekkel támadja le az embert, kivédhetetlen, hangulatos dallamok ezek. Aztán rögtön a harmadik dal, a Bitter Boundary olyan, ami nem sokszor adatik meg egy zenekar életében, ugyanis ez úgy, ahogy van perfekt. A gyerekkórus olyan meglepő, hogy elsőre nem is működik, aztán a következő hallgatásnál már teljesen egyértelmű, hogy ennek kellett kifejlődnie a refrénből, helye, funkciója van. Az elsőként megjelent Books Of The Dyslexic már nehezebb eset, mert kicsit csapongó, és szokatlan felépítésű, de emésztés után ugyanúgy stimmel, mint a Bitter Boundary, főleg Tilk Máté záró dallamai és a tört, Meshuggah-hatású riffek.
A zenekar nekikezdett egy Napra-dal feldolgozásához, aztán mégis saját, magyar nyelvű szám lett belőle, az Álomtégla, ami azzal okoz meglepetést, hogy nem buta, klisés a szöveg, és jól ritmizál a zenére, ráadásul a billentyűtől új az íze, (bár itt is akadnak önidézet gyanús témák). A Miles Away igazából csak egy átkötés, és a rákövetkező Between Heaven And Her lesz az, amivel nehezen fognak boldogulni az ugrabugráló fiatalok. Ez egy alapvetően nyugodt, pihentető, nyolcperces merengés, amiben ugyan van torzított gitár, meg újabb tört riffes üvöltözés, de a higgadt dallamok teljesen eluralják a dalt. A Subscribe pályafutásának legérettebb száma, és egyfajta igazolása a fejlődőképességnek. A befejező Gay Rodeo olyan, mint a címe, nem feltétlenül kell komolyan venni, de persze van benne sok hangszerelési ügyeskedés, fúvósok, billentyű stb.
A Subscribe ezzel a lemezzel legrosszabb esetben is maradt ugyanolyan, mint volt, helyenként viszont kifejezetten jobb, amit csinálnak. Azzal kapcsolatban viszont nehéz jóslásokba bocsátkozni, hogy ezzel az albummal képesek-e népszerűségben előre lépni, hiszen nem lett emészthetőbb, nem lett kommerszebb, mint korábban, csak egy újabb lépcsőfokot ugrottak, aminek nagyságát ki-ki döntse el maga.
