2011.03.16. 12:41 – Gnosis

Ez is true, csak másképp - Deafheaven-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Deafheaven – Roads To Judah
(Deathwish Inc.)

Amerika mindig is kicsit másképp közelített az európai (különösen a skandináv) blackmetal színtérhez: nem egy az egyben másolták le, hanem vegyítették mással, mélyítettek a saját felfogásuk szerint, de az eredmények általában felemásra sikerültek. Elvakultaknak persze ott volt a Xasthur vagy a Profanatica/Havohej, de ezekben a zenékben hinni inkább csak bohém szemléletmód volt, mintsem komoly ideológiai meggyőződés. A Deafheaven ezen a képen némileg változtathat. Ők egy vadonatúj San Francisco-i formáció, eleddig egy demót és egy kétszámos ep-t jelentettek meg tavalyi megalakulásuk óta. A Roads To Judah egy négyszámos, közel negyvenperces utazás, ami magába építi a korábbi hangzóanyagokon rögzítetteket is.

Ez az utazás a kulcsszó a csapat zenéjéhez: bár a blackmetal szerves részét képezi a számoknak, ez csak az egyik alkotója, ugyanis post-rock/metal életérzések szép számmal vegyítődnek a kétlábgépes futamokkal, a nordikus riffelésekkel, játszi könnyedséggel, olyan helyeket és mélységeket bejárva ezáltal, ami nem a pokol égett szagával terhes, hanem az evilági borzalmak és szenny egy filozofikus, kiégett sommás ítéletét tárja elénk. „Blind to the ocean. Deaf to the heavens.”

Talán nem túlzás kijelenteni azt, hogy a Deafheaven onnan indul most, ahova az Enslaved vagy a Sólstafír megfontolt lépésekkel halad: a blackmetalt olyan eddig kiaknázatlan elemekkel házasítja, mint az említett post-rock vagy shoegaze. (A Deafheavent, ha nagyon akarjuk inkább illendőbb blackgaze-nek nevezni, mintsem blackmetalnak.) Őket nem nyomasztja a blackmetalos múlt, nincs honnan elkanyarodniuk, hanem eleve ezzel a színes, műfajokat összemosó keverékkel indulnak. Nem hibátlan, amit csinálnak, néha el lehet veszni nagyon a témahalmozásban, de egy debüt album esetében ez megbocsájtható talán.

Természetesen az ős-Darkthrone rajongók nem tudnak mit kezdeni a Road To Judah-val, viszont akik befogadóbbak a fekete metálon belül a működő változtatásokra, azoknak remek hallgatnivaló lesz a lemez. Nem is beszélve arról, hogy a csapatról gyakorlatilag semmit nem találni a neten, a hivatalos honlapjukon is csak annyi díszeleg, hogy ’sold out’ lett a tavalyi demójuk. Ez is true, csak másképp.

A teljes lemez:

Szerintünk: (4/5)
Szerintetek: (3/5)

lemezkritika rock metál black post ezt hallgasd deafheaven



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása