Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Seggig érő szőke haj, szakáll, bőrgatya, bőrmellény, az övről lelógó kútlánc, Gibson Les Paul tök alatt, nagyterpesz, motoroscsizma - ha ebből már csak három, na jó, négy dolog stimmel, az jónak számít a 2000-es évek kiherélt rockervilágában. Zakk Wylde-ra az összes kitétel stimmel és még gitározni is tud. Énekelni annyira mondjuk nem, de ahhoz a zúzós, húzós, doomos, southern és sludge beütéseket is magán hordozó zenéhez, amit a Black Label Societyben játszik immáron 12 éve, nem is nagyon kell. A zenekar éppen amerikai turnéját tolja (szinte minden nap van egy buli júniusig), utána jönnek át Európába, és 29-én a Petőfi csarnokban is fellépnek. Zakk Wylde-ot a buffalói koncert előtt kaptuk el tíz percre.
Milyen a turné?
Állat. Épp most volt vége a közönségtalálkozónak, gondosan ügyelek arra, hogy minden helyszínen legyen egy ilyen, mert fontos a kapcsolattartás a rajongókkal. Remélem nálatok is összejön. Honnan hívsz?
Budapestről, Magyarországról.
Ja, ott is. Jó lenne, mert a magyar Black Label-családdal még nem találkoztam.
Most az akusztikus albumot (The Song Remains Not The Same) turnéztatjátok?
Nem. Rendes, hangos metálturnén vagyunk, bár a zongora felkerül a színpadra, és pár nótát elnyomunk erről az albumról is. Jó, ez sem mindig van így, mármint a zongora, mert egy 1200 fős klubban nincs mindig akkora színpad, hogy felférjen a cájg mellé, de ahol tudjuk, felpakoljuk.
Minden koncerten ugyanaz a setlist?
Nem, sőt, én azt szeretem, és ebben a többiek is egyetértenek velem, hogy legyen minden koncert más. Vannak alapnóták persze, amiket tuti elnyomunk, de szeretem megkavarni a dolgokat. Ha valaki meghallgatja a Black Label Societyt Buffalóban, nyugodtan átugorhat a következő bulira, mert más nótákat hall majd. A turné előtt elpróbálunk minden olyan számot, ami szóba jöhet, és ami faszán megy, azt elő is adjuk valamikor.
Kisebb vagy nagyobb helyeken szeretsz játszani?
Szerintem az nem zenész, aki nem szereti a füstös, izzadt, meleg klubokat, de az sem, akit nem nyűgöz le, ha 25.000 vagy 50.000 ember előtt lép színpadra. Mindkettőnek megvan a maga varázsa. Én Ozzy mellett hozzászoktam az arénákhoz, stadionokhoz, a rendszeres teltházas, nagy koncertekhez, de a felhajtás, a máz kurvára nem hiányzik. Az viszont állati jó érzés, amikor negyvenezer ember kántálja, hogy Zakk, Zakk, Zakk - ettől libabőrös voltam mindig. A kis klubokban meg azt bírom, hogy közel vagyok a közönséghez, a Black Label-család tagjaihoz, és ez kibaszott jó.
Ozzyval tartod a kapcsolatot?
Persze, sokszor dumálunk. 23 évet töltöttem el vele, 19 éves kölyökként vett maga mellé és mellette lettem felnőtt. 44 éves vagyok, lehiggadtam, beláttam, hogy már nem tudom ugyanazt megcsinálni, mint 25 vagy 30 évesen, bár őszintén szólva ez kurva nehéz volt. Nem vesztem össze Ozzyval, nem volt üvöltözés Sharonnal, semmi ilyesmi. Mondjuk jó lett volna Ozzytól hallani a dolgot, de ez egy olyan médiagépezetben, mint az övék, ez nem így megy. Általában én tudtam meg mindent utoljára, két nappal a turné előtt kaptam a telefonokat, hogy „helló, Zakk, bepakoltál? Indulunk Buenos Airesbe”.
Kétszer is láttalak a tévében, egy tévésorozatban és egy tehetségkutatóban. Hogy kerültél oda?
Az American Idolban (a hazai Megasztárhoz hasonló énekes tehetségkutató – a szerk.) volt egy kölyök, James. Igazi kőmetálos, őstehetség, hatalmas hangja van, és az összes jelentkező között ő volt az egyetlen, aki felvállalta, hogy rocker. Chris Jericho (zenész-pankrátor) haverom meg egy táncos vetélkedőben nyomta idén, ki is röhögtem miatta, de ez mindegy. James megtetszett neki, és az egyik produceren keresztül megkereste az Idol főnökeit és beajánlott, hogy majd én elnyomok vele valamit, hadd szokja a színpadot. Nagyon jól sikerült, egy Sammy Hagar-nótát zúztunk le, kurvára élveztük mindketten. Jó a kölyök.
Van esélye befutni?
Ha én ezt tudnám, nagyon gazdag ember lennék. Az esélyt megkapta, húszmillió ember előtt énekelhetett hétről hétre, ez nagy előny a pályatársakkal szemben. Ha egy jó albummal jön ki, bármi lehet belőle.
A Californication (Kaliforgia) című sorozatba hogy kerültél be?
Tom Kapinos, a sorozat készítője országos haver, nagy rajongója a zenekarnak. Összefutottunk, megkérdezte, volna-e kedvem egy beugróra. Hangszerbolti eladót játszottam, vicces volt. A színészek nagyon jó fejek voltak, sokat röhögtünk.
Lesz ennek folytatása?
Ha arra célzol, hogy akarok-e főállású színész lenni, nem, de ha hívnak, ilyen kis szerepeket bevállalok szívesen, miért ne.
Pár éve komoly problémáid voltak az egészségeddel. Most hogy vagy?
Jobban, sőt, jól, nem panaszkodom, csak nem piálhatok. Szteroidok, Viagra, az jöhet, de más cucc nem. Se sör, se drogok, semmi.
Nem kemény így turnézni? A többiek csak tolnak valamit.
De, az, hatalmas a kísértés minden nap, de már túl vagyok a nehezén. Az első pár hónap, még 2009-ben nagyon durva volt. Három vérrögöt találtak a lábamban, amik a dokik szerint mind átmentek a szívemen. Ez nem vicc, bele is halhattam volna a dologba, szóval rohadt komolyan kell venni. Adtak olyan gyógyszereket, amik megakadályozzák, lassítják a véralvadást, és most minden oké, de alkoholt nem fogyaszthatok. Az életem fontosabb, mint a sör, szóval leszoktam.
Mi a helyzet a gitárkönyveddel?
Írom, írom, csak nem haladok vele. Nem azért, mert nincs témám, hanem mert túl sok van. 2013-ra tervezem a megjelentetését, hátha akkorra akad egy szerkesztő, aki értelmes, koherens egésszé össze tudja rázni.
Twitterezel, aktív Facebook-felhasználó vagy, mikor van erre időd?
Nem könnyű összehozni, de próbálok minden nap posztolni valamit valamelyikre, mert abból indulok ki, milyen lett volna, ha annak idején Jimmy Page-nek is van Twitterje, és beköszön reggel, hogy helló. Én, rajongóként biztos beszartam volna a gyönyörűségtől, remélem, a követőim örülnek az üzeneteknek.
Mi várható a Black Label Societytől?
Mittudomén, bármi. Komolyan, nem tudom előre, mert szerintem vagyunk annyira sokoldalúak, hogy a hangulattól függően akár egy bluesalbumot is képesek vagyunk összerakni. Soha nem terveztem meg előre, milyen lesz a következő anyag, jön, ami jön, és kész. A Led Zeppelin is mindent el tudott játszani, náluk sem lehetett tudni, milyen lesz az új anyag, és minden lemezük tökéletes lett. Nem hasonlítgatom magam a Led Zepphez persze, csak egy analógiát kerestem. A lényeg viszont, hogy most ugyan fogalmam sincs mivel, de valami újjal biztosan kijövünk majd hamarosan.
