Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az idei MTV EMA a tévében nézve nem igazán különbözött az előzőektől. Persze leszámítva a pöcslóbáló pucér férfit, akit legalább a nagyobb show kedvéért maga alá gyűrhette volna pár biztonsági ember, akkor talán néhányan elhiszik a spontaneitást. Ezen a himbálózó pöcsön kívül tehát Belfastban látszólag nem történt semmi érdekes, a szokásos gigashow, a szokásos nyertesek, a szokásos rutin.
Belfast Music Week
A belfastiak viszont nem így érezték. Észak-Írország fővárosában minden az erről az eseményről szólt. Egy komplett zenei hetet építettek rá sok száz programmal. Az összes kocsma előtt tábla hirdette, hogy itt akár nézheti az MTV EMA-t is, nem kell a helyszínre mennie a szórakozásért, meg itt láthat legalább sztárokat, mert az Odyssey Arena mellett maximum rikoltozó tinik közé keveredhet. Szinte minden lámpaoszlopon MTV EMA-plakát lógott, sőt, a reptéri kiléptetésnél kapásból ebbe akadt bele az ember, de az összes taxis is erről beszélt. Mintha az egész város összefogott volna, hogy most beleadunk apait, anyait, megmutatjuk, hogy Belfast ilyen is tud lenni.
Mert mi jut az emberek eszébe Belfastról? Az IRA, a terrorizmus, a robbantások. Akárkinek említettem, hogy két napra Belfastba utazom, kapásból jött a majd jól elrabol az IRA szöveggel. Mellesleg a szervezet hivatalosan 2005 óta nem küzd fegyverrel Írország egyesítésért, de mivel számos IRA létezik, amelyik nem ismeri el a másikat, így a probléma még mindig jelen van a hétköznapi életben, már csak abból ítélve is, hogy ennyi bombakeresésen és motozáson egész életemben nem estem át összesen, mint ezen a két napon. Az MTV EMA és a hozzá kapcsolódó összes rendezvény (de leginkább az utóbbiak) ezen a képen szeretett volna változtatni.
Red Hot Chili Peppers
A hivatalos sajtóesemény szombaton kezdődött egy sajtótájékoztatóval, ahol Tim Kash MTV-s bemondó és a világ minden tájáról érkező újságírók beszélgethettek olyan sztárokkal, mint David Guetta, Jason Derulo vagy a hazai csapatnak számító Snow Patrol. AZ EMA idei hostjaként szereplő Selena Gomezt azért nem említem, mert ő lényegében csak megjelent, mondott pár szót, aztán lelépett, nagy sztár ő, na. Plusz még jöttek az esemény szervezői, hogy elmondják milyen sokat költöttek erre az egészre: nagyon.
A belfasti turisztikai hivatal számára ezután jött a lényeg: a város népszerűsítése. Fogták az újságírókat és egy amolyan észak-ír gyorstalpalót prezentáltak nekik. Az Oh Yeah Music Center kiállítótermében Terry Hooley, a belfasti punkélet legendás alakja mondta el , hogy ne a városban összerakott Titanic-kal foglalkozzunk, az egyszer elment, vissza sem jött többet, hanem azzal, ami most is itt van. Azzal, hogy milyen pezsgő zenei élet van a városban, ami összerántja a fiatalokat, akik így legalább nem Észak-Írország hányatott elmúlt évtizedeinek terhével kínlódnak. Az állandó kiállítás egyébként a Therapy?- Ash- és Snow Patrol-relikviák mellett leginkább az 1975-ben alakult Undertones zenekar Teenage Kicks dalára alapoz, amit a John Peel, a 2004-ben elhunyt legendás angol rádiós az örök kedvencének nevezett.
Persze a Titanicból sem lehetett kimaradni: a tragikus sorsú óceánjáró kissé romos tervezőműhelyében léptek fel helyi kezdő zenekarok, előadók, az egyik még jó is volt. Amúgy Hooley önmagának ellentmondva megjelent itt a Titanic negyedben is, biztos az ingyen kaja, pia vonzotta, mint egy rendes, jól nevelt punkhoz illik.
Kasabian, The Japanese Popstars
A szombat esti Kasabian-koncerttel kapcsolatban nem győzték hangsúlyozni, hogy az Belfast leghíresebb koncerthelyszínén, az Ulster Hallban lesz. Azon a helyen, ahol a Led Zeppelin először játszotta el közönség előtt a Stairway to Heaven című dalát 1971. március 5-én, de például Charles Dickens is tartott itt felolvasó esteket.
Ehhez képest a Kasabian nem volt ennyire autentikus, valószínűleg a fellépés sem vonul be a hely felejthetetlen eseményeinek sorába, de tény, hogy ebben a maximum kétezer férőhelyes csarnokban, az őrjöngő írek és angolok között sokkal jobb volt nézni a frisslemezes leicestershire-i zenekar műsorát, mint a Sziget nagyszínpadán. Az előző nap amúgy a Therapy? és a The Answer lépett fel ugyanitt a Belfast Music Week keretében, másnap pedig a Red Hot Chli Peppers adott egy egyórás koncertet a szerencséseknek.
A több mint negyven helyszín közül kiemelkedett még a katedrális mellett felállított, bárki által látogatható színpad, ahol vasárnap a Snow Patrol és Jason Derulo koncertezett, hogy aztán teleszórják az egész várost a nyirkos, ötfokos hidegben is pólóban, spagettipántos topban, rövidnadrágban és szoknyácskában flangáló ír tinédzserekkel.
Ahol sztárok járnak
„Áááá, a Sun!!! Imádom a Sunt, mindig megírjátok az igazat, ez az erősségetek!” – kiabált cinikusan a mellettem álló újságírónak a rendkívül feldobott hangulatban érkező David Hasselhoff. Ez már az úgynevezett Red Carpet Show-n történt, ami egy külön, majd háromórás esemény a főműsor előtt. Itt U-alakban végigvonulnak a sztárok (meg egyéb fontos emberek), előbb a fotósok előtt, majd az újságírókkal váltanak pár szót, végül pedig a sikoltozó, csak ezért kirendelt rajongóknál, illetve az MTV kamerájánál kötnek ki. Minden egyes újságíró előtt ott a médium neve, illetve az ország, így el lehet képzelni, hogy azt a feliratot, hogy Lángoló Gitárok – Hungary hány sztár (vagy a menedzser) találta vonzónak. Még a Magyarországot kegyetlenül szerető Shannon Leto, a 30 Seconds To Mars dobosa is csak rezignáltan bámulta a táblát, miközben testvére, a sokkal nagyobb sztár Jared, a nagyon fontos mexikói újságírónak nyilatkozott éppen.
Nagyon pocsék képek a Red Carpet Show-ról
Persze helyezkedni tudni kell, így nagy öröm volt hallani, ahogy a jobb oldalamon álló US Weekly-s újságíró minden egyes arra járótól megkérdezi, mit csinál majd hálaadáskor. Még Chirs Martin Coldplay-énekestől is, akinek persze lehet némi köze ehhez az amerikai ünnephez a felesége révén, de nem tartotta elég érdekesnek a témát, így angolosan faképnél hagyta a US Weeklyt.
MTV EMA 2011
Maga a show ezek után már csak amolyan levezetés volt. A tévében történtekhez képest nem sok plusz volt élőben (persze a gigantikus látványt leszámítva, amit a képernyő nem tud átadni), maximum az, ahogy Chris Martin hergeli a közönséget a műsor előtt, hogy a reklámblokkok alatt karaokeztatják a népet, ahogy a díjátadó sztárok bohóckodnak a kapcsolást várva, illetve ahogy Lady Gagának több széknyi hely kell a kalapja miatt. Ja, és az, hogy a biztonsági emberek le sem szarják a színpadra rohanó, pöcslóbáló férfit, sőt nevetnek rajta. Végül is show-t akartunk, hát meg is kaptuk.
(A műsort magát itt lehet megnézni kiváló minőségben.)
