2011.11.21. 09:30 – _fá_

Tizenegy dal a dugásról – Rihanna-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

rihanna_talk_that_talk_2011_retail_cd-front.jpgRihanna - Talk That Talk
(Def Jam)

Rihanna ijesztően szorgalmas: 2005 óta a Talk That Talk a hatodik lemeze, ami annak fényében különösen nagy tett, hogy még mindig csak 23 éves. Az idei alkotása ráadásul annyira gyorsan jött, hogy még az előző lemezének minket is érintő turnéja is tart a megjelenés idejében, így december 8-án az Arénában még az is előfordulhat, hogy egy számot sem hallhatunk a friss anyagról, bár a We Found Love az utóbbi pár angliai fellépésen már bekerült a programba.

Valahol igaza is van a barbadosi énekesnőnek, hiszen így legalább minden lemeze hallgatható hosszt képes tartani, ami egy abszolút mainstream poplemez esetében nagy előny. A Talk That Talk 37 perce egyébként minden egyéb stíluskövetelményt teljesít, mostanra kijelenthetjük, vége a Rated R-en bemutatott bántalmazott nő imidzsnek, és egy dögös, karakán és hasonló jelzőkkel ellátható Rihannát kaptunk, aki csak annyit változik, amennyi körülötte a popzene: tetten érhető itt a LFMAO által csúcsra járatott parti rock és Calvin Harris szereplése sem véletlen.

Ezekkel az elemekkel garantált, hogy Rihanna 2012-ben is a legjobban eladható zeneipari termékek egyike lesz, hiszen fiatal, szép, jó kapcsolatai vannak és a hangjával sincs semmi gond, ráadásul ő is megmutatta, lehet az internet korában is klasszikus értelemben vett popsztárnak lenni. Ettől még persze nem tökéletes a Talk That Talk. Még a hosszúnak véletlenül sem nevezhető lemezhossz ellenére is tartalmaz több olyan dalt, amire nem csak emlékezni lehetetlen, de már odafigyelni is, de ami még inkább szemet szúr, hogy Rihannának egyáltalán nem áll jól a szókimondó rosszlány imidzs. Konkrétan sehogy sem áll neki, és ez csak feltűnőbb attól, hogy az előzetes beharangozókban nagyon erotikusnak lett beállítva a Talk That Talk, aminek minden száma a dugásról szól. Ehhez képest az énekesnő most olyan, mint azok a cuki lányok a középiskolából, aki szégyelli, hogy egyedül ő szűz a társaságban, úgyhogy megpróbál minél kurvásabban viselkedni. A végeredmény különösen annak fényében lett kínos, hogy Beyoncé bebizonyította, milyen sikereket lehet elérni a kimért nőiességgel is, ha jól adagolja az ember. Hozzá képest Rihanna lesz az, aki lehányja az estélyijét az iskolabálon, majd megdugják az épület mögötti kukán.

A Talk That Talk ettől még nem lett rossz lemez, de érdemes lenne visszatérni a nagy befutást hozó Good Girl Gone Bad nagyrészt ártatlan, de vonzó lányához, már csak azért is, mert bármilyen jól sikerült például az xx-hangmintát felhasználó Drunk On Love, akkora sláger most sem jött össze, mint az Umbrella volt.

A teljes lemez benne a Calvin Harrisszel közös We Found Love botrányt okozó klipjével:

A deluxe kiadás egyik bónuszdala, benne a dubstepbe ültetett Metallicával:

A lemez megvásárolható a Bookline.hu-n.

Szerintünk: (3/5)
Szerintetek: (3/5)

lemezkritika pop rihanna



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása