Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Napalm Death – Utilitarian
(Century Media)
Bár a Napalm Death alapító tagokat már nyomokban sem tartalmaz, a brit crust punk, majd grindcore-legenda harmincadik születésnapján joggal érdemelte volna ki az Arany Mákdaráló életműdíjat. A zenekar papíron semmiben nem különbözik a Csepel Művek kiváló dolgozó kitüntetéssel rendelkező veteránjaitól. Hacsak nem abban, hogy Barney Greenwayék vélhetőleg sosem kajáltak nokedlit ételhordóból, és évtizedek elteltével sem tébolyultak bele az állandó zajongásba. Sőt, semmivel sem kevésbé extrémek, mint a kezdetek kezdetén, jóllehet, azóta már különbséget tudnak tenni hangszer és bozótvágó kés között.
A ’90-es évek death metalos, majd csaknem végzetes industrial kísérletei után a Napalm Death az Enemy Of The Music Business albummal úgy tűnik, rátalált saját hangjára. A későbbi lemezeken elvétve ugyan akadtak szokatlan momentumok (pl. a doomos, egyben pszichedelikus Morale vagy In Deference Anneke Van Giersbergen énekével), ám az alapvető stílusjegyek mit sem változtak. Nos, nagy hüledezésre az Utilitarian sem ad okot: a gitár punkosan őröl, Barney több hordónyi vért ereszt ki a torkán, a blastbeatek hatására pedig ezrek maradnak villany- és telefonszolgáltatás nélkül. Mindehhez pedig a jól megszokott ultranyers überhangzás társul. Persze, az apróbb (?) sokkhatásokra ezúttal is fel kell készülnünk.
Az intrót követő Errors In Signals a tökéletes Napalm Death-szerzemény vajmi kevés meglepetéssel, az Everyday Pox azonban máris jó okot biztosít rá, hogy közelebb húzzuk magunkhoz a nagymuter szívgyógyszerét. Az ebben hallható szaxofonszólóval(!) ugyanis mintha maga Dr. Máriás rótta volna le tiszteletét a Manson család előtt. A Wolf I Feedben Mitch Harris gitáros is kárál néhány sort, a dallamos refrént pedig bizonyára (nyilvánvalóan nem) Ozzy Osbourne énekelte fel, miután suttyomban szippantott valami gyorsítót a régi idők emlékére. A Fall On Their Swords közepén hallható kórus legalább ennyire hatásos, noha egy avantgárd black metal lemezen természetesebbnek hatna.
Mindeközben Barney – ha csak verbálisan is – bankárok és tőzsdeügynökök maradványait húzza rablóhúsos nyársra, derék zenésztársai pedig maximálisan ellehetetlenítik, hogy a hallgató akár egy pillanatra is képes legyen fellélegezni. Tény, hogy a Napalm Death-nél kíméletlenebb tényfeltáró hírcsatorna továbbra sem létezik, a műsor azonban olykor lehetne egy nüánsznyit változatosabb.
A teljes lemez meghallgatható itt:
