2012.05.07. 18:40 – Sajó Dávid

Gyártási hibás szovjet porszívó nélkül - Japandroids-lemezkritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Japandroids – Celebration Rock
(Polyvinyl Record Co.)

A kanadai Japandroids 2009-ben a semmiből bukkant elő a meglehetősen irónikusan hangzó Post-Nothing című lemezével. A sokáig állandó érdektelenségbe ütköző noise punk duó kis híján feloszlott, aztán egy lelkes független kiadónak köszönhetően végül eljutott bemutatkozó albumuk a Pitchforkhoz, ahol az igen pozitív fogadtatás hatására beindult hipszter felhajtásnak hála eljutottunk a páros második nagylemezéhez, a most megjelent Celebration Rockhoz.

A Post-Nothing annak idején nagyon eltalált mindenkit a kifejezetten zajos garázshangzással kevert könnyed punkzenéjével. A szarrátorzított gitárral párosuló, kétezres évek eleji kaliforniai punkot megidéző éneknek hála abszolút slágerkompatibilis dalok azt sejtették, hogy a Japandroids idióta neve ellenére valami egészen újat volt képes létrehozni. Ebből kifolyólag kifejezetten vártam a Celebration Rockot, de fogalmam se volt arról, vajon merre fognak a srácok mozogni tovább, mert azért egyáltalán nem egy bonyolult dolog, amit csinálnak. Ezzel szerintem ők is tisztában vannak, így a Celebration Rock inkább a Post-Nothing egészséges folytatása, mintsem valami radikális újraértelmezése. És ez így van jól.

Az új lemez már kevésbé zúg, a vokálra se került annyi effekt, és gitárhangzás sem azért lett teltebb, mert hat torzítópedál mellé még egy gyártási hibás szovjet porszívót is kötöttek volna. Ez az egész hanganyag sokkal kifinomultabb, a dalok tudatosabbak, és talán a tempóból is visszavettel kicsit. Emiatt viszont kicsit mintha eltűnt volna az a felszabadultság a srácokból. Azok az állandó „úú jee”-zések, amik annyiszor csaltak mosolyt az arcomra a Post-Nothing során, most inkább tűnnek érzelmesebbnek, mintsem fiatalos energialevezetésnek.

Az első három szám alatt komoly hiányérzetem is támad, de amint elindul a For The Love of Ivy a libabőr szinte leszakítja a hátamat. Hirtelen pusztítani, szétverni lenne kedvem valami nagyon értékes dolgot úgy, hogy közben állatira jól érzem magam. Gyanús is nekem, hogy mintha ez egy White Stripes-dal lenne, de végül kiderül, félig igazam is van, ugyanis a For The Love of Ivy egy Gun Club-feldolgozás, amelyet Jack White-ék is előttek párszor élőben.

Innentől a lemez is felkapcsol egy sebességgel, és itt hallatszódik mennyivel nagyobb hangsúlyt fektettek arra, hogy egyes gitárriffek jobban kivehetők legyenek. Viszont Brian King éneke továbbra is olyan nekem, így mindenféle effektezés nélkül, mint a bugyinedvesítő poppunk énekesfiúké. Persze ez az első lemeznél is nyilvánvaló volt, de itt mintha nagyobb hangsúlyt fektettek volna erre. Semmi baj nincs ezzel, csak egy picit a dögösségét veszti vele a vokál.

A végére jutó, utolsó előtti The House That Heaven Built megint egy jó példa arra, hogy érdemes a srácoknak kísérletezni és azt a diszkó dobot se kell annyira szégyellni. A záró dal abból a szempontból vicces, hogy most is egy valamivel érzelemdúsabb számot hagytak a végére, ahogy 2009-ben is, igaz, az akkori I Quit Girls magasan jobb, mint a Continuous Thunder, pedig kifejezetten ötletes a mennydörgésszerű dob lezárásképpen.

Az igazat megvallva kicsit többet vártam a Celebration Rocktól, pedig egyáltalán nem egy rossz lemez. Eredetileg négy csillagot szántam neki, de azért ez nem annyira izmos, mint a Post-Nothing volt. Hiányzik belőle az a tipikus csajozós vagányság, amely üvöltött róluk a bemutatkozáskor. Ettől függetlenül kötelező mindenkinek, aki szereti a jó zajos gitárokat és a garázshangulatot, de aki valami különlegesre vágyik, nem fogja hanyatt dobni magát tőle. 

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (3,2/5)

lemezkritika punk pop rock noise japandroids



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása