Lángoló Gitárok

Fura vagy sem, mindenesetre megtörtént: a Cypress Hill is rácsavarodott a dubstepre, s ebbéli elköteleződésükben a stílus egyik felkent nagymenője nyújtott számukra segítséget. Amikor pár hónappal ezelőtt a netre felkerült a Roll It, Light It című felvezető szám, először kicsit megijedtem, de aztán meghallgattam a számot, s megnyugodtam. Sen Dog és cseppet sem kicsi kispajtásai, a manapság nagyon menő Ruskóval kiegészülve, remek munkát végeztek. Tegyük hozzá gyorsan: én személy szerint bírom a dubstepet. Annak ellenére, hogy ugyanúgy túljáratják jelen pillanatban, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt a drum and basszel is megtették, nagy baj nincs, csak meg kell őriznünk nagyfokú nyitottságunkat, és persze túl kell látni a Skrillex típusú förmedvényeken, hogy észrevegyük az izgalmas és/vagy szórakoztató mutatványokat. 

A Cypress Hill közel tíz évig tartó dicsőséges menetelést követően a 90-es évek legvégén került valamiféle alkotói válságba, amiből egy nem túl eredeti huszárvágással vágta ki magát: nu metallal pörgette fel önmagát. A 2000-es évek jórészt erről szólt, és volt egy rövid időre szóló kokettálásuk a reggae-vel is.

Az új évtized új hangzást hozott. Sen Dog nem kevesebbet állít, magyarázatképpen a friss, alig 20 perces EP-re, minthogy azért fordultak a dubstep irányába, mert azt tartják a hiphop természetes folytatásának. Nocsak… Persze a magyarázatban akár még igazság is lehet, csak be kell vizsgálni az EP-t, hogy eldönthessük, hiszünk-e Sen Dognak, vagy csak a fű beszél belőle. Az tény, nem Cypress Hill az első és egyetlen a hiphopban, aki a dubstephez nyúl, sőt, kis túlzással élve még azt is mondhatjuk: kényelmes fotelbe huppantak bele, mert ezt a spanyolviaszt már mások feltalálták.

Akkor viszont nézzük csak a végeredményt: milyen lett a Ruskóval súlyosbított Cypress Hill mutatvány? Elég jó. Mert Rusko tényleg tehetséges producer, és meggyőző munkát végzett. Ahogy elindul a lemez, más eszünkbe sem jut, csak és kizárólag az, hogy csutkára tekerjük a hangerőt – miután kitettük a hangfalakat az ablakba. Másfelől pedig az sem utolsó szempont a végső ítélet szempontjából, hogy az EP-re pakolt öt darab szám akár hagyományos hiphop formába öntve is igencsak rendben lenne. Remek nyitány a Travis Barkerrel (Blink-182) közös Lez Go. A Roll It, Light It veretes, magunkból kikelve ugrálós sláger, de a Shots Go Off mindent felzabáló basszusszörnye is kihozza az állatot a hallgatóból. A Damian Marley-val elkövetett Can’t Keep Me Downban reggae-vel kokettál a dubstep, a lemezt záró (feat. egy hiphop tesó, Young De) Medicated pedig azzal okoz meglepetést, hogy az már nem is dubstep, hanem inkább breakbeat. Összességében az mondható el a Cypress X Rusko albumocskáról, hogy szimpatikus teljesítmény, de hogy ez lenne a hiphop jövője, abban korántsem vagyunk biztosak. Ahhoz egy olyan nagylemezre lenne szükség, amitől egyfelől beszarik a fél világ (vagy legalábbis a hiphop-osabbik fele), másfelől pedig a hatására tényleg változás álljon be a műfajban, és sok-sok új hangzású szám és album szülessen. De itt még egyáltalán nem tartunk.