Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tavaly jelent meg az Angertea Nr. 4: Songs Exhaled című lemeze, amiről a No Computation dal márciusban felkerül majd a neves Terrorizer metálmagazin CD mellékletére. Most viszont nem ennek a klipjét mutatjuk be, hanem a frappáns című Meeting Satan on the Way to Personal Desertificationt, amiben egy csajbuliból váratlanul valami szörnyűség lesz. Alább a videó, valamint egy mikrointerjú Mihály Gergely frontemberrel.
Milyen a visszhangja a lemeznek?
Nagyon sok helyre eljutott, egyelőre főleg Magyarországon. Több ismerősünk megjegyezte, hogy bárhová kattint a rockmagazinok közül, mindenhol belénk botlik valahogy. Szóval mondhatni jó a sajtója a zenekarnak. Lehúzást sehol nem kapott a lemez, sőt legtöbb helyen dicsérik. Aztán most voltak ezek az év végi listák, és több zenész-szervező 2012-es top 10-ében benne voltunk, meg volt olyan netes portál, ahol az év lemezének választották meg a szerkesztők. Szóval úgy érzem, hogy szakmailag elismertek vagyunk, ami nagyon nagy öröm számunkra.
Koncerteken milyen visszajelzéseket kaptatok?
Talán az a legszembetűnőbb visszajelzés, hogy láthatóan többen vannak a koncertjeinken, mint korábban. Bár nagyon kiszámíthatatlan a hazai terep, és még mindig bele tudunk futni kis nézettségű bulikba, de az őszi turné során mondjuk a koncertek 10 százaléka maradt el a várttól nézőszám tekintetében. A másik, hogy úgy látom, hogy a közönségünk hozzáértő emberekből tevődik össze, sok zenész is kedvel minket. Szóval nem feltétlen megy a pogózás, hanem inkább figyelnek, aztán persze megkapjuk az elemzéseket is sokszor, hogy hol és mennyire basztuk el. Sokat játszottunk amúgy az ősszel itthon, szinte minden hétvégén. Idén tuti kevesebb, de nagyobb szabású bulik lesznek, meg most már tényleg megyünk külföldre is.
Miért fontos, hogy legyen klipetek? Milyen pluszt tud adni egy videó az amúgy is tömény zenétekhez?
Átalakultak a zenehallgatási szokások, és már szinte közhelyszámba megy az a mondás, hogy manapság inkább nézik a zenét az emberek, minthogy hallgatnák azt. Én is imádok a ritkán szabad péntek estéimen a YouTube előtt lerészegedni, és jókat bulizni kedvenc klipjeimre. Sajnos manapság nem egy-egy album számít, hanem inkább egy-egy dal és ezek is klipes dalok. A koncertjeinken is jól látható, hogy jobban ismerik az emberek azokat a nótákat, amikre vannak videóink. Szóval szerintem ez egy nagyon hatékony módja a promóciónak, ha nem a leghatékonyabb. És a klipkészítés már nem kerül annyiba, mint évekkel ezelőtt. Meg inkább számít egy jó ötlet, mint a jó kivitelezés. Nekünk most konkrétan az a célunk, hogy az új lemez minél több dalához legyen valami videó. Ami biztos, hogy a meglévő kettő mellé még lesz három hivatalos videóklip szépen szétosztva az évre, 3-4 hónapos különbségekkel, a maradékhoz meg valami elszállt képi anyag fog készülni.
A most bemutatott klipről mit kell tudni?
Szentesen forgattuk az ősszel három nap alatt a Libel Róbert-Both András rendezőpárossal. Velük már készültek klipjeink, a Distrust és a Waterfront Syndrome, és amúgy is régi jó komáink. Volt egy alapötlet, amit elküldtünk nekik, aztán ők hozzáírtak, illetve átalakítottak dolgokat, a megvalósíthatóság határain belül. A beteg Angertea-klipek közül szerintem ez az eddigi legvisszafogottabb, sőt én kifejezetten humorosnak és vidámnak tartom.
