Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Aki nem jutott be a Belga évzáró müpás koncertjére 30-án, az vigasztalódhat ezzel a gigantikus interjúval alább, ahol Bauxit és Mégötlövés beszél az új lemezről, magukról, a politikáról és a hazai hiphop színtérről. Hosszú, de érdekes. (Fotók: Bődey János/Index.hu)

Ugyan a most megjelent Sanyi hosszú idő után az első rendes stúdióalbum a Belgától, mégis azzal indul az interjú, hogy nem volt-e túl nagy projekt az előző négylemezes húzás.

Bauxit: Kicsit talán elszámoltuk akkor magunkat, de ez csak az én szubjektív véleményem. Az ős-Belgások persze imádták, a csak pár zenénket kedvelő embereket viszont talán kicsit taszította az egész. Voltak is olyan hangok, hogy szép ötlet ez a koncepciólemez, de hol vannak a slágerek?

Mégötlövés: Általában a koncepció van meg előbb, hogy miről írjuk a számokat, csak utána találjuk ki, milyen zene illik hozzá.

Sokak számára a Belga inkább csak egy nagy vicc az egész hiphop műfajjal szemben, de ezzel ők egyáltalán nem értenek egyet.

Bauxit: Azért is volt annyi hiphop az elején, mert egész egyszerűen nem mertünk énekelni. Évekig kellett várnunk, mire végre megpróbáltuk.

Fotók: Bődey János/Index.hu

A Belga már tizenöt éves, ezért adja magát a kérdés, hogy nem félnek-e az önismétléstől. A mostani Sanyi lemezen például van a korábbi Boroshoz hasonló pszeudo füves himnusz (Kolbi), ahogyan az első album rapparódiájához (Ovi) hasonló műfajkomédia most például az LTP.

Bauxit: Az első lemez után az embereknek elvárásaik lettek, ezért nem lehet olyat csinálnia, ami minden belgát szeretőnek jó. A tizenöt évességbe talán belefér egy kis önmagunkra való visszatekintés. De a LTP-ről nekem sosem jutott volna az eszembe pont az ovi, tehát ez is szubjektív. A Sanyin van ilyen jelenség, de vannak teljesen új dolgok is, amilyet még nem csináltunk sem zeneileg, sem tartalmilag soha.

A Zsolti, a béka egyébként máig a Belga egyik legkedveltebb slágere, ugyanúgy éneklik a szöveget meglett felnőtt emberek részegen, mint kicsi gyerekek az autóban, amikor a család kirándulni indul. A szomorú magyar animációs piacon mondjuk egy Zsolti, a béka-rajzfilm talán nagyobb sikerrel járna, mint a Vuk legendásan tragikus folytatása.

Mégötlövés: Valami talán lesz is, én már sokat gondolkoztam például egy mesekönyv megírásán.

Bauxit: A zeneipar megváltozása miatt ilyen projektekre már se pénz, se piac.

Tehát hiába számít ugyan a Belga az egyik legkeresettebb fesztiválfellépőnek itthon, ma már szó sincs arról, hogy kizárólag ebből élnének meg.

Bauxit: Volt egy időszak, amikor nem lett volna szükségünk rendes munkahelyre, de már akkor sem akartunk kizárólag a zenekarra hagyatkozni egzisztenciálisan. Most meg már több okból is túl nagy feladat mondjuk animációs sorozatot készíteni a Zsoltiból. Ezt csak szívességi alapon tudnánk végigvinni, hogy együtt kitaláljuk, valaki megrajzolja, majd mozgassa is nekünk a képeket, de én rohadt szarul érezném magam emiatt, hogy folyamatosan mások szívességeire kell számítani, miközben egyébként működhetne is normálisan a rendszer. Mert egy ilyen projekt, hogy fasza legyen, nagyon sok munkaóra, ami alatt aki dolgozik rajta, pénzt is kereshetne máshol.

Mégötlövés: A régi igényeinkhez mérten meg tudnánk élni a Belgából, de már nem ezek szerint az igények szerint élünk. Most például van hitelünk, régen meg nem volt. A Fridinél beszéltem egyszer arról, hogy ha egy napenergiával ellátott ökoházban élnék és elektromos autóval járnék, akkor persze, simán meg tudnék élni a Belgából.

Az első Belga-lemez 2002-ben jött ki, amikor még csak a Napster és gombamód megszaporodó megosztó szoftverek miatt fájt a feje a zeneiparnak, az együttest mégsem érintette a dolog egészen a lemezeladások csökkenéséig.

Bauxit: A fiataloknak egyszerűen már nincs annyi pénze szórakozni, mint korábban, ezért a klubélet lassú haldoklásának kezdeténél éreztük, hogy itt valami visszafordíthatatlanul megváltozott. Hiába mondják azt a szervezők, hogy klubkoncertek látogatottsági szintjén benne vagyunk legalább a top 5 itthoni együttesben, mégis muszáj full kapura szervezni a bulikat. Ez annak is köszönhető, hogy megszüntették a PANKKK-ot és lebontottak vagy megszüntettek olyan fontos helyeket, mint mondjuk a Kultiplex. Ráadásul a bulizás Magyarországon fesztiválhangsúlyos lett, hiszen a nyári rendezvényekre tud az ember spórolni, és kicsit több pénzért rengeteg zenekart nézhet meg élőben. Nem hiába szerveznek egyre több fesztivált már télen is. Leszűkültek mára a lehetőségek. Van egy kereskedelmi rádió, van egy zenei tévé, és nagyjából ennyi. Ezeken pedig általában csak az adott dolgok mennek, nincs annyi választási lehetőség, mint korábban, amikor a számainkat azért viszonylag rendszeresen játszották. A Petőfi játszik tőlünk egy-egy dalt, de például a Sanyiról nem kellett nekik semmi. Nem elég slágeres nekik. Hosszú idő után ellenkultúra lettünk megint. Talán velünk van a baj, amiért még mindig gondolatokat próbálunk összehozni a zenével.

Különösen vicces, hogy egy tizenöt éves zenekar tagjai saját bevallásuk szerint már elvesztették a fonalat a mai zeneipari helyzetében. Nehezen tudnak kiigazodni a Youtube rendszerén, a közösségi média működésén, egyedül annyi biztos számukra, hogy jó koncerteket kell adni és néha jó számokat írni.

Bauxit: Régen beleszartunk, hogyan tudnak elérni minket, csak elvitte a kiadó a klipünket a tévébe, a számainkat a rádióba, feladott egy-két újsághírdetést, hogy megjelentünk, aztán ennyi, működött a dolog. Most viszont már muszáj követnünk, hogy a Facebook éppen hogyan nyomja le a bejegyzések elérési arányát vagy mégis mit kell csinálni azután, hogy összeraktunk egy lemezt. A zeneipar Atyácska azt mondta fiainak: na kedves zenekar gyermekeim, én már öreg vagyok, elfáradtam és eleget istápoltalak már titeket, bizony, még el is kényeztettelek titeket, de most már repüljetek ki a fészekből, mostantól egyedül kell megállnotok a lábatokon, tessék ott a Facebook, meg a Youtube, csináljátok, ahogy tudjátok, szevasztok.

A Sanyi több dalán is tapintható a nyomasztó magyar rögvalóság, de a srácok szerint eddig sem hagyta őket hidegen soha, mi történik éppen Magyarországon.

Bauxit: A Gyarmat például egy példa arra, hogyan nézne ki, ha Magyarország tényleg gyarmat volna, mint ahogy sokan komolyan gondolják. Kikérem magamnak, hogy gyarmat lennénk! Szerintem nincsenek fegyveres katonák az utcán vagy egymást lepuccsoló hatalmi szervezetek. De említhetném a Bezzeg régent is, amire nem mondhatjuk, hogy épp most aktuális, mert a „bezzegrégenezés” mindig is egy létező jelenség volt, mi meg erre reflektálunk egy számmal. Elég, ha csak az Az a baj című számunkra gondolsz.

Mégötlövés: Mi kifejezetten azokat a témákat szeretjük, amivel senki sem foglalkozik. Mégis ki írna számot a dugóról vagy a sorban állásról?

Azt, hogy mi minden változott a Belga 2002-es debütálása óta, mi sem illusztrálhatná jobban, mint a Nemzeti hip-hop című számuk, ami pár évvel később valósággá vált.

Bauxit: Nagyon megrökönyödtünk, amikor Fankadeli tényleg életre keltette a nemzeti hiphopot. Az abszurd már nem irodalmi jelenség, hanem része mindennapjainknak. Amerikában is van ilyen, csak ott még művészet, például ott van Kehinde Wiley fekete huszáros képe. Valószínűleg egyébként az elnyomottként megélt gyarmati lét tudata köti össze a magyarságtudatot a gettóban született rappel, aminek köze nincs sem zeneileg, sem gyökereiben a magyarsághoz. Aztán ki tudja, a fekete zene lázadásának és annak kulturális hatásának is köszönhető talán, hogy ma Obama az elnök.

A nemzeti hiphop mellett a Tisza cipő felélesztését is valamilyen szinten a Belgához kötik, de ezt a zenekar cáfolja. A dal korábban született meg, majd később tényleg szponzorálta őket a Tisza, de azóta kiléptek ebből. Időközben egyre több zenekart és előadót kezdtek szponzorálni ilyen-olyan ruha- vagy egyéb márkák, őket is támogatja két deszkás bolt is. Többről viszont nincs szó

Mégötlövés: A hazai marketingesek szűklátókörűek, és csak molinóban illetve premier plánban erőltetett termékelhelyezésben gondolkodnak. Mi pedig nem fogunk tetőtől talpig ugyanannak a márkának a ruhájában mutatkozni, ahogyan klipet sem pakolunk tele valamilyen termékkel, ennél sokkal kreatívabb ötleteink vannak, csak itthon ezekre nem igazán vevő senki.

A zenekar mintha tényleg egy külön entitás lenne az itthoni könnyűzenében. Ezt csak megerősíti az, hogy miközben szinte kötelező lett mindenkinek legalább egy-két közreműködést összedobni lemezenként, addig az ő esetükben egyedül Mégötlövés vállalt el ilyen feladatot a Kerekes Bandnek.

Bauxit: Az egész ott kezdődik, hogy nem vagyunk haverok túl sok zenekarral, és egyébként is jobban szeretjük magunk összerakni a zenénket. Ugyan a Zsolti, a béka 3-hoz nagyon szerettük volna megnyerni magunknak Korda Györgyöt, hogy énekelje el a refrént, de sajnos nem jött össze.

Egyébként arról szó sincs, hogy ne szeretné őket az itthoni zenész közeg, csak olyan világot kreáltak a Belga köré, amibe más egyszerűen nem fér bele. Ebben közrejátszik, hogy alapvetően nem egy hangszeres produkcióról van szó, amire Mégötlövés rávágja, hogy cserébe évek óta ők a legnépszerűbb olyan zenekar itthon, amiben soha nem is volt hangszer.

Azért adja magát a kérdés, hogy vajon a mostanság nagyon népszerű magyar hiphop szereplői hogyan állnak a Belgához? A Fishing on Orfű-s fellépésük közben ugyanis akadt olyan magyar rapper, aki sík idegesen mérgelődött és káromkodott a színpad szélén.

Bauxit: Évek óta könyörgünk a Fishing on Orfű szervezőinek, hogy ne a hiphop színpadra rakjanak minket, mert öltözni sem bírunk normálisan a sok mérgelődő miatt. Egyébként tudjuk, melyik rapperről van szó, a fellépés után vissza is mentünk, hogy ki akarja eltörni a térdünket, de mintha meg sem ismert volna minket.

Mégötlövés még hozzáteszi, hogy először azt hitte, valaki gratulálni akar neki, meg is veregette az illető vállát köszönésképpen. Aztán csak később esett le neki, hogy a „Gratulálok!” valójában úgy szólt, hogy „Gratulálok, jó szar volt”. Egyébként a magyar hiphop közeg ma is inspirálóan hat rájuk, a Rímálom az Elme utcában például a mostani magyar rapzenei világot járja körbe.

Bauxit: Van most ez az irodalmi felhangja a hiphopnak, ami egy részről egy abszolút pozitív, támogatandó dolog, de azért azt erős túlzásnak érzem, hogy a slam poetry költészet lenne. Elmondva tényleg tök jók ezek a szövegek, de ha csak simán elolvasod, akkor egyszerűen nem működik, vagy egyenesen fájdalmas feldolgozni. Na, most a költészet pont olyan, hogy a verset magadban olvasva is működik a szöveg. Emiatt nem értem, miért kell a kettőt keverni, ez így totál képzavar.

Egy tizenöt éves együttes esetében az is felmerül, hogy hova tovább? Jöhetnek majd a jubileumi fellépések, turnék vagy a feloszlás utáni visszatérő koncertek?

Bauxit: Jaj, mi ezeket rohadtul utáljuk! Mi a tízéves születésnapunkat sem ünnepeltük meg egyáltalán. Ez kizárólag arra jó, hogy legyen mivel megkeresni a médiát. Ők ugyanis arról miért írnának, ha egy zenekar tíz éve folyamatosan koncertezik ugyanakkora közönségnek? Persze poénként felmerült, hogy mondjuk tizenhatodik születésnapunkra kitalálunk valami fasza dolgot, akár azt is csinálhatnánk, hogy jövőre húszévesnek hazudjuk magunkat. Teljesen tök mindegy. Aztán persze ahogy kimondtuk a 15 évet sokszor, rájöttünk mi is, hogy ez egyébként tök jó.

Ahogyan nem akarnak jubileumi dolgokkal foglalkozni, úgy semelyik párt mellé sem hajlandóak állni, nem számít, mennyit fizetnek. Pedig hívták őket, nem is egyszer.

Bauxit: Sose éreztük úgy, hogy politizálnunk kéne, mert az biztosan a Belga rovására menne. Az együttesen belül remekül lehet humorizálni a témában, ennél többre nincs is szükségünk. Sokszor kerestek már meg minket csak azért, hogy lépjünk fel egy pártrendezvényen, végül majdnem össze is jött.

Mégötlövés: Egy idő után elértük azt, hogy szinte az összes politikai párt szeretett volna Belga-koncertet, ebből pedig akartunk csinálni egy turnét, vagyis hogy az összes parlamenti párt kampányrendezvényén fellépünk. Sajnos nem jött össze, pedig az SZDSZ mindig keresett minket, de szó volt még a Fideszről és az MSZP-ről is. Viszont sose jött össze egyszerre az, hogy mindegyik parlamenti párt számára játszhassunk. Így az egész magyar parlamenttől kaphattunk volna koncertgázsit az ellenzéktől a kormánypártokig, így nem is támadhattak volna minket. Persze átláttak a szitán, és végül az SZDSZ vagy a Fidesz megakadályozta ezt a remek tervet.

A Te mit parodizálsz? című számuk kapcsán felmerül, hogy jobb-e már a viszonyuk az újságírókkal?

Mégötlövés: Mi a felkészületlen újságírókat nem szeretjük. A FEZEN-en volt például olyan, hogy a négyrészes albumsorozat után jött a csávó, hogy van-e valami tervünk a következő lemezre. Konkrétan egy-két héttel előtte jött ki az utolsó album ebből a négyesből. Ezért azt válaszoltam neki, hogy az a tervünk, hogy kihozunk négy lemezt és felvázoltam neki azokat a jövőbeni terveinket, amik már megtörténtek az előző félévben.

Ehhez hozzáteszik még, hogy ha hülye az újságíró, aki felkeresi őket, örömmel trollkodják szét az egész interjút. Azt viszont Bauxit kifejezetten gyűlöli, ha neki kell órákig javítgatni a magyartalan mondatokat és a rossz emberhez írt idézeteket.

Bauxit: Sokszor úgy érzem, hogy az ilyen éjszakába nyúló korrektúrák után szépen kiszámlázom az egészet az illetőnek, amiért én végeztem el az ő munkáját.

Erre talán még egyszer sor is kerülhet, ugyanis Mégötlövés elmondása szerint még legalább tizenöt évig szeretnék, ha ez maradhatna az elsőszámú hobbijuk.

Mégötlövés: Még mindig nagyon jól kijövünk egymással, mi ezt már konkrétan házasságként kezeljük. Amúgy pont nemrég beszélgettünk arról, hogy érdekes módon ezek a nagy rapcsapatok viszonylag sokáig elélnek tagcsere nélkül, elég csak a Wu-Tang Clant, a Das EFX-et vagy a Cypress Hillt említeni. Talán azért van ez, mert mi szövegírók vagyunk, nem pedig zenészek.