2014.05.29. 15:51 – Dankó Gábor

Csudajó volt a pozsonyi Mayhem-koncert

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Annyira csudajó, hogy azóta sem ocsúdtam fel. (Hétfőn volt a buli, most meg ugye csütörtök van.) A Mayhem sokak szemében maga a black metal. Ismerik őket még olyanok is, akik amúgy az extrém metált még bottal sem piszkálnák meg. Na nem a zenéjüket, csak a hírüket. Nehéz eldönteni, hogy a háromötöd norvég, egyötöd magyar, egyötöd angol zenekar abból él-e még, ami a kilencvenes évek elején történt velük (aki nem tudná, felsorolásszerűen: öngyilkosság, gyilkosság, templomgyújtogatások stb.), de tény, hogy sokan még mindig velük azonosítják a stílust, és nem csak színtér figyel rájuk. (A nagyon trve iphone-os képeket Juhász Edina készítette.)

A figyelmet amúgy megérdemlik, mert a balhés korszak utáni anyagaik is igen jó metállemezek voltak, ráadásul ők azok, akikre azt sem lehet ráhúzni, hogy ismétlik magukat. Minden albumuk jelentősen különbözik az előzőtől, sőt, volt egy (Grand Declaration of War), ami még progresszívnek is mondható. A rajongók rendre le is döbbennek, hogy ez most mi, de legalább van min ledöbbenni. A most megjelenő új album mondjuk pont nem okoz nagy meglepetést, de azért ez is más, mint a hét évvel ezelőtt megjelent Ordo ad Chao.

A csapatot a frontemberek cseréje annyira nem törte meg az évek során, bár tény, hogy ezek a énekesek cirkulálnak, hol kilépnek, hol belépnek a Mayhembe. Csihar Attila ebben már kivétel lett. A tíz évével, plusz egy lemezfelénekléssel 1992-ben, ő a leghosszabb ideje regnáló Mayhem-énekes. Meg az egyik kreatív agy is.

A gitárosokat viszont már jobban megszenvedték. A másik kreatív agy, a főnök Euronymous 1993-as halála után Blasphemer gitáros lett, aki viszont hat évvel ezelőtt kilépett, zeneszerző nélkül hagyva a csapatot. 2011-ben került képbe Teloch a Nidingr gitárosa, akivel viszont ismét beindult a dalírás, ebből lett aztán a mostani lemez.

Elvileg ennek a turnéja lett volna most, de az anyag picit csúszott, így pont a pozsonyi koncert után lehetett azt először egészben meghallgatni. (A Pitchforkon, hol máshol). Szóval a turné apropója inkább az volt, hogy idén 30 éves a zenekar, és nagyjából egy hete ünnepelte kiadásának huszadik évfordulóját a klasszikus/legendás/hírhedt De Mysteriis Dom Sathanas nagylemez is. És ezért mentünk Pozsonyba koncertre. Ha már Magyarországra nem jönnek, igaz, nemrég itt írták a dalokat, és csak úgy, szórakozásból adtak egy nagyon underground bulit a Yukban.

És hogy milyen volt a koncert? A koncert nagyon jó volt. A Mayhem mindig szórakoztató zenekar volt élőben. Kezdve azzal, hogy Dead, az 1991-ben öngyilkos lett énekes döglött varjúkat cipelt a színpadra zacskóban, aztán azt szagolgatta, aztán a másik énekes Maniac vagdosta magát a levágott disznófejek között. (Egyszer egy ilyennel fejbe is dobott egy nézőt, aki perelt, majd a bíróság azt mondta ne menjen Mayhem-koncertre az, aki nem bírja, ha fejbe dobják disznófejjel.) Szóval velük kellett felvennie a versenyt Csiharnak, de nem marad el tőlük. Igaz, ő nem vagdossa magát, de a kegyetlen hangjátmindig megtámogatja valami maskarával, csontokkal, koponyával, meg teátrálisan mutogat össze vissza. Most is ez volt, egyszerre ijesztő és mókás a látvány.

A nagyjából háromszázas pozsonyi Randal klubban a hangzást nagyon eltalálták. Hangosan, de tisztán szólt az egész, és még Hellhammer kegyetlen sűrű dobjai is tökéletesen kivehetők voltak. Egyedül Necrobutcher basszusgitáros hangszerét nem tudtam mire vélni. Egyrészt volt is vele valami problémája, de mikor éppen elégedetten bólintott rá, akkor is úgy szólt, mintha egy éppen elromlani készülő hajszárítót berregtetnének az erősítőben. A gitárokkal semmi probléma nem volt. Max a gitárosoknak volt problémájuk. Illetve egész pontosan Teloch-nak, akik a dögmeleg klubban teljes testet, még az arcot is fedő köpenyben tolta végig a bulit. Még fény sem ment rá, mintha ott sem lett volna.

A dalsorrend azt hiszem ez volt itt is, köztük egy új számmal, a kislemezen is megjelenő Psywarral, amit zárásképpen meg is mutatok milyen volt a helyszínen:

És így kezdődött a show:


metál black mayhem koncertbeszámoló



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása