Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ahogy írtuk, a HIM élőben még mindig nem az a zenekar, ami karistolja a színpadot, annak ellenére, hogy vannak nagyon jó dalaik. Ville Valo frontember viszont egy igen szórakoztató személy, akivel volt szerencsénk a koncert napjának délutánján beszélgetni egyet.
Mikor érkeztetek?
Tegnap jöttünk, de az egész napot a hotelben töltöttem. Már este tízkor aludtam, szerinted ez az öregség jele?
Inkább a fáradtságé, de persze az lehet azért is, mert öreg vagy. Egyébként édesanyád révén magyar gyökereid vannak, nem?
Ez a családi legenda. A nagymamám állítja, hogy így van, csak éppen nincs a kezemben semmi bizonyíték vagy név.
Lehet azért érzed magad itt ennyire itthon, mert benne van a véredben?
Lehet. Vagy lehet azért, mert már vagy tízszer játszottunk a Pepsi Szigeten. Mondjuk sosem sikerült minőségi időt tölteni nálatok. Mindig csak jövünk-megyünk és általában alszom. De a pihenés fontos, ha turnén vagy.
Ti voltatok az első finn zenekar, akik aranylemezt kaptatok Amerikában, ráadásul a Join Me In Death talán még mindig a legtöbbet eladott finn kislemez. Milyen érzés az, hogy sok embernek a finn zenei élet egyenlő veletek?
Most már nem hiszem. Túl vagyunk már a nagy dolgokon, meg a csúcson is már évekkel ezelőtt túllendültünk. De azért még mindig büszke vagyok, hogy ebben a zenekarban lehetek. Az egész a szerencsénken múlt. Jó időben írtunk dalokat. Olyan ez, mint a rulett, nem tudod megmondani, hogy nyerni fogsz-e. Van egy csomó jó zenekar és jó művész nagyon jó dalokkal, akiknek sosem lesz lehetőségük bemutatni ennyi ember előtt azt, amit tudnak. Nem azért mert rosszak, vagy valamit nem tudnak, vagy nem dolgoznak eleget. Egyszerűen nincs szerencséjük hiába próbálkoznak. Ráadásul nagyon sok dolgon el lehet csúszni. Én viszont örülök, hogy a mi zenekarunk még mindig megyeget, és el tudunk menni turnézni vagy új dalokat vehetünk fel.
A skandinávoknál úgy tűnik, hogy nagyon kapós ez a rock- és metálvonal, amit ti is képviseltek. Miért alakulhatott ez így?
Szerintem a finneknél azért más ez egy kicsit, mert a történelmünk eltér. Az orosz hatások miatt nálunk inkább a melankólikus zenék mennek. Hogy ebből miért pont a kemény zene jön be, az megint egy más kérdés, de én ezt Wagnerig vezetem vissza. Szerintem nagyon sok alap tőle jön, és nálunk a klasszikus zenék közül is azok kerültek előtérbe, amik nagyon súlyosak és hangosak. Szerintem innen indul minden. De ha megnézel egy hivatalos finn slágerlistát az nagyon vicces, mert simán látsz Madonna mellett egy Cradle Of Filth-lemezt. Ráadásul, ahogy én látom, mi szeretjük támogatni a zenét, és az emberek mennek a koncertekre és igénylik is hogy legyen minél több és jobb koncert az országban.
Nálatok is működik az állami támogatás, ami a skandinávokra jellemző?
Nálunk inkább csak a komoly zenébe tolják a pénzt. Inkább az Előadóművészi Iroda vagy a Szerzői Iroda osztogat támogatásokat, amikre lehet jelentkezni, mondjuk ha turnéra akarsz menni. És akkor reménykedhetsz abban, hogy kapsz mondjuk 15 ezer eurót, hogy elmenj turnézni Amerikába. De persze sokan állnak sorban és kérnek ezekből a pénzekből, ami nem véges, tehát hamar elfogy a keret. A norvégok a metálszíntérre úgy tekintenek, mint konkrét exportcikk, és nagyon tolják is. Ha egy metálzenekar valami speciális koncertet akar, mondjuk nagyzenekarral, akkor megy rá a támogatás egy csomó díj meg minden. A finneknél kicsit más, mert a nagyon sötét zenét nem nyomja ennyire senki. De egyébként ez változni fog szerintem, és elmegy abba az irányba, hogy a fiatalok kapjanak arra támogatást, hogy egyáltalán tudjanak hangszert venni és megtanuljanak zenélni. Meg nálunk ez a színtér, mármint a metálos közeg nem is nagyon veszi igénybe ezeket a támogatásokat.
Nehéz úgy beszólogatós punknak lenni, ha közben az állam pénzén zenélsz?
Pontosan. Nagyon jól látod az okot.
Egyébként a black metál világába belekóstoltál valaha?
Kikre gondolsz?
Ritka hogy egy lány képben legyen. Egyébként igen hallgattam őket. És pont az Emperor egyik tagjával beszélgettem egyszer, hogy az egész milyen érdekesen alakult, mert mikor történt az egész mozgalom, akkor a résztvevők nagyjából 17 évesek voltak, és akkor én is Impaled Nazarene-t hallgattam például. Meg Dimmu Borgir-koncerte is mentem sokat. Mondjuk csak az Enthrone Darkness Triumphant lemezig szerettem. Még a kezdeti Cradle Of Filth is jó volt. Várj mi volt az utolsó lemez, ami tetszett, ja a Dusk... and Her Embrace, azon a Funeral in Carpathia mekkora dal már. Az a furcsa, hogy akkor ez nálunk tényleg nagy mozgalom volt és tisztában voltunk, hogy valami nagy dolog történik, De azóta valahogy megtorpant az egész. Még mindig jelentős persze, de nem olyan már. Tudom, hogy amit most mondok az meg tényleg meglepő lesz, de nekem onnantól nem tetszik, amikor elkezdtek profivá válni. Mikor a hangzás már nem az volt mintha egy fazékból szólna, hanem profik lettek. Na, akkor már nem szerettem. De mondjuk Darkthrone-t szeretek a mai napig hallgatni, meg a God Seed, ami ugye szinte az új Gorgoroth. De szerencse hogy már nem gyújtogatnak templomokat, ennek azért örülök. Nagyon sok szép templom esett áldozatul annak idején. Egyébként szerintem az is csak arról szólt, hogy egy csomó fiatal lázadt és dühös volt a társadalomra.
A rajongóitok nagyon elszántnak tűnnek. Biztos jó ez a nagy szeretet, de szokott zavarni?
Nem, szerintem nagyon jól bánunk velük. És tényleg őszintén nagyra értékelem, hogy kitartanak mellettünk és hűségesek a zenekarhoz. Persze vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy annyiszor hallgatták meg a lemezt vagy annyiszor néztek és olvastak velünk interjút, hogy személyesen ismernek. Vagy hogy mondjuk a magánéletünkhöz is uganannyi joguk van, mint a zeneihez. Ez az, amit néha nem értek. Persze ez talán az internet átka, nem tudom. Mondjuk tény hogy ott a legjobbak a pletykák, de már azok sem a régiek, mert hamar le lehet őket nyomozni.
Mi volt a legjobb pletyka rólad?
Rengetegszer voltam például apuka. Ja meg arról ne is beszéljünk, hogy különböző titokzatos betegségekbe is belehaltam már néhányszor. Aztán persze elég sokat házasodtam is. De már leálltam és nem keresek rá többet a nevemre. De a zenekaréra szoktam, az is jó. Sokkal hamarabb tudok meg dolgokat így magunkról. Például onnan tudtuk meg többször is, hogy már stúdióba vonultunk.
Elég vidám embernek tűnsz így élőben, ehhez képest mindig nagyon sötét meg negatív szövegeket írsz, semmi napsütés, meg boldogság meg buli, mindig csak a szomorúság. Úgy képzeljelek el, hogy mikor leülsz szöveget írni, akkor mindig ez a világfajdalom jön elő?
Nekem a zene problémamegoldást jelent és arról is szól. Ha van valami a fejemben és nem tudom hogyan oldjam meg, akkor kiírom magamból. Ha boldog vagy, akkor valami teljesen mást csinálsz, elmész sétálgatni, jól érzed magad, élvezed az életet és nem írsz zenét. Mindkettőre szükséged van, és nekem a szomorú zene az, ami szép. Ha meg boldog vagy, akkor pörögsz és Motörheadet hallgatsz mondjuk. Az embereknek kell egy soundtrack az életükhöz, mint a filmeknek. De nekem a szomorú zene az, ami igazán bejön.
Nem is kell neked papír arról, hogy magyar vagy, itt van rá a bizonyíték. Mi is sírva vigadunk.
Lehet, de azt mondták, hogy a portugálok is ezt csinálják. Meg azt hiszem a szlávok is. De tény, hogy ez áll hozzám a legközelebb.
A heartagram logó az egyik legjobban ismert logó a zenei életben...
Milyen egyik? Milyen legjobban ismert? Ez a legjobb logó, maradjunk ennyiben.
Ha szeretnéd, legyen. Szóval a heartagram logó a legjobb logó a zenetörténelemben, mennyi idő volt konkrétan kitalálni?
Szerintem ez az életem legjobb munkája. Mondjuk mások a gyerekükre szokták ezt mondani, de majdnem az végül is. Elég nagy rocker voltam, és szerettem a megjelenésüket a logójukat is nézegetni, hogy hogyan bánnak a betűkkel, vagy mi amiről mindenki tudja, hogy róluk van szó. A logók meg a kabalák érdekeltek, mint mondjuk az Iron Maiden esetében Eddie. Ha Eddie megjelenik, akkor mindenki tudja, hogy az Iron Maidenről van szó. De ott a Kiss-logó, azt is mindenki ismeri vagy Rob Zombie művészeti világát is szerettem, meg a Type O Negative logóját is, meg a black metál zenekarokét, akikről előbb beszélgettünk.
Nekem azokkal súlyos problémáim vannak, sosem tudom kiolvasni őket. Mint valami titkosírás.
Mert ismerni kell őket. Na jó, nekem se megy mindig. De mi eléggé meg voltunk lőve azzal, hogy HIM a nevünk, mert abból aztán nem lehet sokmindent kihozni. Azt szoktam mondani, hogy húsz évbe telt, amíg megalkottam, mert minden, ami addig az életemben történt az formált olyanná, hogy akkor és ott azt csináltam. Ezt szoktam mondani amúgy a dalírásra is, hogy 30 évbe telt, míg megírtam, mert az addigi tapasztalatok mind közrejátszottak. Egyébként, ha főzök valamit arra is ezt szoktam mondani, hogy az egész élet benne van.
Mondjuk az, hogy 35 évig csináltam ezt a spagettit azért elég furcsán hangzik.
De ez olyan intellektuális. A logó készítés sem volt több két percnél és nem volt egy hosszú intellektuális folyamat eredménye. De ez meg milyen snasszul hangzik.
Számoltad hány tetoválást láttál már belőle?
Nagyon sokat, szerencse hogy nem kezdtem el. De annál durvább, hogy milyen helyeken láttam emberek testén.
El tudom képzelni.
Nem, most nem arra gondoltam, hanem hogy az ajkuk belső részén, meg a nyelvük alatt. Meg az elég vicces, hogy régebben, főleg Amerikában egy csomó olyan ember is csináltatott ilyet, akinek fogalma sem volt, hogy ez egy zenekarhoz köthető. Ez azért elég vicces. Bam Margera miatt, meg Kat Von D csináltatott ilyet és mikor ők celebek lettek akkor mások is csináltattak csak azért, hogy hasonlítsanak rájuk.
A Madagaszkár rajzfilm óta hány lány kérte, hogy a víziló, Moto Moto hangján beszélj hozzá a sajátod helyett?
Az nem ugyanaz? Senki. Na jó, de az anyukám, meg most te.
Ez a rajzfilmszinkronos dolog honnan jött?
Annyira furcsa és szokatlan kérés volt, hogy nem tudtam nemet mondani. Aztán kiderült, hogy baromi jó. Néhány óra volt az egész. Eléggé élveztem.
Akkor legközelebb valami hasonló? Cuki nyuszika vagy ilyesmi?
Ki tudja, talán egyszer. De elég rosszul reklámozom magam.
Azt nehezen hiszem. Az összes általános iskolás meg gimis osztálytársam szerelmes volt beléd. Ne mondd már, hogy nem tudod eladni magad.
Mondom, hogy már túl vagyunk a pályánk csúcsán. Talán osztálytalálkozóra kéne vinned.
Van valami B-terved, ha nem nyuszinak adod a hangod a legközelebb?
Gyerekkönyv. Nem tudom, mindent szeretek, ami kreatív. A zenében az a jó hogy sokáig megmarad, valami hasonló jöhet.
