Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Új Dødheimsgard? Igen! Kicsit visszalapoztam a Lángoló archívumában és meglepődve tapasztaltam, hogy a szerkesztőbrigád teljes létszáma magasról tojik a norvég avantgárd művészetre és egyedül csak én posztolgattam róluk minden évben, általában én is az év végi listázásnál hogy "na de jövőre tényleg jelenjen már meg az az új album!" Azt viszont sosem írtam le mellé, hogy ne olyan legyen, mint a Supervillain Outcast (ami már nyolc éve csúfítja a DHG-életművet), viszont mindenképp a csak szuperlatívuszokban megemlíthető International 666-albumukhoz azonnal kanyarodjanak vissza.
És most itt ez az új szám, ami egyelőre nem tízpontos, mint az I666, de egy erős nyolcast biztosan kihallok belőle, ahogy a Satanic Art EP-jükből is.
Jó, ha valaki végképp nem értené miről van szó (az minek olvas Lángolót?) annak egy kis gyorstalpaló a zenekarról: a kezdeti norvég thrash és keményvonalas blackmetal után az előbb említett EP majd I666-albumukkal lépte meg azt a szintet a Vicotnik vezette DHG, ami az elitisták közé emelte őket egycsapásra. Blackmetal alap, dobgéppel, avantgárd, torokszaggató kiüresedett nihilista újszerűségek, mindez okosan felépítve, de odabaszós kakofóniába csomagolva.
Az új albumra végre visszatért az eredeti énekes Aldrahn is és alább található számon csak a rá jellemző módon ismét sikerül a hallgatót a mélybe szépen lehúznia. Kevesebb ugyan a váltás, de az utolsó albumukhoz képest (ami sajnos egy rossz vicc volt, nem lehet elégszer hangsúlyozni) így is messze invenciózusabb önmagában ez az egy dal, mint az a valami.
Itt pedig a klasszikus albumuk:
