Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A magyar zenei élet utolsó öt évének valószínűleg legmenőbb ötletét két fiatal filmes, Szimler Bálint rendező és Rév Marcell operatőr hozta össze, akik azt találták ki, hogy forgatnak egy road movie-t a Balaton körül különböző zenekarokkal készített és mindenféle különlegességgel megspékelt klipekből. Az ötlethez olyan csapatokat sikerült megnyerniük, mint a Quimby vagy a Punnany Massif, olyan támogatókat, mint a Master Card és az OTP, és tízezer eurót még közösségi finanszírozással is összeszedtek. Hogy a király ötlet eredménye milyen lett, azt most elmondom, másik cikkünkben pedig egy körinterjút olvashattok a film mind a tizennyolc zenekarával.
Persze a Balaton Method messze nem előzmények nélküli kezdeményezés. A srácok a különleges videoklipek készítésével foglalkozó Kodály Method projektet már 2011-ben beindították, és keretében olyan kreatív és népszerű klipeket csináltak, mint ez, ez vagy ez. Ahogy egy korábbi interjújában Szimler Bálint megfogalmazta, olyan videókat szerettek volna készíteni, amelyek zenei ízléstől függetlenül is élvezhetőek, és érdemes őket végignézni. Egy egész estés film viszont egészen más tészta, mint egy négyperces videoklip, és mielőtt beültem volna a moziba, pont ezt is tartottam a legnagyobb veszélynek rá nézve. Szóval attól tartottam, hogy az első húsz perc után majd unalmassá válik a film, főleg nekem, mert én egy idő után meg szoktam unni a videoklipek nézegetését.
Márpedig a Balaton Methodnak egyáltalán nincs cselekménye, és szinte kizárólag a különböző zenekarok klipjeiből áll. Legalábbis néhány rövid átvezetőn kívül, amik szerepe abszolút csak technikai, beszédet meg szinte nem is lehet hallani benne a közel másfél órás játékidő során. Az az érdekes, hogy ennek ellenére mégsem unatkoztam.
Ennek pedig több oka is van, amik közül az egyik legfontosabb a témaválasztás. A Balaton ilyen szempontból igazán hálás terep, a különböző jelenetek pedig nyilván nem véletlenül abszolút jellegzetes balatoni helyszínekre és élményekre reflektálnak. Van természetesen éjszakai fürdőzés, delfines vízibicikli, csúszda, iszogatás a haverokkal, házibuli, de még a tihanyi rév és az Ezüstpart hotel is a forgatási helyszínek között volt. Ezek láttán pedig a nézőben hajlamosak feltörni a balatoni emlékek. Rögtön nyári hangulatba kerül, és máris kicsit jobban érzi magát annak ellenére, hogy elkezdi sajnálni, hogy még csak április van.
A balatoni nosztalgia mellett mindenképpen beszélni kell arról, hogy a filmben szereplő klipek tényleg nem hétköznapiak. Leginkább olyan jelzők jutnak eszembe róluk, hogy kreatív, ötletes és szellemes, de emellett nagyon átgondoltak és összehangoltak is, ugyanis vágás egyáltalán nincs bennük, a bonyolult kompozíciókat mind egyben vették fel a készítők, a zenekarok és a rengeteg kiegészítő művész. Egy kicsit muszáj spoliereznem ahhoz, hogy érzékeltetni tudjam ezt, de az interjúkhoz és a fenti trailerhez képest azért nem lövök le sok poént. Szóval például olyan jeleneteket kell elképzelni, hogy a tihanyi komp tetején zenél a Bin-Jip, alul pedig egy ütőszenekar régi kispolskikon és zsigulikon játszik hozzá ritmust, vagy mondjuk olyat, hogy a Soerii & Poolek egy templomban, egy gospelkórussal adja elő a Valahol messze című dalát.
Mindezt gyönyörű képekkel, okos kameramozgásokkal, jól kitalált koreográfiákkal, és élőben felvett, de nagyon jó hangzással megtámogatva. Emellett azt is érdekes volt látni, hogy az egyes zenekarok személyisége mennyire különböző hangulatú jeleneteket teremtett. llyen szempontból talán a Hó Márton és a Jégkorszak vízben ácsorgós, a Honvéd férfikar búvárruhás tagjaival kiegészített klipje volt a kedvencem, de több dolgot most már tényleg nem lövök le előre.
Végül azt még meg kell jegyezni, hogy bár a nagyon jó ötletnek tényleg méltó megvalósítása született, úgy érzem, hogy a filmes formával egy kicsit kevesebb emberhez jut el a Balaton Method, mint amennyi benne lenne a dologban. Azt ugyanis azért mindenképpen látni kell, hogy a Balaton Method soha nem lesz a multiplexek legjobban játszott filmje. Ahhoz, hogy élvezni lehessen, szükség van egy kis zenei érdeklődésre, adott esetben olyan zenekarok irányába is, amikről még nem is hallottunk. Vagy úgy egyáltalán csak arra a szándékra, hogy a moziban mondjuk a Halálos iramban 7 helyett végső soron videoklipeket nézzünk. De ha ebből van valamennyi, akkor a film nem fog csalódást okozni.
A filmben egyébként a következő dalok hangzanak el:
A filmet jelenleg négy moziban tudjátok megnézni Budapesten: a Corvinban, a Művészben, a Toldiban és az Urániában. Vidéki vetítési időpontok is érkeznek hamarosan.
