Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hol játszódik a ...Valahol lenni…, és még mindig a nyolcvanas éveket várja-e a zenekar közönsége? Az Európa Kiadó nemrég jött ki új lemezével és dupla, mindent eljátszós koncertet adott az A38 Hajón. A fenti képen elől álló Menyhárt Jenő zenekarvezetővel beszéltünk arról is, Amerikából hazaköltözve hogyan látja az itthoni helyzetet és miért érzi, hogy az új lemez dalaiban megjelenő szereplőkhöz hasonlóan ő is mindig marginalizált figura volt.
A ...Valahol lenni… lemezborítója térkép. Ábrázol valamelyik rész konkrét helyet?
Nem, a cím, illetve maga az anyag adta a térkép ötletet es a városi bolyongás érzést a tervezőknek. Szénássy Alex barátom (a Laboratory Group reklámcég vezetője – a szerk.) mondta, hogy a dalokon úgy érzi, hazajöttem, és most szemlélődöm, járom az utcákat… a számok születhettek volna tíz éve vagy tíz év múlva is, bárhol.
A Feri című számban például könnyen beakad a kérdés, hogy a tár „félig üres vagy félig teli”. Ha a klasszikus poharat vesszük, neked most inkább melyik?
Ha a dal kontextusától függetlenül kérdezed, nekem a félig teli nem elég jó. Nem vagyok nyugodt fiú, vagy az a szerencsés alkat, aki vállon tudja veregetni magát. Valami sosem stimmel, valamit mindig jobban kéne csinálni.
Át is dolgoztatok több 2013-ban írt számot és nemrég duplakoncertet adtatok a régi és az új anyagokból is. Éreztél komolyabb különbséget a reakciók között?
Különbséget nem igazán éreztem, a 2013-as számainkat már jobban ismerik az emberek. Vannak persze olyanok is, akiknek első sorban az a fontos, hogy hogyan volt régen. Szeretnének bizonyos időket a régebbi dalaink segítségével újraélni és nem szívesen update-elik a rólunk alkotott képüket.
Ez zavar?
Ez mindenkinek a magánügye. Olvastam más művészek, zenészek, alkotók élettörténetét, nem én vagyok az első, akivel ilyesmi történik. De ez biológia is: ha valaki azt a zenét hallgatja, amit gyerekkorából ismer, másként reagál az agya. Rám is intenzíven hat, ha a fiatalabb korom zenéit hallgatom. Nincs ezzel semmi baj, de nem kell rá esztétikai ítéletet építeni. Mi tovább mentünk az életünkkel és a zenekari tevékenységünkkel is. Úgy tűnik erre sokan nyitottak. Ők együtt tudják hallgatni a régebbi és az újabb dolgainkat is.
Az új lemezen több szöveggel dolgoztatok, mint korábban. Miért?
Egyben írom a zenét és a szöveget, és mivel én is adom elő, a három szempont egyszerre alakul a fejemben. Most rá kellett éreznem, hogyan lehet több szöveget élni hagyni, életben tartani és el is mondani. A 2013-as CD-n még mindenféle szempontból érezni, hogy kísérleteztünk, próbáltuk megtalálni ennek a módját. A most felvett verziók es az új számok ebben a vonatkozásban lényegesen letisztultabbak.
Egy ideje újra itthon élsz, és említetted, hogy ezek az új számok szemlélődő helyzetből születtek. Ez mit jelent?
Felnőttkorom egy részét itt töltöttem, a másikat Amerikában. Ha valaki hosszú időn keresztül él máshol, ott gyűjt tapasztalatokat, tudást, ott is építi ki a kapcsolatait. Tizenvalahány év elteltével nem lehet egyszerűen visszajönni, mintha csak leporolnánk egy régi kabátot. Ha fel is vesszük, az nem ugyanaz a kabát lesz. Így kerültem a szemlélődő helyzetbe, de ez alkatilag sem áll távol tőlem.
Nemrég csináltál egy Hangover válogatást a 444-re. A Rammstein Amerika című számával kezdtél. „Amerika ist wunderbar”. Hogyan hatott rád Donald Trump megválasztása?
Engem nem sokkolt, nagyon is reális lehetőségnek tartottam. Inkább azok lepődtek meg, akik csak a mainstream médiából tájékozódtak. Sok minden, ami korábban működött a politikában, már nem érvényes, és ezzel a helyzettel sokan most kezdenek csak ismerkedni. De ott van a másik oldalon Bernie Sanders is. Egyre jobban látható, hogy változik a világ.
Szereplőkről, alakokról van szó a … Valahol lenni… dalaiban. Azt mondtad korábban, marginalizált sorsokról. Mit értesz ezalatt?
Olyanokról van szó, akik nincsenek igazán szem előtt. Magyarországon nincs igazán hagyománya az egyes szám harmadik személyű, balladisztikus jellegű daloknak. Mostanában nem éreztem különösebb késztetést arra, hogy direkt módon egyes szám első személyben magamról írjak, bár van néhány ilyen szám is az újabbak között. Egy külön világ jött elő belőlem. Annyiban kötődik hozzám, amennyiben többnyire magam is eléggé marginalizált helyzetben éltem és dolgoztam. Amerikában és itthon is.
Mit jelent a „marginalizált helyzet” akkor a te esetedben?
Mindig autonóm művésznek és gondolkodónak tartottam magam. Ez nem olyan hely, ahol nagy tere és hagyománya lenne ilyesminek.
Mármint Magyarország nem olyan hely?
Igen, de ez sehol a világon nem a leg…kényelmesebb pozíció. Bizonyos ambíciók es kötődések hiányoznak belőlem. Leginkább csak csinálom a dolgomat a legjobb tudásom szerint, ragaszkodom a saját alapelveimhez es nem könnyen kötök kompromisszumokat. Ráadásul hajlamos vagyok arra, hogy elunjam a kényelmes, engem nem inspiráló helyzeteket – így gyakran ha valami működik is, akkor sem kapaszkodok bele igazán. Mindez szerintem meghatározta az Európa Kiadó történetét és működését.
Hogy érted?
Nem olyan szellemben es módon működtünk, mint általában szokás. Nem váltunk sem céltudatosan profi, sem pedig a zenéléshez könnyedebben közelítő zenekarrá. Periodikusan tevékenykedtünk. Nehéz volt bárhova is besorolni, mit csináltunk, és ez ma sincs másképpen. A minket mainstream szemszögből nézők már a nyolcvanas években is avantgarde-nak tartottak minket – az akkori ténylegesen avantgarde és underground kultúra viszont formai es tartalmi törekvéseit illetően igényesebb populáris zenét játszó együttesnek gondolhatta az Európa Kiadót. Ezt is értem marginális élettér és tevékenység alatt: hogy valaki mindenhonnan nézve kívülálló. Ha netán hirtelen minden megváltozna körülötte, akkor sem fogja más helyzetben találni magát. Onnantól kezdve valamilyen más okból nem fogja játszani majd a rádió, mint ami miatt a korábban elkerülte.
Interjú: bn
A teljes lemez:
