Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Volkova Sisterst hét éve indította el Sándor Dániel, Berger Dalma és Kovács Gergely, mely jelenleg Vangel Tiborral kiegészülve lép színpadra most szombaton a budapesti Trafóban, ami azért is jelentős, mert a csapat több városban és országban él egyszerre. A zenekar első EP-jének (Venus Robot) promóturnéját az USA-ban kezdte 2011-ben, majd 2013-ban Londonba költöztek. Első nagylemezük, a Blood Shapes This Faith tavaly nyáron jelent meg, saját kiadásban, melynek disztribúcióját a neves angliai Rough Trade vállalta magára. Sándor Dániellel (a képen jobbra) beszélgettünk a szombati trafós koncertjük előtt.
Elismert hangmérnök, producer és zenekari ember vagy itthon is, miért vagy most Londonban? Kaland- vagy bizonyításvágy vezetett?
Sok minden volt ebben motivációként. Persze az mind, amit mondtál, de Dalma nyughatatlansága legalább ugyanennyit járult hozzá. Ő nagyon azt érezte és vizionálta, hogy a zenekar meg fog fulladni itthon.
Ti nagyon fiatal korotoktól együtt alkottok és léteztek.
Igen, ez egy szoros emberi és művészi kötelék. És elég hamar elértünk itthon egy olyan szituációba, hogy átláthatóvá vált a teljes zenei rendszer, vagy inkább azt mondanám, kiismerhetővé vált az egész, és így persze nem is nyújtott bizonyos izgalmakat. Új energiákra volt szükségünk, inspirációra vágytunk.
Előtte más zenekart is csináltatok együtt Dalmával.
Igen, ott mások voltak a munkatársak, aztán valahogy ketten maradtunk és a Volkova a kettőnk gyermeke lett. Belülről nagyon egyenes folytatása volt az Esclin Syndónak a Volkova, még ha kívülről ez nem is úgy tűnik minden fénytörésben. Nagyon hiszünk a dolgainkban, és Dalma volt az, aki úgy gondolta, hogy igen, van még tovább, és adnunk kell külföldön is magunknak egy esélyt. Évekig beszélgettünk erről, aztán vettünk egy nagy levegőt és elindultunk.
Londonivá vált kicsit a pécsi lelked?
Részben persze. Azóta van ott egy stúdióm, ahol sok mindennel foglalkozom a Volkova mellett. Úgynevezett polgári állásom is van, alapítottam egy céget, de valamelyest persze ez is összefügg a mániáimmal, ott audiovizuális szolgáltatásokkal foglalkozom. Sok minden köt oda, de nem gondolom végállomásnak.
Előbbre lehet lökni az angol fővárosban a Volkova hajóját?
Persze, ebben hiszek továbbra is, mert nem annyira egyismeretlenes a kinti zenei rendszer egyenlete, nem feltétlenül egy irányba haladnak a dolgok és nem a kijárás dominálja csak. Van benne izgalom. Én is sokat változtam, sokat fejlődtem, és ez nagyon kellett nekem, ezért személyesen is hálás vagyok a városnak, és persze a zenekarunknak is jót tesz. Részben a helyi érték is rámkényszerített dolgokat, amikből az eredményeink jöttek.
A zenekar kéttagúból először három, majd mára négytagúvá duzzadt, hiszen csatlakozott hozzátok Vangel Tibor is, akit anno még a legendás Sex-E-Pilben ismerhettünk meg. Geri meg egy igazi fazon, akit még Sopronban ismertem meg, mint örökké lelkes és kíváncsi indusztriál-zenészt, azóta megnyilvánult már eszement humor-fejként a Soerii és Poolekben, de közben megmaradt elkötelezett kísérleti alkatnak is, szóval ő aztán nem amolyan egydimenziós ember.
Annak idején az A38-on ismerkedtünk meg, bemutatás után két perccel már a Juno-60 szintiről beszélgettünk, meg hogy másnap nyomban találkozzunk is, ne vacakoljunk, kezdjünk el dolgozni. Nem volt kérdés fél pillanatig sem, hogy együtt fogunk alkotni. Nem volt az sem kérdés, hogy támogatja a londoni továbblépést. Mindannyian ingázunk azóta is, sokat utazunk.
Vangel Tibor hogyan lépett a Volkova képernyőjére?
Ő Cardiffban él 20 éve, van egy elektronikus projektje a fiával és elhívtuk őket előzenekarnak magunkhoz. Átjöttek vonattal, hátizsákban a laptoppal, megcsinálták a szettjüket, ami nagyon jó volt, utána meg úgy dumáltunk az öltözőben, mintha 20 éve ismernénk egymást. Pár héttel később játszottunk Budapesten, ahol a 12z volt az előzenekarunk, és az ott játszó kiváló Porteleki Áronnal beszélgettünk arról, hogy mi lenne, ha aznap nálunk is dobolna, hiszen a zenekar indulásakor rendszeresen koncerteztünk együtt. Ok, gyere, próbáljunk előtte - aztán nagyon jól sikerült a koncert is, váratlan élményekkel ajándékozott meg mindannyiunkat. Áron hirtelen jött beugrásával ledőlt az a fal, amely addig elválasztott bennünket attól, hogy újra dobosa legyen a zenekarnak. Annak idején szándékosan döntöttünk a dobgépek és a trió-felállás mellet, hogy kompakt és mobil legyen a produkció. De akkor azt éreztük, hogy vissza minden, szükséges az extra energia, és szóltunk Tibornak, hogy legyen a Volkova dobosa.
Hol próbáltok?
Budapesten vagy Londonban, de igazából a Volkova nem egy próbákra rágörcsölős zenekar, mindenki elvégzi nagyon komolyan a kis házifeladatát és mehetünk. Egyébként meg szeretünk jó helyeken játszani, kedves emberekkel találkozni, ez az igazi célunk. Tiborral is nagyon hamar összeállt a kép, mondom, ez egy szerencsés zenekar. Első albumunk tavaly nyáron jelent meg CD-n és bakeliten, saját kiadásunkban, az új lemez meg már nagyban készül.
Miben lesz más a készülő album?
Az elsőn voltak régi számok, akár 2009-ből is, egy hosszú korszak összegzése és lezárása volt. Az újon is lesz néhány korábbi ötlet, de összességében sokkal frissebbnek, előretekintőbbnek és spontánabbnak érzem, mint az első lemezt. Nagyon nyugisan készülnek ezek a trackek, és ez így jó nagyon.
Az első albumnak nem is volt igazi bemutatója, úgy látom, ebben is görcsmentes coolság uralkodik a Volkova házatáján.
Örülünk, ha beszámolnak a dolgainkról, de nem keresünk meg ezzel senkit. De szeretjük, amit csinálunk, és szeretjük, ha az emberek is szeretik.
Vannak más projekteid? A Seen-ről például tudunk.
A Seen egy nagyon erős barátság zenei projektje. Nyáron volt a beszédes című "Szégyen és gyalázat" című albumunk megjelenése, de mondanom sem kell, ott is nyugis idénymunka folyik. Összejárunk nyaranta, és régies hangzású dalokat írunk nagy szeretetben, szökőévente előadjuk őket. A Seen voltaképpen a Budakeszi-féle Esclin-felállás - tehát nem a pécsi -, minusz Dalma, plusz Undos. Sokat dolgoztunk tavaly Somló Dávid Mandala előadásán is, ő sokáig Londonban élt és nagyon jó zenésznek és gondolkodónak tartom, valamint tökéletes útitársnak. Ez egy live art-jellegű előadás, számomra egyszerre technikai és kreatív munka, tele izgalommal, interaktivitással, szociális gondolkodással és kreatív mozgással. A hivatalos bemutatója Londonban volt, aztán Berlin és Olaszország. Dávid Brazíliába is elment a produkcióval, ő most éppen Budapesten dolgozik.
Sokat dolgozol a stúdiódban másokkal. Mi volt eddig a legkedvesebb munkád?
Talán a Merzbow-Pándi közös lemezek, különösen a Thurston Moore-ral és Mats Gustafsson-nal felvett Cuts of Guilt, az nagyon felkavaró munka volt, amellett, hogy Balázzsal dolgozni mindig giga-élmény. És nagyon hálás vagyok a sorsnak azért a pár napért amíg együtt dolgozhattam F.M. Einheittal az ős-Einstürzende Neubautenből, kitüntetett kisdiáknak éreztem magam a tanár úr speciális kurzusán.
Mire készülsz a stúdióban a közeljövőben?
Jelenleg az ausztrál Alithia második lemezén dolgozom amit még az ősszel vettünk fel Athénban. Majdnem egy hónapig éltünk együtt a zenekarral egy nagy lakásban a város legbalhésabb környékén és együtt figyeltük, hogy ez hogy befolyásolja a munkát a lemezen... Szerintem jól.
Mit várhatunk a Trafóban?
Az első album megjelenése óta a koncertműsorunk gerincét ez az anyag adta, ennek a korszaknak jelöli a végét ez a koncert. Ezután egy nagyon kicsit eltűnünk majd, hogy egy átszabott koncertműsorral jöjjünk vissza, ami sokkal inkább épül majd új dalokra és elképzelésekre.
A posztot a Cseh Tamás Program támogatta:
