2017.08.30. 13:09 – Magyar Ádám

Melyik a legbalhésabb nemzet a Szigeten? – Interjú Lasz Györggyel, az In-Kal Security vezetőjével

Sziget 25

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

lasz1.jpg

Van egy ember, aki ott volt az összes eddigi Szigeten. A legtöbben semmit sem tudunk róla, pedig ő az, aki reggel hatkor végigmegy a koncerthelyszíneken és lezárja őket, hogy aztán három-négy óra alvás után újra nekiálljon egy kétezer fős csapat irányításának. Ő Lasz György az In-Kaltól, aki abszolút nyíltan és őszintén mesélt nekünk a munkájuk során tapasztalt érdekes esetekről, a legbalhésabb nemzetekről, egy múltbéli túlkapásról, na meg arról, hogy hogyan változtatta meg a terrorizmus az őrző-védő cég feladatait a legnagyobb hazai fesztiválon.
(Fotók: In-Kal Security Events Kft. és sziget.hu)

Huszonöt éve biztosítja az In-Kal a Sziget Fesztivált, melyik volt a legemlékezetesebb szakasz?

Az első hat-hét év, ami arról szólt, hogy hogyan tud működni egy ilyen rendszer, és hogyan lehet összecsiszolni a vagyonvédelmi szakmát a szigetlakókkal. Az első megkeresés úgy történt, hogy Gerendai Károly és Müller Péter bejött a körúti irodánkba, és azt mondták, hogy adjunk húsz rövidgatyás embert, aki együtt fog nyaralni a Szigeten a vendégekkel, és mindenki jól érzi majd magát, de ők ezért nem tudnak fizetni egy fillért sem, csak a reklámunkat rakják ki. Abból a húsz főből mára kétezer lett. Jó pár kollégámmal itt vagyunk már a kezdetek óta, és az első években nem volt olyan pillanat, hogy ne tanultunk volna valami újat. Rengeteg balhét, tömeghelyzetet akkor még abszolút eszköztelenül kellett kezelni, nem voltak bejárások, kamerarendszerek, vagy mondjuk akciócsoportjaink, csak futottunk egyik helyről a másikra, ahol éppen probléma volt. Jogilag sem volt rendezett, hogy milyen intézkedési jogosultságok vannak egy rendezvény területén, akkor még nem volt vagyonvédelmi törvény, ami ezt szabályozta volna. Azóta minden megváltozott. Akkor még az volt a lényeg, hogy minél több rendőrt, katonát szedjünk össze, ma meg inkább tömegirányító emberek kellenek elsősorban, akik tudnak beszélni a külföldiekkel is.

Hogyan kezdődik egy ekkora munka megszervezése?

Ez igazából be sem fejeződik, huszonöt éve tart. A kollégák már most adatbázist építenek arról, hogy kik azok a diákok, akik alkalmasak voltak az idei évben, és jövőre is számítunk rájuk. Ugye mi nem csak a Szigetet biztosítjuk, hanem tulajdonképpen az összes nagy fesztivált Magyarországon, illetve például Ausztriában, Franciaországban is vannak munkáink, innen a Strandra és a B.My.Lake-re megyünk majd, onnan meg Trevisoba. Májustól szeptember közepéig szinte egyfolytában csak megy a csapat, a maradék időben, főleg tavasszal pedig felkészülünk, egyeztetünk, bejárunk, és szedjük össze azt a kétezer főt, aki egy ilyen fesztiválszezont végig tud csinálni.

Akkor ez a kétezer fő, például az egyetemi hallgatók mennek Trevisoba is?

Hogyne, abszolút. Külföldi munkáknál aztán végképp elengedhetetlen, hogy beszéljen valaki legalább középszinten angolul, tehát a hallgatókra még nagyobb szükség van. Mindenhol más és más jogszabályi háttér van, ami meghatározza, hogy kinek lehet ilyen tevékenységeket ellátni, de mi ezeknek mindig megfelelünk.

lasz2.jpg

Általában hogyan állnak a szigetelők a biztonsági őrökhöz?

Alapvetően békésen kell egymás mellett élnünk ahhoz, hogy jó legyen a hangulat, és ne egymás fricskázása menjen. Tehát a biztonsági őrnek sem szabad fikáznia a szigetlakót, mert bent szeret hemperegni a tócsában, egy ilyet maximum megmosolyogni lehet, de nem szabad beszólni és véleményt nyilvánítani, ez egy alapszabály. És ha a szigetlakó sem fricskázza a kollégánkat, hogy ő egy kopasz, kigyúrt akármicsoda, akkor lesz minden rendben. Az első években sokan úgy gondolkodtak rólunk, hogy mi vagyunk a kopasz izomagyúak, és csak azért vagyunk, hogy mindig megverjünk mindenkit, és nem azért, hogy ne rabolják ki a sátrakat, és hogy biztonságosan tudjanak szórakozni az emberek, de ez ma már azért nem így van.

Hogyan készítik fel az embereiket a Szigeten várható körülményekre?

Háromféle alkalmazott dolgozik nálunk, ebből kettőt emelnék ki: a vagyonőr hivatásos, megvan az összes jogosítványa, és sokszor különleges képesítései is vannak, lehet például bombakutató. Őket puhítani próbáljuk, hogy ha a tisztelt vendég mondjuk levízipisztolyozza, akkor ne feltétlenül vágja pofán ezért. A diákoknál egyszerűbb a helyzet, mert ők hasonszőrűek, mint a szigetelők, annyi a különbség, hogy beálltak hozzánk pénzért dolgozni. Ők jobban át tudják érezni, ha valaki poénkodik. A képzések egyébként csak néhány órásak, ennyi embernél több bele sem fér. Arra fókuszálunk, hogy elvegyük a konfliktushelyzetek élét, és arra, hogyha mégis kialakul egy probléma mondjuk egy beléptetőponton, akkor azt hogyan lehet a legkisebb fájdalommal kezelni.

Mennyit változtatott a terrorveszély fokozódása a feladataikon?

Sokkal nagyobb, közel húszfős tűzszerészállománnyal rendelkezünk most, vannak bombakutató kutyáink, és komolyabb technikai felszereltséget, hátteret kell biztosítani, mint korábban. Ilyen a detektorkapus beléptetés, a röntgenek, a bombadetektorok és bombaleplek, szóval csomó olyan dolog, ami nagyon komoly összegeket emészt fel. Most már van fegyveres őr is a K-híd külső részén, hogy ha történik valami, ne csak tétlenül szemléljük a késelő terroristát. Egyébként a terrorveszély ott a legnagyobb, mert ott van a legkisebb területen a legnagyobb tömeg, illetve oda még azonosítás nélkül is el lehet jutni. Ugye a Sziget az általunk javasolt tervek alapján olyan rendszert vezetett be, hogy minden belépőnek elkérik a személyi adatait, és ha valaki szerepel valamilyen listán, azt a rendőrség és a TEK rögtön látja, ami egyébként szintén kint van a helyszínen.

Nekem úgy tűnt, hogy a személyiellenőrzés tényleg működik a beléptetésnél, a fémdetektoros kapuk viszont sokszor nem üzemelnek.

Azokat csak akkor működtetjük, amikor az emberek nagy része csomag nélkül érkezik. Amikor sokan táskákkal jönnek, például a beköltözésnél, akkor inkább kipakoltatjuk a csomagokat, ilyenkor a detektorkapu nem praktikus, egy reptéri típusú ellenőrzést nem lehet ennyi emberen végrehajtani. A kapu például délutánonként jó, amikor a legtöbben táskák nélkül érkeznek, ilyenkor meg tudja gyorsítani a beléptetést.

inkal1.jpg

Lehet felfedezni tendenciákat a fesztiválozókkal kapcsolatban? Például látszik az, hogy melyik nemzettel vannak nagyobb gondok, és melyikkel kisebbek?

Természetesen van toplista, ami alapján úgy tűnik, hogy balhéban főleg a franciák és a belgák viszik a pálmát. Ők például sátor híján képesek bemenni a lezárt parkolóba, betörni egy autó ablakát, és addig ott élni, amíg meg nem jön a gazdája. Ha illuminált állapotban vannak, akkor meg főleg nehéz őket kezelni. Régen sokszor összehúzták a kukákat, és dobolóversenyt rendeztek, amivel többmilliós kárt okoztak, és nagyon nehéz volt megértetni velük, hogy ezért őket elő kell állítanunk, és meg kell téríteniük a kárt, de ez mostanra már valahogy elsikkadt. Az emberek mindig megtalálják a kiskapukat, például, ha a Colosseumra nincs kiírva, hogy nem lehet felmászni rá, akkor biztosan lesz olyan, aki felmászik. Úgyhogy minden évben hozzárakunk egy kicsit a szabályokhoz, hogy megelőzzük ezeket a helyzeteket, aminek köszönhetően mára már egyszerűen beszűkültek a lehetőségek. A franciák és a belgák mellé egyébként még a németeket lehetett korábban odatenni, de a mostani Balaton Sound óta azt kell mondanom, hogy a statisztikák alapján az olaszok feljöttek a második helyre. Eddig is volt velük sok apró probléma, de idén a legtöbb drogdíler és rablás olasz csoportokhoz kötődött.

És a magyarok hogy állnak ezen a toplistán?

Sehol nincsenek. Vannak azért olyanok, akik a nagyszínpad előtt tomboló tömeget fosztogatják, de ezeket gyorsan elkapjuk, szóval a bűncselekmények számában alapvetően minimális szinten képviseltetjük magunkat. Eleve kevés magyar van bent a fesztiválon, és a normális magyarokkal az ég világon semmi probléma nem szokott lenni.

Ha mégis valami gond van, meddig mehet el egy biztonsági őr?

A rendezvény területén mi egy kicsit állam vagyunk az államban, majdnem hogy rendőrként tudunk intézkedni. Nyilván fegyvere nincs a kint lévő embereinknek, de gázspray-t, testi kényszert alkalmazhatnak, hogyha verekedés vagy rendbontás történik. Például, ha a negyven civillel megtámogatott operatív szolgálatunk felderít egy sátorfosztogató csoportot, akkor azt az akciócsoportunk a megfelelő taktikai módszerekkel körbekeríti, megfogja, és beszállítja a bázisra. Nyilván egy ilyen esetben előfordul, hogy a delikvensek nem fogadják el, hogy jönniük kell, és visszatámadnak, de akkor is behozzuk őket, nincs kérdés. Természetesen ilyen esetben a rendőrség is értesítve van, általában ők is jönnek velünk, és együtt számoltatjuk el az elkövetőket.

El tud képzelni valami olyan szituációt, ami tönkre teheti az In-Kal és a Sziget között fennálló kapcsolatot?

Nyilván előfordulhat, hogy valakinek túlszalad a keze, és abból komoly baj van. Történt is már ilyen, hazudnék, ha letagadnám. Volt például egy olasz sátorfosztogató csapat, akikre végül nem is lehetett rábizonyítani a dolgot, de mikor az akciócsoport megfogta őket és beszállította a bázisra, a csoport egyik tagjának egy kicsit túl lett húzva a keze, és eltört a válla. Ez sajnos benne van a pakliban, adott mondjuk egy gyengébb ízületű, gyengébb vállú valaki, a kollégánk pedig túl erős, és már kész is van a baj. Ráadásul az olasz nem volt hajlandó alávetni magát semmilyen vizsgálatnak. Ilyenkor persze az embernek az élettől is elmegy a kedve, és van egyfajta gondolkodás, hogy ki a felelős, de mi mindig felvállaljuk, ha mi vagyunk a hibásak. Nem tudom elképzelni, hogy valami olyan nagy dolog történik, ami megváltoztatná ezt a jól működő kapcsolatot, ami egyébként már harminc éve fennáll, Gerendai Károllyal már 1984-85-től dolgozunk közösen rendezvényeken. De azért azt is meg kell jegyeznem, hogy ma Magyarországon még a másik nagy őrző-védő sem tudna elvállalni egy ekkora feladatot, mint a Sziget biztosítása. Nem csak a létszám miatt, hanem azért is, mert olyan infrastrukturális háttér kell egy ilyen munkához, ami húsz év alatt tud kiépülni. Szóval, ha most megromlana a kapcsolat, nem tudom, hogy ki venné át ezt a feladatot jövőre.

inkal2.jpg

Mi a legrosszabb szituáció, amibe kerülhetnek?

Számomra a tömeghelyzetek a legrosszabbak, vagyis amikor egy koncertre túl sok ember akar bemenni, mondjuk az A38 sátorba, vagy az Arénába. Idén is volt ilyen, éjjel kettőkor az A38-nál. Az ilyen helyeken számlálók vannak a beléptetőkapukban, és a katasztrófavédelem meghatározza, hogy hány embert engedhetünk be. Ha tízezret lehet, és megjelenik húszezer, akkor nincs mit tennünk, meg kell védenünk a helyszínt. Manapság a terrorhelyzet mellett ez a másik nagy kihívás számunkra.

Érdekes, hogy most is volt ilyen, pedig idén érezhetően kevesebben vannak a fesztiválon. Az emberek egy ilyen helyzetben nem fogadják el, hogy többen már nem mehetnek be?

Kevesebben vannak valóban, és tényleg nem fogadják el, hanem felállnak a kerítés tetejére, és mindenféle furcsa dolgot csinálnak. Ez nagyon kellemetlen helyzet, ilyenkor már tettlegességig szokott fajulni a tömeg visszatartása. Nekünk az van kiadva, hogy egyszerűen nem mehet be több ember, mert akkor kijön a katasztrófavédelem az operatív irányítási központból, ahol látják a számokat, és bezárja a helyet. Ennél nagyobb botrány nem kell, mint hogy bent van tízezer ember, meg még tízezer kint a sátor előtt, és egyszer csak lekapcsolják a zenét, hogy ennyi volt. De volt már ilyen helyzet is.

Mikor?

Idén a Soundon volt ilyen, a túl sok rablás miatt. Az előbb említett olasz csoportok csinálták, odamentek a kiszemelt áldozatokhoz, gázspray-vel lefújták őket, és aztán általában kiszakították a nyakláncukat a nyakukból. A rendőrség az ötödik-hatodik ilyen alkalom után bement, és leállította a zenét mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül. Húszezer ember ott állt, és az első fél percnyi tanácstalanság után elkezdődött az őrjöngés, egyre fokozódott a hangulat, és törtek-zúztak az emberek.

Egy ekkora tömeggel mit tud kezdeni néhány ember?

Nekünk ilyen tömeghelyzet esetén közel száz emberünk van a helyszínen, és persze olyanok, akik ki vannak képezve erre. Nagydarabok, erősek, tudják kezelni a helyzetet, és meg tudják védeni mindenki testi épségét, valamint a technikát is. Persze nem könnyű, de sok ilyen eseten vagyunk túl már.

A legtöbb munkatársuk kék pólóban van, de lehet látni olyanokat is, akik bézs színűben. Van például egy úr évek óta a nagyszínpad bal oldalán, aki akár egy tipikus fesztiválozó is lehetne, csak mondjuk kétszer akkora. Ők kicsodák?

Ők a területvezetők. Magasan képzett tűzszerészek, bombakutatók, fegyveresek, akik túl azon, hogy egyik-másik nagyobb darab, azért kapnak ilyen sivatagi vihar típusú, spéci ruhát, mert ez a közel harminc ember non-stop kint van a Szigeten, és ők irányítják mind a kétezret, aki itt szolgálatot teljesít. Van köztük, aki nagyon jó a küzdősportokban, némelyik több nyelvet is beszél. Kocsis Gábor, a nagybajuszú kolléga, akit említettél, egyébként a kaposvári cukorgyár objektumparancsnoka, és lassan húsz éve van már a cégnél. Közel kétszáz emberünk van, aki a gerince az egész rendszernek, és tizenöt-húsz éve itt van már. Egy nagy baj van velük, hogy azért most már öregszenek, ahogy én is. Most vagyok negyvenhat, néhány évig menni fog még ez, hogy non-stop itt vagyok a fesztiválon, reggel hatkor én zárom le a programhelyszíneket, és akkor tudok elmenni aludni egy három-négy órát, de a végtelenségig már biztos nem. Nem sajnáltatni akarom magam, csak annyit akarok mondani, hogy a vezetőink a Szigeten napi húsz órát dolgoznak, és egy szezonban tizenvalahány nagy fesztiválunk van, szóval ez egy emberpróbáló feladat.


interjú sziget lasz györgy sziget2017 in-kal



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása