Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Pendulum @ MÁV Vasúttörténeti Park, 2008.11.07.
Ismerjük a báránybőrbe bújt farkas történetét, nem? De. És a sztorit a drum’n’bass DJ-nek öltözött metálosokról? Azt is, pofázás helyett olvashattok róla itt és itt, de a töri helyett lássuk, hogyan pótolta elmaradt Szigetes koncertjét az ausztrál/angol sztárbrigád.
Az Apollo440 egykori dobosával zenekarrá váló Pendulum második, In Silico című nagylemezének megjelentetése óta folyamatosan turnézik és egy igazi, nagyszínpadokra való produkcióvá érlelődött, ami a DJ plusz MC felállású klubozás után nagy kihívás is lehetett volna, ha nem tudjuk, hogy valójában hangszeres zenészek alkotják a magot, bár ez az első lemez idején nem derült ki. Ettől függetlenül a Hold Your Colour debütalbum a dobbasszus műfaj legtöbb példányszámban eladott terméke lett, köszönhetően az egyedi, zsíros és valljuk be, meglehetősen vásári, csűrdöngölős hangzásnak és zenének, ami megfelelő helyen és hangerőn simán ellenállhatatlan. Nem lehetett nem szeretni a Voodoo People remixet sem, ami előrevetítette az In Silico stonerrockos, indiepopos, ugyanakkor Tool és Nine Inch Nails ihlette éneklős dalait. Fontos tudni, hogy mindezek ellenére popzenéről beszélünk, szórakoztató, fogyasztható, nem igényel komoly odafigyelést.
A szervező Bladerunnaz-os arcok általában ötösre vizsgáznak a partijaikkal, ez most sem volt másképp (exkluzív helyszín, gyors bejutás, ruhatár, VIP area, korrekt büfék, nem sok, de jól működik, zúzni jöttünk, nem ücsörögni), a koncert előtt és után fél tucat DJ kaptunk pluszba. Ezen jóemberek első felvonását lekéstük, a koncert utáni meg már nem érdekelt, mondom is, miért.
A várakozás pillanatait a Queens Of The Stone Age Songs For The Deaf lemeze töltötte ki, a mintegy 800-1000 ember nagy része kicsit meg is lepődött elsőre, a merch pultnál egy Shinedown pólóba öltözött arc árulta a csecséket (talán a gazdasági válság számlájára írható az 5000 forintos pólóár, nem tudom), erősítve a metálkoncert jelleget. Az új lemez Showdown című tételével kezdődött a móka, jóvágású riff, lépegetős tempó és a jellegzetes Mekk Mester billentyűhang, ami szinte az összes számban előfordul. A drámenbéz AC/DC-je jelző alól (azt egyébként is Aphrodite nyerte már el) a változatosabb tempók és a pszichedelikusabb elszállások mentik meg a zenekart, akik a folyamatos zúzás mellett képesek voltak egy pár perces, akusztikus alapú, billentyűn és gitáron elővezetett improvizatív blokkra is valahol a bál felénél. Persze, rutinosoknak nem kell ettől hasraesni, de hangsúlyozom, a véresszájú partiarcok által vásárinak, az élőzene rajongók által tucctuccnak nézett produkcióról beszélünk. Hát kurvára nem, itt egy lendületes zenekart láttunk, akik minden hangot élőben játszottak és az elektronika/rock szimbiózisát egészen lazán oldották meg, ellentétben a nagy előd Prodigytől, ahol valóban parasztvakítás a dobos és gitáros, más meg nincs is. Az előzetesen feleslegesnek gondolt MC kiválóan teljesített karmesterségből, az énekes számok alatt pedig el is tűnt, szépen ki volt találva minden, kicsit talán a hangzás lehetett volna eggyel erősebb, de ezt írjuk a helyszín számlájára.
A besztof műsorban helyett kapott két, általam nem ismert szerzemény is, amik egyértelmű ugrálós, menetelős rock tempóikkal ki is lógtak a többi közül, volt gitárszóló is több ízben. Ilyenkor az amúgy folyamatosan mozgó d’n’b fanok szemöldöke feljebb csúszott, de minden a kellő mértékben volt jelen, mondom, tökéletes mix, és ahogy a már említett Apollo440 még a kilencvenes évek végén vizionálta, hogyaszondja rockerek és réverek együtt, ez létre is jött, örült mindenki, annak is, hogy raver, mint olyan, már nem létezik. A mindentvivő Voodoo People mellett a Granite és a Blood Sugar volt a két csúcspont, valamint az aktuális sláger The Other Side és a végén együtténeklős Hold Your Colour. Ilyenkor igazi fesztiválfíling uralkodott el, egy emberként ugrálás, mindenki csapkodott szépen. Szerencsére a Coldplay átirat nem hangzott el viccből sem, remek szórakozás volt ez, színesebb is, mint előzetesen gondolta ez ember, innentől pedig kíváncsi vagyok a következő lemezre, mert a Pendulum egyre jobb.
(Fotók: markus.pacher)
