Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tankcsapda @ Főnix csarnok 2008.12.27
Amikor 1989-ben a Szfinx nevű debreceni formációnak roadoltam haveri alapon, nem gondoltam volna, hogy egy berettyóújfalui bulin, aminek a tétje, ha jól emlékszem egy ORI-engedély volt (ennek híján annak idején nem lehetnett csak úgy fellépni), egy olyan formáció születését látom majd, ami 19 évvel később már negyedjére tölti meg a debreceni Főnix csarnokot (hivatalosan 8500 fő, de az első itteni bulin 10 000 feletti nézőszám volt). Lukácsék akkor még csak poénból nyomtak el pár feldolgozást, a dobok mögött még nem is Buzsik ült, és a minikoncert egy pontján tán még Hencz Csaba barátom is beszállt gitározni, de lehet, hogy ezt így utólag már csak a töménytelen mennyiségű cseresznyepálinka mondatja velem. Mindenesetre ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy a Tankcsapda ilyen fényes karriert fut be majd' húsz év alatt, körberöhögöm, az biztos.
Nem nagyon van Magyarországon olyan rock- vagy más stílusban utazó zenekar, ami képes lenne arra, hogy ha elindul turnézni, akkor tulajdonképpen teljesen mindegy, mekkora helyeken játszanak, teltházas koncerteket hoznak mindenütt, kinövik a PeCsát, és lassan már a Főnix csarnokot is, de mivel Debrecenben ennél nagyobb fedett hely nincs, a szokásos év végi Tankcsapda-szeánsz helyszíne ez maradt, és marad is még egy ideig. A tavalyi buli nem volt rossz, de valami hiányzott belőle, a franc se tudja ezt megfogalmazni pontosan, talán a dög, vagy az a fílingérzés (copyright by Jimmy), bezzeg az idei pogó, na, ez nagyon ott volt a helyén.
Két óra húsz percet játszottak a tankok, végig azonos színvonalon, kurva nagy kedvvel nyomva olyan nótákat, amiket már régen nem hallottunk élőben (vagy akár soha, fogalmam sincs, mert nem voltam ott minden bulijunkon az elmúlt 19 évben): kezdtek rögvest a Világ disco című darabbal, amiről én a setlistet látva nem nagyon tudtam elképzelni, hogy működhet koncertnyitó számként, mert annak ugye olyannak kell lennie, hogy a nép feje leszakadjon menten, és maradjon is úgy a buli végéig, de amikor Lukács besasszézott a hófehér Thunderbirddel a nyakában, akkor rendben lett minden. Kurva jó volt, hogy elnyomták például a Kísérlet száma című vadulást, és ugyan az Azt mondom állj helyett szívesebben vettem volna két-három régebbi nótát, mondjuk a Tudok egy munkát vagy a Baj van nekem kurvára hiányzott, de 140 percbe nem férhet bele minden sláger.
A hangzás egy kicsit döcögött az első két szám alatt, ami teljesen természetes, mert a beállás alatt nem full csarnokra lövik be a cuccot, hanem töküresre, de hamar helyreálltak az arányok, a bőgő szaggatott, a dob pont úgy ütötte az ember gyomrába a ritmust, ahogy kell, talán csak Cseresznye gitárja volt nekem kicsit halk, de a többi 8499 nézőnek semmi baja nem volt ezzel, szóval lehet, én vagyok a süket. A buli végig azonos hőfokon izzott, ahogy ezt szokták volt mondani tanult kollégáim, jól és szívből nyomták mind a hárman, Lukács kifejezetten jókedvű volt és sokat hülyéskedett a közönséggel, akik ezt két kanállal kajálták, joggal, ez is hozzátartozik egy hangulatos esti együttléthez.
A Tankcsapda mára eljutott odáig, hogy hangtechnika, szinpadkép, világítás és látvány terén semmivel sem nyújtanak kevesebbet, mint egy hozzánk látogató átlagos zenekar, a LEON hang- és fénycuccai értő kezekben kurva jó dolgokat tudnak, változatos és látványos megoldások, füst, pirotechnika, konfettiözön, van itt minden, ami ahhoz kell, hogy az ember úgy távozzon a buliról, hogy ez megint kurva jó volt, eljövök jövőre is. És eljönnek, a közönség összetételét tekintve a negyvenes apukáktól a 14 éves tinicsajokig mindenki, és ugyan nevezhetjük ezt mainstreamnek, meg hasonló faszságnak (a Múlik alatt még kellemes kis szintiszőnyeget is kaptunk Kicsién, Lukács technikusa jóvoltából), de közelebb járunk az igazsághoz akkor, ha szimplán csak annyit állapítunk meg, hogy a Tankcsapda Magyarország vezető rockzenekara, A Rockzenekar, aminek a koncertjein minden bulizni vágyó zenerajongó jól érzi magát.
(Fotók: Bauer Attila)
