Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nevermore – Year of the Voyager
(Century Media)
2008
Nagyon jó lenne elvonatkoztatni attól, hogy a Nevermore a power metal, és úgy általában a metal színtér egyik legjobb zenekara, ha nem is az abszolút császár. Rajongói szívvel utóbbit simán ki lehet jelenteni, de objektíven nézve a bődületesen jó számaik, összetéveszthetetlen egyéniségük, és elsöprő koncertjeik miatt a legfelsőbb kategóriára bizonyosan érdemesek, és sok társat ott nem is nagyon találhatnak.
A Seattle metálszegény világából érkező zenekar két utóbbi lemeze talán kisebb megtorpanást jelez, de a közönség nagy részének fel sem tűnik, hiszen ők ezt a stílust szeretik. Amikor egy karakteres, végre arcul csapóan sterilitásmentes albumot (Enemies of Reality) újrakeverve kiadtak, már sejthető lehetett, hogy a Nevermore nem akar egy adott vonalon átlépni, a rá következő lemez pedig egyértelműen újabb biztonsági kiadvány volt. Ahogy a hosszú évek óta készülő DVD-csomag is az, kisebb időhúzásnak tűnik ugyanis. A két vezérarc, Warrel Dane és Jeff Loomis is szólóalbummal jelentkezett, miközben az új lemezről csak félrebeszéltek, valószínűleg nem is készül még a mai napig sem.
A DVD a zenekarhoz hűen igényes összeállítás. A törzsanyag egy Bochumban, Németországban rögzített koncert. A többkamerás, jól vágott felvétel kellően dinamikus. A gitármániákusok szemezgethetnek a mikrofelvételekben, ahol a kezeket közvetlen közelről mutatják, szinte gitároktatás jellegűen. A setlist szerencsére nem helyez kellemetlenül nagy nyomatékot az utolsó lemezekre. Természetesen a hanganyag 5.1-es, és hibátlanul szól, habár az érzékenyebb fülek sziszeghetnek a túlzott pontosságtól, ami akár utómunkáról is tanúskodhatna, ha nem tudná az ember, hogy a Nevermore tényleg képes ilyen kiszámítva, helyén játszani minden egyes hangot. Egyedül talán a látványosnak szánt, de néha inkább igénytelen lassítások nem sikerültek túlzottan jól. Élvezetes az első DVD, rajongóknak már csak ezért is kötelező vétel.
A másik korong amolyan válogatás koncertfelvételekből, ezek egyike sem közelíti meg a fenti minőséget, nem csak azért mert 2.1-ben szólnak, hanem mert mindegyik nyers, száraz anyag (újabb gyanús jel a bochumi felvétel korrekciójára), melyekben vagy a gitár zizeg, vagy a dob klaffog, szóval inkább ínyenceknek ajánlott. A második disc tartalmaz még egy interjút Warrel Dane-nel, és nyolc darab promovideot, magyarán klipet.
Vannak viták arról, hogy mennyire van létjogosultsága a koncert DVD-knek, de a Year of the Voyager kellően igényes munka, és felejtsük el azt a keserű szájízt, amit a lemezek közötti űrkitöltés miatt érezhetünk. A Nevermore státuszához illik a DVD, pontosan olyannak mutatja be a zenekart, ahogy a koncertek alapján el lehet képzelni, így hát az érintetteknek kötelező vétel.