Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Pink - Funhouse
(2008 LaFace)
A hazánkban többször megfordult énekesnő (március 24-én megint jön) új lemezzel jelentkezett tavaly, jórészt élő megszólalással, sok lassú melankolikus számmal, tíz producerrel a batyuban. A Funhouse cím tehát ne tévesszen meg senkit, sír a száj, és kövezzetek meg, néhol bluesos hangvételűre fordul a lemez sőt, meg americanás kocsivezetős popdalok is akadnak. Pedig ugye nem gondoltuk a Get This Party Started klipjét látva, hogy ez a csaj 8 év múlva is színvonalasan lesz jelen, és azt énekli, hogy "a szikra kihunyt és leégtek a gyertyák". A fáma szerint ugyebár az album címe 'Heartbreak is a Motherfucker' lett volna. Hát, a kiadó ezt megvétózta, pedig tény, hogy jobban illett a témákhoz.
A kötelező faldöngetést gyakorlatilag egy adagban tudja le, bekeretezve a lemezt, hogy aztán középen helye lehessen a gitáros és zongorás számoknak, amik nem feltétlenül siratnak tinit, de érdekességet jelentenek egy másik közönségnek is. Főleg persze azoknak, akik magasról tesznek rá, hogy producerek serege pakolta össze számológéppel a szívfájdító balladákat, vagy maga Ms. Moore öntötte privát fájdalmát egy nikotinmarta fehér zongorába.
Egy mainstream popalbum megítélése úgyis hozzáállás kérdése, de ez az album jól sikerült. Akad rajta kereskedelemben használható sláger is, de olyan is, ami nem majmolja a trendeket, nem bugyborog végig trendi elektronika, amire neadjisten mérgesen mormogna gyorsakat. Persze nem teljesen kiszámíthatatlan a hangsúlyos élőzene, mint fogás, de legalább előretekint. Ha élőben is így szólal meg, egy szavunk nem lehet. Reméljük a márciusi koncert után nem is lesz.
