Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tud valaki 2008-ból olyan fekete amerikai fősodros rappert vagy énekest mondani, aki nem használta legalább egy számában a Cher által már laza tíz éve elhasznált Auto-Tune-effektet? Nem? Sebaj, nagyjából nincs is, hiszen a hangmanipuláló eljárásra olyan mértékben kattantak rá az amerikai szórakoztatóipar mainstream fekete előadói, hogy 2008-ra mindegyikük kötelességének érezte legalább egy, de inkább több számába beletuszkolni.
A tisztánlátás kedvéért jegyezzük meg, hogy ez az eljárás, ami a legtöbbeknek minden bizonnyal Cher Believe című gigaslágeréből lehet leginkább ismerős. Ettől volt annak idején a már akkor sem fiatal énekesnő hangja olyan érdekes/vicces, egyesek szerint idegesítő (nem véletlenül emlegetik az Auto-Tune-t gyakran csak Cher-effektként). Akkoriban egyébként Cher után még jó pár kétes minőségű poptermék lovagolta még a megoldást, ám idővel szerencsére elhalt a dolog, most viszont az idei Grammy-gálán is több díjat kapott Lil Wayne és Kanye West, valamint egyéb kollegáiknak köszönhetően második virágkorát éli az eljárás. Itt egy ékes példa, itt meg egy másik, ami legalább vicces (ha végignézzük).
Mindez persze egy ideig nem is lenne probléma, az azonban már tényleg rohadtul idegesítő, hogy a létező összes mainstream fekete zenében ezzel találkozunk manapság. És ezt nem csak mi mondjuk, hanem az egyre népszerűbb és elismertebb amerikai Death Cab For Cutie indierock zenekar is, akik éppen emiatt az idei Grammy-djkiosztón mellükre tűzött kék szalaggal jelentek meg, ezzel tiltakozva az Auto-Tune ellen, valamint kampányolva a blue note, és általa a természetes, nem mindig halálpontos emberi énekhang mellett. A zenekar szerint éppen itt az ideje abbahagyni az emberi énekhang számítógéppel történő manipulálását, nem csak azért, mert már tényleg borzalmasan unalmas és idegesítő, hanem mert szerintük ez hosszú távon oda fog vezetni, hogy a fiatal tehetséges zenészek semmi motivációt nem fognak érezni arra, hogy próbáljanak, csiszolják, tökéletesítsék a hangjukat, hiszen minek az, ha megoldja helyettük a program, az effekt.
Utóbbi érvben persze már kísértetiesen visszaköszönni látszanak a hagyományos vs. modern (elektronikus) zenék és zenészek közötti, egyesek szerinti örökké feloldhatatlan ellentétek, ami kissé elkomolytalanítja a Death Cab For Cutie tiltakozását (vagy legalábbis könnyen ellenkező hatást érhet el), ám ennek ellenére mi is feltűzzük a jelképes kék szalagot, mert amit ezek a tengerentúli feka csávók mostanában művelnek a hangjukkal, az valóban siralmas.
