Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
The Prodigy - Invaders Must Die
(2009 Cooking Vinyl/Take Me To The Hospital)
A sokunk emlékezetében még mindig a rave királyaiként élő Prodigy kiadta ötödik, Invaders Must Die című stúdióalbumát, amire öt évet kellett várni a vegyes fogadtatású Always Outnumbered, Never Outgunned után, ráadásul az öregedésre immunis trió saját címkét ( Take Me To The Hospital) is kapott az anyakiadó Cooking Vinyl szárnyai alatt.
A szóbeszéd szerint Liam a 2004-es, "kísérletező jellegű" lemezt egyedül követte el, az Invaders Must Die-t viszont nagyjából két és fél zenekarnyi zenész/producer készítette. Jó hír, hogy a Prodigy oszlopos tagjain (gyk: Liam Howlett, Keith Flint, Keith 'Maxim' Parker – nomen est omen, így érthető már, miért nem akarnak még mindig meghalni, bizonyára Keith Richardsnak tisztelegve) kívül ismert zenészek is besegítettek, többek közt a Nirvanából, Foo Fightersből stb. ismerős Dave Grohl szállt be néhány szám erejéig dobolni. A másik igen fontos sztárvendég a lemezen az a bizonyos James Rushent, akit a Does It Offend You, Yeah?-ből ismerünk, ami rá is nyomja a bélyegét a lemez hangzására. Feltűnő dolog még az első kislemezen szereplő Invaders Must Die és Omen című számok, valamint ezek Chase & Status és Noisia (!) remixei, amik vélhetően nem fogják megdobogtatni az öreg, Jilted Generationön vagy akár a Fat of the Landen felnőtt raver arcok szívét. Annál inkább a Pendulumon, Sporon és Noisián függő fiatalokét, akiket inkább meg lehet fogni a végsőkig tuningolt, electro-breakbeat-drumandbass egyveleg hangzással, mint eredeti ötletekből építkező zenével.
A lemezen ennek ellenére van néhány használható, érdekes szám, amik a régi szép időket idézik, de ez el is várható a manapság gyakran emlegetett retro-őrület miatt. (az utolsó szám, a Stand Up a big beat fanok arcára csalhat mosolyt). Energiából pedig még mindig nincs hiány, Maxim és Keith hangja a régi, bár a jó öreg Firestarteres őrjöngést már kicsit szelídített formában adják elő, a lemezen jellemző breakbeat tempója még mindig tökéletesen alkalmas arra, hogy óriási tömegek kezdjenek el ugrálni rá, szóval akárki akármit mond, a sok panaszkodás ellenére garantált siker lesz az album.
