2009.04.22. 13:00 – sixx

Mick Mars, a szürke eminenciás

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Már csak ötvenötöt kell aludni ahhoz, hogy végre megint élőben láthassuk a Mötley Crüe-t, a zenekart, amiben a rockzene legalulértékeltebb gitárosa mellett van egy zenebohóc dobos, egy bőgős, akit zavar a négy húr, de ezt ügyesen leplezi, meg egy énekes, aki az istennek nem hajlandó elfogadni, hogy közel az ötvenhez már nem olyan pinamágnes, mint amilyen 1982-ben volt. Mindez nem azt jelenti, hogy ne várnánk remegve a koncert napját, sőt, pont ezért szeretjük a zenekart - talán csak azt sajnáljuk, hogy a Justice for Mick Mars-kampányunk nem lépett túl a tervezési szakaszon.

Pedig ráférne az öregre a hype, mert a három nagyszájú frontember mellett (Tommy Lee is annak számít, még jó) istenigazából ő az, aki fazont szab a zenekarnak. Megbízható gitárjátéka semmi extrát nem nyújt, az elismerhetjük, de mégis, tessék csak meghallgatni a feldolgozásokat, valahogy kurva nehéz pont úgy eljátszani a Mötley-nótákat, mint ahogy ezy a hajlott hátú, csipőprotézises bácsi csinálja a a fura, zombiszerű színpadi mozgásával. Nem bántásból írom ezt, mert olvastam én is a Dirt-ben, meg mindenütt hogy súlyos beteg, sajnálom is rendesen, mert óriási fazon. Az ugrás után mutatunk pár érdekesebb videót, köztük egy abszolút nem zenéhez kapcsolódó, de nagyon megható darabot is.

 

 


zene gitár rock mötley crüe mötley motley crue



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása