Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Mizantrop – Loud
(Szerzői kiadás)
Mindig zavarba ejtő, amikor pofátlanul fiatal zenészek pofátlanul tehetségesek tudnak lenni, pláne ha ezt nem félnek megmutatni. Sorakoznak erre jobbnál jobb külföldi példák is - mint mondjuk a már rongyossá cikizett Arctic Monkeys -, s az ember azon kezd el gondolkodni, hogy ha a jó pap holtig tanul, akkor mi van a koránérőkkel…
A Mizantrop esetében olyannyira korai érésről van szó, hogy már 2007-es első lemezük, a Someone At The Top of The Trees is rendkívül bíztató kritikákat kapott, pedig… és most újra le lehet lőni a megszokott poént: akkoriban még a „ZP green card” is befigyelt volna a zsebbe. Ami a legizgalmasabb a dunaújvárosi elektró-kvartettben, hogy gyakorlatilag mindent megtanultak, és magukba szívtak, amit „a nagy elődöktől” csak szippantani lehetett, persze meg is vannak az áthallások a lemezen - de hol nincsenek?
A kiérdemelt tisztelet a Loudnál sem alakult másképpen, leszámítva azt, hogy másodjára általában nagyobbak az elvárások egy friss zenekar felé, és ennek most nem minden ponton sikerült megfelelni. Baj nincsen, ezt is maximum a bohó fiatalság és a még picit csapongó útkeresés számlájára írhatjuk. Mondjuk, bevallom, nem tudom eldönteni, hogy ez a stíl-kavalkád, amit a 4 srác a Loudba (is) belegyömöszölt, vajon csak egyszerű szárnypróbálgatás, vagy tudatos trükk arra, hogy a lehető legszélesebb közönségréteget meghódítsa. Van, ahol ez rendkívül jól működik, jelen esetben viszont úgy érzem, hogy ezt nem szerencsés sokáig erőltetni. Kezdjük például azzal, hogy a 14 számos albumról legalább 3 szám egy az egyben szükségtelen oda, legalábbis az anyag egységét tekintve (legfőképpen a Soon You’ll Be Mine), és csak azért, mert „mi ilyet is tudunk”, bizony nem kellene elszaladnia a pacinak alattunk. A lemez hangzásvilága némileg ellensúlyozza mindezt: a merész, zajos és néha végletekig torz elektronika mellett vígan megfér az akusztikus játék és az instrumentális alap.
Nem tudom, mi a nagy titok, de az biztos, hogy ha ilyen fiatal reménységek lapulnak, mondjuk, csak minden második magyar bokrokban, akkor a jövőt tekintve nincs se félni-, se szégyenkeznivalónk undergroundilag.
(Az egész lemez kiváló minőségben letölthető innen.)
