Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A dunaújvárosi Mizantrop rettenetesen fiatal zenekar. A tagok nagyon közelről verik a húszat, ennek ellenére már a második nagylemezük jött ki. Amolyan elektronikus indie-rockot játszanak, mi pedig megkérdeztük őket honnan is jöttek.
Nemrég jelent meg új lemezetek LOUD címmel, melyet ingyenesen letölthetővé tettetek. Miért döntöttetek az ilyen megoldás mellett? Nem az volt a terv, hogy egy kis pénzt is keressetek vele vagy valamilyen különleges formában jelenjen meg?
Ennek elég egyszerű oka van, hogy a kutya nem vesz cd-t. Legalábbis itt és most ez a helyzet. Az emberek megszokták, hogy a zene ingyen van. Kezdő zenekar lévén az elsődleges cél, hogy elterjedjen a zenénk. Emellett persze voltak még célok. Első körben egyedi, kishangfal alakú és dizájnú tokban jelent volna meg a lemez. Ezzel a tervvel egészen sokáig jutottunk, volt látványterv és árajánlat is a gyártásra, aztán végül mégis elvetettük és az ehhez szükséges pluszköltségeket inkább a hangzás erősítésére költöttük. Így maradt a sima tokos CD, amelyet meg lehet majd vásárolni gyártási költségen, meg az ingyenes letöltés. Egyszerűen nincs a közönségnek számottevő igénye a kézzelfogható hanghordozókra. Ez szomorú, de ugyanakkor ők irányítanak.
Olyan lett, amilyennek elképzeltétek?
Két évig készítettünk ilyen-olyan demókat, ez alatt folyamatosan születtek a számok. A lemez viszonylag hosszú lett, intro nélkül is 13 szám, és még volt is, amit lehagytunk. Annyiban lett talán más, mint az elképzeléseink, hogy bár számítottunk rá, hogy eklektikus lesz, de nem ennyire. A hangzás viszont egységesebb, mint elsőre saccoltuk volna.
Az első lemez körülbelül fél év alatt készült el, de erre sokkal többet kellett várni. Mi történt ez alatt az idő alatt?
Egyrészt kényszerből tököltünk most többet, másrészt az első lemez gyakorlatilag összerakta magát, ha lehet ezt így mondani. A felvételek körül sok kavarodás volt, kicsit sokat demóztunk és mire ezekből lemezminőségű felvétel lett sokmindent újravettünk, kiegészítettünk. Egyébként is jellemző az ilyen jellegű zenére, hogy lehetetlen befejezni, maximum abbahagyni lehet a készítést - ilyen szempontból hasznos volt a PANKKK által kiaszbott határidő. Egyszer le kell tenni a hangszert. Meg aztán túl is bonyolódik az anyag, ha nem óvatos az ember.
Nagy segítség volt a PANKKK támogatása?
Mindenképp. Nagy öröm, hogy támogatják a hazai könnyűzene előrelépését, ennek rövidtávon is érezhető hatása van. Persze, mint minden pályázatank, ennek is megvan az idegőrlő, papírozási velejárója, ami főleg hozzánk hasonló link zenészek számára kellemetlen, de valamit valamiért - nekünk bőven megérte.
Kik voltak hatással erre a lemezre?
Sokfelől érnek minket hatások, de a leginkább a 90es évek zenei öröksége csapódik le a zenénkben, a LOUD esetében legalábbis mindenképpen így volt. Az évtized Nine Inch Nails, Prodigy, meg persze triphop és grunge lemezeinek hatása érezhető talán leginkább. Ez persze most nem trendi - de nekünk ez életkorunkból is fakad egy bizonyos nosztalgia, amit azok iránt a dolgok iránt érez az ember, amiről lemaradt.
2006-ban alakultatok, sokat változtatok azóta? Megmaradt valami az akkori elképzelésből?
Gimizenearként kezdtük, bár nem teljesen a tipikus fajtából. A helyi zenesuliban próbáltunk 10 wattos gitárkombókon komolyabb koncepció nélkül. Elektronikus alapokra játszogattunk gitáron, visszhangos énekkel. Az első albumunk még nagyjából ennek szellemében készült, bár persze megszerkesztve. Azóta elég sokat koncerteztünk, ez is lehet az oka, de alapvetően inkább némi tudatossággal fordultunk a kézzelfoghatóbb, rock dalformák felé. Az eklektika és a kísérletezés maradt, csak most másként van jelen. De ahogy az érezhető is, összehasonlítva a Someone At The Top Of The Treeszel, törekedtünk a befogadhatóbb, egyértelműbb hangzások beillesztésére is.
Mik lesztek, ha nagyok lesztek?
Erre még korai lenne akármit mondani, egyelőre tanulunk. Van köztünk mérnök- és bölcsészpalánta is, bár ketten még a felsőoktatásba se tettük be a lábunkat. Azért azt elég nehéz elképzelni, hogy huzamosabb ideig semmilyen módon ne zenéljünk.
Sokat koncerteztek otthon Dunaújvárosban, milyen ott a közönségetek? Hol jobb, a fővárosban vagy a hazai közönség előtt?
Nyilván a hazai közönség mindig hálásabb. Itt az emberek jó része ismerős és családiasak a koncertek. Pesten meg ki kell fogni; van amikor 10 embernek játszol teljes érdektelenségben, van amikor meg passzoló zenekar előtt, a közönség is időben jön, és rögtön veszi a lapot, ilyenkor vannak a jó bulik. Hálistennek azért egyre többször ez a helyzet, de vannak nyomorúságos sztorik is bőven.
Hol léptek fel legközelebb?
Most egyelőre vidéki koncerteket fixáltunk, Szolnokon és Debrecenben játszunk, Budapesten június 26-án kerül sor a lemezbemutató koncertre a Dürerben, több más zenekarral karöltve.
Mit gondoltok, meddig lehet még életképes ez az elektronikus indie-rock?
Ezt nehéz megjósolni, de azért egész stabilan húzza egy ideje. Az indie lassan szitokszó lesz, de az ilyen kevert műfajokban több lehetőség van annál, mint hogy egyik pillanatról a másikra eltűnjenek vagy cikivé váljanak. Sznob zeneélvezők mindig lesznek, de ha az alternatívnak nevezett zongorázós rock nem hal ki lassan 20 éve, akkor miért pont a villanyindie-t nyelné el a föld?
