Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Új Faith No More-lemez nincs tervben, de válogatás az már van, ahogy új Isis is. Ezen kívül Bill Steer is újra creamesen retrorockol, és van két magyar is: Northsicks és Kornélkül. Kritikák röviden:
Faith No More – The Very Best Definitve Ultimate Greatest Hits Collection
(2009 Warner)
Alany: Elgondolkozott már valaki azon, hogy a Faith No More miért csak Európában tartja ezt a fene nagy reunion-turnéját? Hát azért, mert még, ha nekünk, idevalósiaknak ez furcsa is, a zenekar az USA-ban közel sem volt olyan sikeres, mint ez öreg kontinensen. Tipikusan az úttörő, de igazából soha be nem futó csapatok közé tartozott. A nu- és modernmetálra gyakorolt hatásuk vitathatatlan, de nekik mégsem sikerült a nagy áttörés. Az amerikai listákon csak az Epic tudott magasra kapaszkodni, ami a kilencediket jelenti a kislemezeknél, az Angel Dust legmagasabb pozíciója pedig a tízedik hely, míg Európában nem volt ritka a csúcs sem.
Pro: A Faith No More lényegében Mike Patton beszállása után nem tudott hibázni (itt egy darab Chuck Mosley által énekelt dal van). Voltak nehezebben felfogható lemezeik, de gyengék sosem. Ehhez a válogatáshoz hozzácsaptak még egy CD-t, amin b-oldalas, és ritkán fellelhető dalok vannak. Tulajdonképpen ez a duplalemez pozitívuma.
Kontra: Hát az, hogy válogatás. Nagy valószínűséggel a zenekarnak köze sincs az egész dologhoz, minden a kiadó műve. Érthető, hogy ők is akarnak nyerni valamit ebből az összeállásból.
(Pontszám: a dalok ötösek, a válogatás a kettes CD miatt ér valamit; szöveg: dg)
Isis – Wavering Radiant
(2009 Conspiracy Records)
Alany: Az Isis a poszt-rock/metal egyik legnagyobb/legismertebb zenekara, sokan közvetlenül a Neurosis után teszik őket, és tény, hogy sokat tanultak Scott Kelly-éktől, főleg a kezdeti időkben (mondhatni másoltak is). Harmadik lemezük, a Panopticon helyezte őket kultstátuszba, azóta elvileg megkerülhetetlen meta zenekar lennének, bár újabban már inkább lazán rokkolnak, mint zúznak. A Wavering Radiant az ötödik nagylemezük, amit a Tool felől ismert Joe Barresi felügyelt a stúdióban, illetve szerepel is két dalban a Tool-gitáros Adam Jones.
Pro: Az Isis lassan építkező, lebegős zenéjére még mindig kellemesen el lehet merengeni, pláne, hogy már annyira nem is zavarnak be „felesleges” durvulásokkal. Érdekes, hogy Adam Jones ugyan ezen a lemezen játszik pár témát, de az előző album sokkal toolosabbra sikerült.
Kontra: Albumról albumra unalmasabb a zenéjük (vagy csak az a sok poszt előtagú zenekar fullasztotta meg őket, akikkel ma már simán Dunát lehetne rekeszteni). Mintha a Panopticonnál kiírtak volna magukból mindent, és most már csak háttérzenét gyártanának. Annak viszont simán jó.
(Pontszám: 2,5 az 5-ből; szöveg: dg)
Firebird – Grand Union
(2009 Rise Above)
Alany: Annak idején volt a Carcass nevű, orvosi grind core-ból induló, aztán death metalba váltó zenekar, aminek alapítója volt Bill Steer gitáros (aki mellesleg a Napalm Death-ben is megfordult a nyolcvanas években). Mikor Steer megunta a darálást átfordult a retro rockba (ahogy a másik Carcass-gitáros, Mike Amott is), és megalapította a Firebirdöt, ahol már énekel is a gitár mellett. A Grand Union 2000 óta az ötödik nagylemezük, és ez is a nagy haver, a cathedralos Lee Dorian Rise Above nevű kiadójánál jelent meg.
Pro: Hamisítatlan blues alapú hard rock, ami a hatvanas évek végéhez, hetvenes évek elejéhez nyúlik vissza, ráadásul a klasszikus power trio formában, abban is leginkább a Creamre hajazva, de nem olyan jammelősen. A Grand Union megtartotta a Firebirdre jellemző hippifeelinget, de az elődöknél kicsit keményebb, riffelősebb lett.
Kontra: Ami a Firebird baja mindig is volt: nem igazán emlékezetesek a dalok. Kikapcsolom a lejátszót, el is felejtettem mit hallgattam. Élőben viszont állítólag tarolnak, legalábbis azok ezt mondják, akik ott voltak a megboldogult Kultiplexben, mikor az azóta feloszlott Alabama Thunderpussy előtt léptek fel.
(Pontszám: 2,5 az ötből; szöveg: dg)
Northsicks – Fusion of Evil
(2009 Edge)
Alany: Első lemezes matekmetál társaság, nagyjából a szép emlékű Mudvayne vonalán. Múltjuk tehát nagy nincs, jövőjük annál inkább: énekesük jelenleg a Cadaveres zenekarban kisegít, és talán végleg ottragad. Feltételezhető, hogy ez nem jelenti a Northsicks végét, és Bölcsföldi Zoltán marad itt is.
Pro: A Northsicks olyan zenekar, amelyik matekmetált nem azért játszik, mert annyira bölcsésznek akar látszani, hanem valamit ki is akar fejezni, és a tagoknak van is hozzá érzékük. A zene kábé fele izmozás, mélyen hörgő riffekkel, de a zenekar felütötte az egészet nem kevés érzelmi töltettel.
Kontra: Nem állnak össze a számok, és nem is minden ötlet ül. A reál beállítottságú metal zene nem követeli meg, de nem ártana, ha nem csak az intenzív hangzás teperne le, hanem pár emlékezetes dal is. A Dream is azért megjegyezhető, mert lassú, szép. Aki szeret fogódzók után kutatva, többször meghallgatni valamit, itt is sikerrel fog járni, a türelmetlenebbek másfelé keressenek.
(Pontszám: 3,5 az 5-ből; szöveg: -dj-)
Kornélkül – Meddig halvány a kép
(2009 Szerzői kiadás)
Alany: A Kornélkül 2003 óta működik, de a hivatalos alakulást 2004-re teszik. Hat év után jutottak el oda, hogy nagylemezt készítsenek. A zenekar szimplán rock zenét játszik, keményebb gitárokkal, emocionális énekkel. Jamie Winchester rajongóinak lehetne jó szívvel ajánlani, de magyar vonalról nem nagyon lehet mihez hasonlítani, és náluk nehéz eldönteni, hogy ez előny-e.
Pro: A zenekar tud dalt írni, ismeri a szerkezetet, tudja is használni, a zene feszesen, jól szól. A legjobb ötletek a gitártól jönnek, és néhány számot szinte teljes egészében fel lehetne ajánlani a rádióknak, mert popos, de közben élő a zene. Az angol szövegek kifejezetten ügyesek. A cselló használata jó ötlet,…
Kontra: …de határa is van, elveszti a hatását, ha sokat használják egy dalban. A lemez leggyengébb része az ének, és nem azért mert hamis lenne, sőt, Nagy Dániel hangja az erőssége a zenekarnak. A nagy baj a szótagozással van: kényszeres, hol elhúzott, hol elhadart egy-egy szó, például a Vissza címűben: „karjaiddal fonóód át boldogan”. Bosszantó probléma, hiszen a magyar nyelv nagy segítség lenne nekik a hazai boldogulásban. A lemez túlnyomó része itt bukik el, de több a rosszabb dal is, mint a jobb (jobbak pl.: címadó, Délibáb, és egy javítgatott Vissza). Még sok munkára, és egy tapasztalt, külső fülre van szükségük.
(Pontszám: 2 az 5-ből; szöveg: -dj-)
