Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Passion Pit - Manners
(2009 Frenchkiss)
Mindig öröm valami újnak ható dologgal találkozni, ha nem is spanyolviaszt találunk, van a megszokástól való eltérésnek is egy fura bája. Ha valaki ezt képes kiegyensúlyozottan hozni egy poplemezen, és közben iszonyatosan jó dallamokat kitalálni, annak biztosítva van egy közepes-de-inkább-nagyobb világsiker. A Passion Pit három szemüveg-két szakáll-felállású zenekar épp ezt az utat járta be, bemutatkozó kislemezükkel még csak a kisvízbe kerültek, de az idei albumukkal biztos, hogy év végén a nagyok között fognak osztani.
A Chuck Of Change EP egy barátnőnek szóló Valentin-napi ajándéknak indult egy bostoni főiskolán, (ahol az énekes, Michael Angelakos hallgató volt,) a szövegek tehát nagyrészt neki szólnak. Bár dalszerzőnk 5 éves kora óta nyüstöli a billentyűket, az első próbálkozás még kiforratlan, az I’ve Got Your Numberen kívül csak a nagylemezre is átkerülő slágerszám, a Sleepyhead fogja meg igazán az embert (amelyhez remek klip készült, ami mellesleg a Pitchfork szerint is az egyik volt 2008 legjobb videói közül).
Az igazi „szakmai” siker a BBC jövő tehetségeit felvonultató lista 9. helyezése volt még tavaly (ahol mellesleg a szintén mostanában lemezt kiadó gyönyörű tehetség, a Little Boots álnéven alkotó Victoria Hesketh lett a befutó), de reklámfilmben is felhasználták az egyik nótájukat, így nem volt kérdéses, mi következik.
A bemutatkozó lemez a szövegekben megtartotta a kesergést, de ezt remekül ellensúlyozza számról számra szélesedő mosolyunk, mert lehetetlen végighallgatni ezt a kedves, fejhangon nyekergő figurát és társulatát anélkül, hogy ne olvadna el legalább egy vattacukor a belsőnkben. Az elektronika előtérbe hozása ellenére is érezhetők a valódi hangszerek, és épp megfelelően támogatják a hangzást, ahol kell, ugyanakkor nem lesz samplerlemez jellege sem a dolognak, nincsenek „electrosablonok”, vagy a szám hangulatához vannak igazítva (pl. a Folds In Your Hands-ben többször is felcsendülő „france electro-szóló” is teljesen a helyén van). Ahogy lassú számoknál is zseninek kell lenni a csendek elhelyezéséhez, ugyanúgy ennek a lemeznek is az arányok helyes eltalálása a legnagyobb érdeme. Nincs nagy leállás, ugyanakkor teljes agyeldobás se, a biztonságos útkeresés bizony egy feketepont, néhol picit bátrabbnak is lehettek volna a srácok. Az első single a The Reeling, amelyhez már az előzőhöz hasonló videó is készült, az én személyes kedvenceim a Make Light, Swimming In The Flood és a már bizonyított Sleepyhead.
Sokan mondanák, hogy a lemez nem emelkedik ki az indie/electropop mezőnyből, mégis Angelakos különleges hangja, a nagyszerű érzékkel megválasztott effektek használata és a felhőtlen vidámság (ami csak nagyon kis időre vált néhol komorabb dallamokra) az év egyik nagy esélyesévé teszik a Mannerst.
