Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Rohanás a keletibe, kollégámmal Raoul Duke-kal és Dr Gonzoval történő stíl- és közhelyszerű ráhangolódást követően Sopron messzi vidéke sejlik fel a láthatáron. Bumlizás, rendezkedés, mialatt kiderül, hogy erre a kibaszott fesztiválra már megint pontosan nyolcszor annyi jegyet sikerült eladni amennyi ésszerű lett volna, amíg a társfesztivál okos promóciójának köszönhetően akkora hiszti lett öngenerálva, hogy még olyat az AC/DC-ből alig felócsúdott országunk aligha látott. 
Tovább nyergelve a lényegre sikerült elkapnunk a budapesti major kiadós The Kolin fellépését, amit bedarált a minősíthetetlen hangosítás, pedig a fiúk vonaglanak és énekelnek, lányok is jöttek az időponthoz mérve egész tekintélyes számban, pedig nem is melegek, a hang viszont tényleg pontosan annyira veri gyomorsájon az egész produkciót, hogy tényleg csak a legkitartóbb rajongók (merthát ezek szerint vannak) bírják idegekkel.
Én nem ilyen lévén átnyargalok a Gonzo által megidézett virtuális Kelet-Magyarországra. A zene teljesen vállalható, rádióbarát pop (ezért a kifejezésért nyilván már várom a köveket), ami tényleg szeretetre méltó, az a szinti előtérbe tolása meg természetesen a gondosan kimérlegelt gitárhangzás, a dob viszont csapnivaló, vérlázítóan unalmas diszkó, amiért nyilván nem lehet kizárólag a dobos urat hibáztatni, egyszerűen dobgépre vannak írva az egyébként elég nehezen megjegyezhető számok.
Kutya Vacsorája VOLT-os hagyomány, nem is hagynánk ki, minden évben meg kell állapítani, hogy ez egyszerűen kiváló, vérprofi örömzenélés a közhelyekkel csak szoftosan átitatott fajtából. Felsejlik a háttérben Jarvis Cocker, egyszercsak átváltozik az egész színpad, a fényből előlép a mester, és már halljuk is a bölcseletek, hogy legyen például common Music For Common People, a koncert hőse viszont egyértelműen a gitáros Gerisszon, akitől megtudhatjuk, hogy egy darab hang nyolcszáz percen át történő pengetése is teljesen lehet kiváló gitárszóló, ha meg van támogatva rendesen alulról. Prolikorona a szemétdomb tetején az abszolút kifogásolhatatlan és kiváló Lowdown Mothafucka' című semmirekellő-himnusz, majd a rap-padavan akinek persze a nevét nem sikerült megjegyezni, jól időzítve, bitbokszolva, nagyon amerikai gitárral megtoldva, szóval a lényeg: változatos.
30Y-ra átnézve könnycseppet morzsolok el, amikor végigveszem magamban a pécsi zenekar evolúciójának lépéseit VOLT-on, legelőször a samsung arénában láttam őket itt, délután kettőkor, nekem jászottak és a haveromnak mert nem vot jobb dolgunk, rá egy évve ugyanott, csak már este, tömegnek, most pedig nagyszínpados podukciót láthattunk, trombitával és dagadtseggű basszussal, Beck Zoli pedig időközben Damon Albarn lett, és az ő beszéde is vicces, a pécsi népi a magyar cockney.
A Franz Ferdinand slágerdiszkóját kanapéból élvezem, és hiányzik, hiányzik a Lucid Dreams végéről az igazi torz-röfögős fertőelektronika, ellenben, jól megugráltatnak nagyon sok lányt és fiút tehát én sem húzom a szám a teraszról.
Bekíváncsiskodom azonban a Fine Cut Bodies élő verziójába, ami nyilvánvaló humbuk, ugyanúgy Kevint látjuk a kütyük mögött, a hangfalból meg szól a zene, de milyen, de milyen! A nap nyertese egyértelműen ő, gyilkos basszusok és ellenállhatatan ütemek és hasonló betiltandó jelzők fogalmazódnak fejemben a szett hallatán, én ezzel el is lennék reggelig, és mindenki előtt kinyilváníttatnám, hogy a jövő (pár év) az agyonbuzerált. pofi hangzású minimálos eektró, rock vonalon pedig a nyers, torz, őszinte, szakadtnadrágos zajzenéé és kész, előbb utóbb ebből tény lesz.
Ehhez mérten a soron következő, Franz Ferdinand afterként felvezetett Tesco Disco komoly fejvakargatásra kényszerül, hogy a mindennemű kikacsintást hiányoló szigorú elektróból hogyan is foduljon az este a csőgatyás indie irányába, hát aztán amikor felzendül az Igazság Fantom Bolygója, már körbe kell nézni, hogy most hogyan téveszthettem el két évet. Tehát megy tovább a Franz Ferdinand, csak most cédéről, néhol otrombul megszakítva más fiatal suttyók felvételeivel, később megható csináld-magad kívánságműsorral, kiderü az is, hogy az egyik didzsé Franz, a másik pedig Ferdinand, s ha háulról nézed, fodítva.
