Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Amorphis @ Diesel Klub, 2009.10.28.
Az Amorphis-szal együtt két finn zenekar lépett fel a Dieselben, így vérbeli finn este volt ez, amit csak az árnyékolt be, hogy az előzenekarok olyannyira a főzenekar által kialakított zenei világban mozogtak, hogy igazából sok szóra nem is érdemesek. Jómagam, a korai kezdés miatt csak a Before The Dawn műsorát láttam, de egy pillanat sem fogott meg, mintha semmi nem történt volna, csak pár riff, pár énekdallam, és sok hörgés. Többen hangolódtak velük az Amorphisra, annak mondjuk megfelelt. Rátérek inkább a lényegre.
Az Amorphis a jelenlegi metálkultúra egyik legjobb zenekara. Nem véletlenül használom a kultúra szót, mert amit a zenekar tett karrierje során, az bizonyosan előremutató, különösen a finn kultúrkör megismertetésében játszott szerepe miatt. Van más része is a progresszivitásnak, ugyanis a mostani koncert arra is bizonyíték volt, hogy az Amorphis bőven megelőzte a korát, már ami az ún. mulatósmetált vagy inkább folkmetált illeti. Az Elegy lemez volt a tágan vett irányzat egyik alapműve. Mivel már most érzem a rajongók megbotránkozásának tüzét, ezért sietve teszem hozzá, hogy mindezt bőven a gagyin túlmutatva tették le az asztalra, sőt mire ők már egy második korszakukon túlléptek, a mulatósmetál csak akkor virágzott fel. Az Amorphis karrierje ugyanis elég szigorúan osztható szakaszokra, voltak klasszikus lemezeik (pl.: Tales from the Thousand Lakes, Elegy), voltak bátor lemezeik (Tuonela, Am Universum), és az utóbbi időben vannak kevésbé bátor lemezeik (pl.: Silent Waters, Skyforger). És mindegyik jó. Vannak kilengések, de egy koncertjük jó példa arra, hogy minimális a minőségbeli ingadozás a régi és új dalok között.
A zenekar immár egy magabiztos, karakteres frontembert is magának tudhat, aki egy kicsit megvastagodott Csongor Bálintra (Subscribe) hasonlított, még a mozgása is, habár gondolom ilyen méretű rasztákat szinte csak ugyanúgy lehet pörgetni. Tomi Joutsen klasszikus, rádiós mikrofont használt, kis talppal az alján, ami előbb érdekes volt, aztán már inkább vicces, viszont a hangját kristálytisztán adta ki, így legalább nem az imázs, hanem a zeneiség miatt érvényesült. Szépen szólt az egész cucc, a zenekar is kitett magáért, sőt a közönség is, amit viszont sürgősen betiltanék ilyen formában, az a Diesel lámpaparkja, és annak működtetése, mert funkciótlan, és néha kifejezetten bántja a szemet, ahelyett, hogy pluszt adna a koncerthez. Ha a zenekar hozta, természetesen nem érvényes a megjegyzés, de már a legutóbbi itt látott Trouble-koncerten is zavart.
Az Amorphis természetesen most az újkori lemezekre koncentrált, így lehetett andalogva dülöngélni, meg bólogatni is, és szerencsére ezekkel a számokkal sincs komolyabb baj, én viszont elviseltem volna többet a Tuonela, és az Am Universum bátor dolgaiból. Arra meg különösen vágyom, hogy azokat a dalokat végre szaxofonnal együtt halhassam, de legyen ez az én külön bejáratú kérésem, az Amorphis koncertje így is szórakoztató, és célratörő volt, így bármikor megnézném őket újra. A magyar közönség lelkesedését látva, erre bőven van esély.
