Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az Isten Háta Mögött különleges meglepetéssel készül a péntek esti (november 6.) őszi nagykoncertjére, ami az A38-on lesz a Jazzékiel és a Doomsday Funk társaságában. Kiadják az első két albumuk újrakevert és újramaszterizált változatát duplalemezként, így most már nem csak írott CD-n lesz beszerezhető a 2003-as Rosenkreutz Kémiai Menyegzője illetve a 2005-ös A Szokásos Hátborzongató Kora Reggeli Ordítás. Pálinkás Tamás énekes-gitárost megkérdeztük mi volt ennek az értelme, és jó szokásunkhoz híven exkluzív premierként be is mutatjuk a Közelítő-távolító című koncertsláger 2003-as, illetve 2009-es verzióját.
Miért adjátok ki újra a régi lemezeket? Nem akarjátok tovább folytatni a csináld magad akciót, ami a saját kezű írást jelentette?
Nem, kifejezetten NEM akarunk ezzel többet foglalkozni. Tök szörnyű, hogy mindkét korábbi lemezünkből elment 5-600 darab és azt mind darabonként írtuk. Ráadásul nyílván voltak köztük rosszak is, amit nem tudtak lejátszani az arcok. Szóval, ebből elegünk volt. Persze a Kényelmetlen sikerei után is nagyon sokan jöttek oda, hogy szeretnének megismerkedni a korábbi dolgainkkal, mert ugye azok annyira nem terjedtek el. Már tavaly is terveztük amúgy ezt az egészet, de akkor még el tudtuk lustulni. Most viszont egész kapóra jött, hogy lesz ez az ún. nagykoncertünk, tehát milyen jó lenne már erre kihozni a két lemezt, így duplaként. Persze ez két hete jutott eszünkbe, szóval szerencsénk volt, immár sokadszorra az életünkben, hogy a Varga Zoli és a Bakery be tudta vállalni a lemezek újradolgozását, illetve Felföldi Petinek meg volt egy szabad délutánja, hogy összedobja a borítót. Hálásak vagyunk nekik!
Az újrakeverésre miért van szükség?
Na, itt hozzá kell tenni, hogy teljes átdolgozáson csak a Rosenkreutz esett át, totális ráncfelvarrás. Ugyebár ez volt az első lemez, ami a 2003-ban nyitott Bakeryben készült (egy időben az első Wackorral), és bár már akkor is voltak nagy megfejtések rajta, tudtuk, hogy lehet ebből jobbat csinálni. Varga Zoli apró darabokra szedte, és újrakeverte az egészet. Most úgy van, hogy isteni erővel szólalnak meg ezek a régi dalok, élvezet hallgatni őket. Persze, oksi, tudjuk, hogy mindjárt jönnek az arcok, és elkezdik elmondani, hogy kár volt ez az egész, tök jól szólt már akkor is a dolog, felesleges. Ráadásul az a durva, hogy szinte egyet is értek velük bizonyos szempontból, hiszen mondjuk engem sem hatna meg a "Föld, kaland, ilyesmi" valami hiper hangzással, hiszen pont úgy szerettem meg azt a lemezt. A másik viszont az, hogy ez egy önző dolog, hiszen én már mindig csak a hibákat hallottam, az első lemezen főleg, és annyira igazságot kapott így az összes dal! Ráadásul Zoli is mondta, hogy szeretné megcsinálni ezt a feljavítást, hiszen a lemez az ő gyereke is. Szóval, szerintem érezhető az is, hogy a Bakery hol tart most. A Szokásossal meg végül is alig foglalkoztunk, hiszen teljesen megállja a helyét. Ott csak egy nagy gubanc volt: a Tavaszi nemződüh énekintonációja, ugyebár... Na, azt be kell vallanom, kihúzattam Zolival digitálisan. Most úgy hangzik, mintha tudnék pontosan énekelni. De vállalom, bántotta a fülemet és kész. Viszont akceptálom a fanyalgást, teljes mértékben!
Nagyon megváltoznak a dalok?
A dalok szerkezetileg nem változtak semmit. Csak hangzásban, ill. az első lemez keverési arányokban biztos sokat változott. Előtérbe került jobban a dob és a basszus, szóval, minden kompaktabb lett. De ezt szerintem csak a zenész hallgatóink fogják majd észrevenni, alapból a hangulat és a témák maradtak, azokkal semmi gond nem volt. Viszont az egésznek lett egy olyan átütő ereje, ami hiányzott. Ha most berakod, tényleg leszakítja az arcod.
Kiadót nem kerestetek hozzá, tehát ez is szerzői lesz. Miért?
Mert olyan hirtelen ötlet volt az egész, hogy nem volt már rá idő. Lehetetlen lett volna bárkivel is egyeztetni a dologról úgy, hogy a koncertig ki is jöjjön a cucc.
A kényelmetlen lemez hangzásával még elégedettek vagytok?
Igen, nagyon is. A Kényelmetlen megállja a helyét, valószínűleg bekerült az időtálló lemezek közé, szóval igazán büszke vagyok rá. Persze ez nem azt jelenti, hogy a következő lemezen ugyanilyen hangzás lenne. Imádom, hogy tudunk kísérletezni a Bakeryben, szóval a fejlődés, bármilyen irányú is, elkerülhetetlen.
Bakelit verzió nem lesz egyik lemezből sem?
Bár lenne értelme! És bár lenne rá zsénk! Elég bajos dolog ez a bakelit-téma. Annak nem vagyok híve, hogy felméréseket készítsünk, hogy milyen külső igény lenne rá. Azt várom, hogy belülről jöjjön. Egyébként mindig is szerettünk volna bakelitet, de ezek szerint nem eléggé. Szóval, hadd éljek a zenekari arc poétikánkkal, mint válasz erre a kérdésre: majd.
A tervezett feldolgozáslemez hogy áll?
Hát jobban, mint a bakelit-ügy, mondhatom! Szóval ez egy örök kérdés magunkkal szemben, hogy most mi legyen a következő lépés: csináljunk egy új lemezt vagy adjunk magunknak pár hónapot, más szóval minimum fél évet ugye, hogy megcsináljuk ezeket a számunkra kedves dalokat. De mivel nyílván átdolgozni óhajtunk és nem eljátszani, ahogy van az adott dal, ezért ez szinte egy új lemez megírásával egyenértékű munka lenne. Szóval most úgy vagyunk, hogy már nekiálltunk nagyokat jammelni, és alakulnak az új dalok, úgyhogy majd beszéljünk erről jövőre, jó?
