Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A földművelésügyi és vidékfejlesztési metál emblematikus képviselője, az Akela hosszas hallgatás után újra életjelet ad magáról: a zenekar november 14-én egy koncert erejéig újra színpadra lép a Pécsi Ifjúsági Házban, ahol olyan zenészek lesznek a színpadon, mint Főnök, Piócásember, Pókember, Szupermen, illetve basszusgitáron Hjules. A jövőbeli tervek boncolgatásában és a kultikus turnésztorik felidézésében Katona Főnök frontember volt segítségünkre.
Új zenekarod, a Kóbor Angyal és a Fekete Bárányok viszonylag ismeretlen zenészekből áll. Mit kell tudni róluk?
’98-ban, az első Akela felbomláskor nagyon tele lett a hócipőm Budapesttel, és leköltöztem a Balaton-felvidék közelébe egy kis faluba. Itt gazdálkodni kezdtem, ami azonban csak vitte a pénzt. A településhez elég közel van Tapolca, itt ismertem meg a srácokat, akik a város legjobb zenészei.
Ha jól tudom, volt már néhány koncertetek is. Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?
A reakciók kilencven százaléka pozitív volt. A maradék tíz százalék fanatikus Akelás, aki képtelen elfogadni, hogy ezúttal nem farkasüvöltést hall tőlem.
A debütáló lemezetek különféle hazai zenekarok feldolgozásait tartalmazza. Van tudomásod róla, hogy az eredeti előadók valamelyike hallotta volna a ti verziótokat?
Hobonak és Lórinak már mutattam a Mesél az erdőt, de egyelőre nem jeleztek vissza. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy nagyon ki lennének akadva tőle.
Külföldről is vannak kedvenceid? A Maiden, Priest kaliberű nagy öregek munkásságát mennyire követed?
A kintiek közül leginkább az AC/DC-ért lelkesedtem, de az igazat megvallva régen nem volt infrastruktúrám zenét hallgatni. Gyerekkoromban öten laktunk egy szobában, és miközben a két öcsém klasszikus gitárzenét játszott, nem igazán volt alkalmam zenekarokkal ismerkedni. Mostanában pedig időm nincsen ilyesmire. Annak idején az Akelában a mikrobuszban részesültem zenei továbbképzésben. Ennek következtében aztán a zenei műveltségem, hogy úgy mondjam, nulla.
Ha már említetted a két öcsédet, hogyan fogadták a szüleid, hogy te merőben más zenei irányba mentél tovább?
Tulajdonképpen édesanyám nevelt, faterommal nem igazán tartottam a kapcsolatot. Édesanyám nagyon ellenezte, ő ugyanis azt szerette volna, ha továbbtanulok. Minden eszközzel megpróbált lebeszélni a zenélésről. Amikor viszont megszűnt a zenekar, akkor azzal cseszegetett. Ugyanígy reagált a házasságomra is. Mikor megnősültem az volt a baja, mikor elváltam, akkor meg az.
Anno már volt egy második Akela búcsúkoncert 2007-ben. Hogyan jött az ötlet, hogy most hétvégén mégis színpadra léptek?
Idén nyáron egy nagy dabasi fesztiválra kaptunk meghívást, itt felajánlottak egy olyan összeget, melynek nem tudtunk ellenállni. A rendezvény azonban elmaradt, a közönségünk pedig igencsak csalódott volt emiatt. Azóta megannyi könyörgő és fenyegető üzenetet kaptunk tőlük. Régi menedzserünk, aki pécsi illetőségű, végül úgy döntött, hogy szívesen leszervez nekünk egy pót-bulit az Ifjúsági Házban. Tegnap és tegnapelőtt próbáltunk, és bátran mondhatom, hogy jól mennek a nóták. Lesz kivetítés is, szóval egy látványos koncertet fogunk nyomni. Ha kedvező lesz a fogadtatás, abban az esetben elgondolkodunk a jövőn. Korábban terveztünk egy album megjelentetését, ám amilyen siralmas állapotban van a lemezeladás, korántsem biztos, hogy a kiadók belemennének.
Rajtad kívül Pávcsi volt az egyetlen állandó tag az Akela történetében. Ő hogyhogy nem lép színpadra Pécsett?
Pávcsi az évek során meglehetősen depressziós alkat lett, a zenekarból kétszer is kilépett, a második búcsúkoncert is neki volt köszönhető. Egyszer a gitárosok imádkozták vissza, egyszer pedig Retek és én. De végül hajthatatlannak tűnt. Jó egy éve egyébként felvettem a kapcsolatot az ős-Akela tagokkal, hogy 2010. október 31-én az Akela huszadik születésnapján velük együtt csináljunk egy bulit. Erre Pávcsi elküldött az anyámba, Gyuszika azt mondta, hogy neki még lelki sérelmei vannak a ’98-as feloszlás miatt, Kökény válaszra sem méltatott, egyedül Stirlitz mondott igent.
Köztudottan megszállottja vagy a színpadi showelemeknek. Volt valami nagyszabású terved, amit mindeddig nem sikerült megvalósítani?
Már régóta szerettem volna az Akelával az Állatkertben játszani, de mindig elutasítottak. Annak ellenére, hogy szoktak koncerteket szervezni. Eredetileg már ’92-ben is ott szerettünk volna fellépni, ám akkor is kirúgtak. Mikor aztán szomorúan mentem el a Nagycirkusz mellett, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha ide szerveznénk egy bulit. Ez volt ugyebár az ominózus esemény, ahol a rockerek szétkapták a berendezést.
Az Akela koncertek ugyebár futószalagon termelték az emlékezetes sztorikat. Volt precedens stúdiózás közben is botrányokra?
Nem igazán, egyedül Sobrival voltak gondok. Ő olyan arc volt, akiről az ember nem tudta eldönteni, mikor beszél komolyan és mikor viccel. Egyszer a Tom Tom Stúdióban dolgoztunk, ami már akkoriban sem volt túl olcsó. Ketyegett a stúdióidő, Sobri viszont kijelentette, hogy addig nem hajlandó dobolni, amíg valaki nem hoz neki egy kólát. A közelben viszont nem volt bolt, Gyuszika viszont kénytelen-kelletlen elbattyogott kóláért. Sobri vagy másfél óráig nem csinált semmit.
Az ő zenekari kilépéséről legendák keringenek. Hogy is volt ez a sztori?
Akkoriban az Omen koncertjeit is én szerveztem, ezért sikerült elintéznem, hogy játszhassunk előttük egy szlovákiai koncertsorozaton. A rendezvény tele volt nagy nevekkel: Hobo, Korál, Benkő Laci stb. Itt vagy háromezer ember előtt mutatkozhattunk volna be nagyon jó műsoridőben. Már délután megérkeztünk, de döbbenten tapasztaltuk, hogy az Akelának nem jár catering. Végül én személyesen intéztem el, hogy mi is kapjunk egy tál kaját. Volt rajta hús, krumpli, miegymás, és díszítésként egy szelet paradicsom. Ezt kivettem Sobri tányérjából, aki közölte velem: ha nem rakom vissza, kilép a zenekarból. Ekkor azonban már megettem, végül számomra el is felejtődött a dolog. Három-négy óra múlva szóltak, hogy mi következünk, Sobri azonban azt mondta, kiszállt, és nem hajlandó feljönni a színpadra. Erre nekiestünk, ütöttük, vágtuk, végül Benkő Laci szedett le róla. Vele ekkor ismerkedtem meg. Amúgy ennek az incidensnek köszönhetően jöhetett ki az első lemezünk is, ugyanis akkortájt a Hungarotonnál ő volt a főnök Hoboval együtt. Valószínűleg megragadtunk az agyában, mint „ütőképes zenekar.”
A nagycirkuszos történetet leszámítva tudsz említeni olyan zenekari balhét, amiből esetleg rendőrségi ügy lett?
Egyszer Komáromban jártunk. Én vezettem, ám a kelleténél kicsit többen voltunk az autóban. Tél volt, hó esett, csúsztak az utak, emellett kicsit be is voltam rúgva. Amikor tehát integettek a rendőrök, úgy döntöttem, kifizetődőbb, ha inkább meglógok előlük, elvégre úgyis közel a művház, nem tudnak elkapni. Az utolsó kanyarnál azonban a kocsival nekiszálltam a művelődési ház oldalának. Ezután minden úgy történt, mint a filmekben: ki az autóból, terpesz stb.
A legendás gyöngyösi botrány hogyan robbant ki?
Az is a hülye Sobri miatt történt, de én is hibás voltam benne. Gyöngyösön készülődtünk koncertre, mikor Sobri odajött hozzám: „Főnök, hol lehet itt hugyozni?” Mire könnyelműen azt válaszoltam neki: „hugyozz le egy fáról!”, végül így is tett. Csakhogy a fa alatt emberek üldögéltek a felállított asztaloknál, ez a barom meg belepisált az italukba. Erre kicsit berágtak, és az egész zenekart ellenségnek kiáltották ki, majd végigkergettek minket a városon, és összevissza vertek minket. Emlékszem, Kökénnyel hősiesen küzdöttünk a buszpályaudvaron.
Mostanában mivel foglalkozol?
Régebben a veszprémi csapágygyárban dolgoztam, de a válság miatt elküldtek egy csomó embert, úgyhogy mostanság alkalmi munkákból tartom fenn magamat. Egy helyre behívtak ugyan, de mikor kiderült, hogy van érettségim, közölték velem, hogy túlképzett vagyok. Az ősszel szerencsére sok szüret volt, és mivel magas ember vagyok, kellettem puttyonyosnak. A pulykapakolás viszont kifejezetten szar meló.
A tervezett mesekönyveddel mi újság?
Azt kénytelen voltam feladni. Összegyűjtöttem a Balaton környéki legendákat, meséket és rímekbe szedtem őket. Viszont semmilyen támogatót nem találtam. A nyomdaköltség és a grafikus azonban pénzbe kerül.
A mesegyűjtést hogy kell elképzelni? Népdalgyűjtő módjára bekopogtattál öregekhez, hogy regéljék el a szájhagyomány útján terjedő történeteket?
Erre is volt precedens és könyvtárban is kutakodtam. Legjobban azonban a gyűjtés részét élveztem. Ilyen volt például a badacsonyi kereszt legendája is. E szerint a keresztet bivalyokkal húzták fel, ám a nagy meleg miatt az állatok eléggé kiszáradtak. A hegy tetejéről meglátták a Balatont, és levetették magukat egy szikláról. A sztori pontos részleteit például papoktól kellett megtudakolnom.
