2009.11.17. 09:54 – SCs

Vámpírok indie-bálja

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

The Twilight Saga: New Moon - Original Motion Picture Soundtrack
(Atlantic)

A Twilight Saga második részének filmzenealbuma igazi indie-mennyország, legalábbis a részt vevők nevei alapján. A legtöbben ráadásul újat tettek be a közösbe – exkluzív! Változzak vámpírrá, ha ezekért a filmekért egy fillért is kiadok a moziban, úgyhogy nem tudom megmondani, a zene mennyire áll összhangban a mozgóképpel, de ez talán nem is baj. Egy-egy szubjektív mondat a 15 dalról, illetve előadóiról.

Death Cab For Cutie: az első videoklip, kellemes kis semmi, biztos valami szerelmes pillanatban szól, amikor vágyódva néznek egymásra a főhősök, már ha vannak egymásra vágyódó főhősök.
Band Of Skulls: az elején azt hittem, dögös stoner rock lesz, de aztán a végére már el is felejtettem, hogy mit hittem az elején, most meg már eleve az egész dalt elfelejtettem.
Thom Yorke: a Radiohead-főnök szólós prüntyögései rém fárasztók, ez is az, de legalább van hangulata; nyilván a rossz vámpírok osonnak valahová a filmben, mialatt ez szól.
Lykke Li: a gyermekhangú szép svéd lány kisimítja a ráncokat, lenyugtatja az idegeket egy akciójelenet után.
The Killers: baljós hangulat, lassú kibontakozás, és nincs megváltás nagy ívű refrén képében, avagy Brandon Flowers ezúttal nem a tömegeknek énekel.
Anya Marina: egy újabb angyalhangú pacsirta akusztikus dalocskája, bizonytalan vagyok, illik ez egy vámpíros filmbe…?
Muse (az idei lemezről az I Belong To You, illetve annak remixe): eleve van egy régies hangulata, bár semmiképp sem a vérszívók jutnak az eszembe, ha hallgatom.
Bon Iver & St. Vincent: amerikai folk beszívott előadóktól – remélem, minél előbb kiszívja a vérüket egy belevaló fogtündér.
Black Rebel Motorcycle Club: marad a folk, csak konzervatív formában, így egy, na jó, két fokkal elviselhetőbb.
Hurricane Bells: a vámpírok már a garázsban vannak, és elfeledett Strokes-demót hallgatnak az Is This It előtti időkből.
Sea Wolf: egész kedves, a vámpírok lepihennek a mezőn, és a napfényben heverésznek – ja, nem, ez baromság, de akkor mit keres itt ez a dal?
OK Go: jé, ezek a lúzer csávók a szupervicces futópados videóból, ezeknek van más NÓTÁJUK is?
Grizzly Bear: most nem azért, de ezzel a névvel betonkemény riffeket kellene tolni zsére hangolt gitárokon, nem shoegaze-t – mondjuk nem rossz éppenséggel.
Editors: Tom Smith-t a hangja és e dal alapján simán vámpírnak gondolnám, de sajnos láttam már őt koncert közben nyitott szájjal zongorázni.
Alexandre Desplat: „hát, ez meg ki a tököm” – kérdezném, ha nem lennék jól nevelt, de az vagyok, ezért megnéztem: egy érzékeny szemű és nagyon komoly múltú zeneszerző, a zongoradarabja csendes levezető, a főhősök vagy meghaltak, vagy nem, de mindenképpen sírunk.

Szerintünk: (3,5/5)
Szerintetek: (0/5)

lemezkritika indie filmzene new moon



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása