Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Marionette ID zenekar története hosszú évekre nyúlik vissza. Mostanra túl vannak több névváltáson, tagcsere is történt, jelenleg pedig már a második lemezükön dolgoznak és klipet mutatnak be. Ezek kapcsán beszélgettem Ákossal, az együttes énekesével.
Már több mint 10 éve volt, hogy az első zenekarotokat alapítottátok, aztán szép lassan megszületett a Marionette ID, mi minden változott azóta?
Egy lakótelepen lakunk 20 éve, gyermekkori barátok vagyunk az egész csak hülyéskedésnek indult, bár voltak komolyabb fázisok is. De a Sammy Sosa Band előtt nem igazán vettük annyira komolyan, noha Tatabányán akkoriban elég komoly underground zenei élet volt, többen is indultak innen, akik ma is e szcéna (többé-kevésbé) sikeresebb szereplői. Ezt a zenélést ma nekünk már nehéz a régi barátság kérdésétől elválasztani. Akikkel együtt zenélek, a legjobb barátaim is egyben, és ezért nem is feltétlenül úgy tekintek a társaságra, mint „zenekarra”, hanem mint a barátaimra, akikkel történetesen zenélek is.
Mi a legnagyobb különbség az egykori Sammy Sosa Band és a mostani zene között?
Tulajdonképpen annyi, hogy most négyen vagyunk, előtte pedig öten voltunk. Ez nem csupán számszerű változás, azt is jelenti, hogy négyünkből kissé más jött, mint ötünkből és azóta ez működik, de azt gondolom, ez teljesen természetes. A SSB hangulatában hasonló volt, még ha ennek a tartalomnak kicsit más formát is adtunk. Rövidebb, könnyebben emészthető számok voltak, de nem feltétlenül a mostanitól eltérő ötletekkel. Az gyorsabb és pörgősebb volt, a mostani átgondoltabb és mélyebb egy kicsit. Mindkettőnek más a szépsége.
Nehezen ment akkor az énekes váltás?
Nem mondom, hogy egyszerű volt, de nem akartunk külső embert, ezért döntöttünk úgy, hogy négyen próbáljuk meg. Instrumentális zenét sem szerettünk volna csinálni, kell az ének, még ha kevesebb is, hiszen az is ad valamit a hangulatához, az egyediségéhez. Akkor is igaz ez, ha a dolog zenei részére talán nagyobb hangsúly esik.
Megnyertétek az ABC Tehetségkutató itthoni fordulóját, jól szerepeltetek Bécsben is, változott utána valami?
Több koncertet adtunk, valamelyest nagyobb publicitást kaptunk és elismerést is. Egyébként annyira talán nem volt nagy esemény. Viszont jóval komolyabban vettek bennünket, ez érezhető volt.
Nagyon sok koncertetek van most is a fővárosban, itt jobban fogad titeket a közönség, mint otthon?
Otthon sem feltétlenül rossz, éppen most játszottunk Tatabányán és mi lepődtünk meg a legjobban, hogy meg is telt a helyi klub. Túl gyakran ennek ellenére nem lépünk fel ott, csak évi 1-2 alkalommal. De voltak rendkívül hangulatos koncertjeink abban a városban is, például a városi múzeumban a Pozvakowskival.
Sokféleképpen definiálták már a zenéteket, ti mit mondanátok róla?
Nehéz ügy, tudom. A poszt szótól a hátunkon áll a szőr, de szerencsére nem mindig aggatják ránk. Külföldön hívták már post-hardcore-nak, indie-nek, de metált kedvelő újságírók is szívesen írtak róla adott esetben mind itthon, mind külföldön. Erre a változatosságra vagyunk a legbüszkébbek, úgy érezzük, hogy a szakma és közönség körében ez egy nagyon pozitív értelmű összetettséget jelent. Mi az indie rockhoz ragaszkodnánk, még ha mostanában ez mást is jelent nálunk. Indie, rock, experimental, ilyenekből áll valahogy össze ez a világ.
Mi a története az elkészült klipnek?
Amint látható, ez egy animációs videó, a zenekar és élő képek csak ritkán bukkannak fel benne. Az egész dolog az elejétől a végéig Borbás Róbert és Kurth Judit munkája, akiknek teljesen szabad kezet adtunk, az ő munkájuk a képi világ, a sztori, a kivitelezés, minden. Robiékkal úgy kerültünk kapcsolatba, hogy Robinak van egy myspace oldala, amin minden referencia-anyaga fent van a grafikai melóktól az animációkig. Itt láttuk a munkáit, és hosszas levelezés után úgy döntöttünk, hogy bevállalunk egy animációs klipet.
Miért ezt a számot választottátok?
A Disgracefulról úgy gondoltuk, jól reprezentálja azt, amit csinálunk és ezt a számot sokan ki szokták emelni. Azért esett erre a választás, mert szerintünk művészileg egy klippel sokban kiegészíthetik egymást, nem pedig azért, mert slágeres, vagy ilyesmi.
A cél tehát az volt, hogy egy koncepciózus, impresszív klipet készítsünk, ami úgy gondoljuk, sikerült is. Robi is ismerte már a dalokat, és ő is egyértelműen a Disgracefulra szavazott. Ezután elkezdődött a gyártás, ami abszolút vegyes technikával készült, 3 hét várakozás után pedig már készhez is kaptuk. Teljesen pozitív tapasztalat volt együtt dolgozni, és a továbbiakban is hallhatok majd róluk.
Első lemezeteket Pankkk támogatással hoztátok össze, olyannak sikerült, amilyennek terveztétek?
Nagyjából igen, meg vagyunk vele elégedve, azzal amilyen, azzal, ahogyan szól, és azzal is, ahogyan fogadták. Mivel a számok között, pontosabban azok keletkezése között voltak nagyobb időbeli eltérések is, lehetett volna egy kicsit egységesebb. Az új lemez viszont biztosan az lesz.
Akkor most főleg az új lemezen dolgoztok?
Igen, lényegében az időnk nagy részét ez felemészti. A többi majd ezután jön.
Ennek a megjelenését a következő év elejére tervezitek, változtattok valamit a zenében vagy hasonló lesz az előzőhöz?
Hangulatában hasonló lesz, valamivel sötétebb tónusú és súlyosabb, valamint, mint már mondtam, egységesebb is. Ez hosszabb, szerkezetileg jobban átgondolt dalokat jelent, egymásból organikusabban kibontakozó témákat. Semmi progresszív, vagy matek, csak egy kicsit talán jobban és érettebben körüljárt harmóniák, ritmusképek, hangzások.
Milyen új hatások érnek mostanában? Mi mindent hallgattok?
Élmények mindig vannak. Ezek között a screamótól az akusztikus dolgokig elég széles a skála: Neil on Impression, Sholi, Callisto, Dead Man’s Bones, Dominic, Them Crooked Vultures, Cult of Luna, Meleeh, Gifts From Enola, satöbbi. De persze a budapesti koncert előtt előkerültek a régi Alice in Chains lemezek is…
Mi a helyzet az amerikai válogatáslemezzel?
Ez elvileg ebben a hónapban megjelenik. A Quickstar Productions keresett meg nagyjából egy fél éve, hogy megjelentetnék ezt az immár klippel rendelkező dalt, és novemberi megjelenést vetítettek előre. Ezt valószínűleg tartani is fogják.
Mikor és hol léptek fel legközelebb?
November 19-én a Tűzraktérben, a Képzelt Város vendégeként, akiknek ez lesz a Pankkk-program támogatásával készített első lemezük bemutató bulija. Részünkről klipbemutató is lesz, a koncert alatt vetítéssel. A bulin fellép még a Choice With No Voice is. Őket is érdemes lesz megnézni!
