Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Rihanna – Rated R
(Def Jam)
2007-ben elsöprő sikert aratott Rihanna harmadik lemeze, a Good Girl Gone Bad. Ennek volt is oka: az első számú természetesen az Umbrella, ami nem csak az év, hanem az eddig eltelt évszázad egyik legemlékezetesebb dala. Jó szokás szerint szarrájátszották, de így visszagondolva nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy hibátlanul megírt popdalról van szó, amiben minden a helyén van, Jay-Z felvezető rappelésével kezdve Rihanna botladozó díváskodásáig. Itt szeretném kiemelni, hogy a dal jópofának szánt metálfeldolgozásai a legkevésbé sem viccesek. Ugyanakkor az Umbrella nem temette teljesen maga alá a lemezt, több kifejezetten jó szerzemény szerepelt rajta, és bár nem sikerült egységesen magas színvonalat tartania, azért ebben a nagyon szirupos árenbíben ritkán hallható minőséget képviselt.
Az azóta eltelt időben Rihannával kapcsolatban leginkább az került szóba, hogy jól összeverte a faszija, és nagy szomorúságára kikerültek a képek az amúgy nagyon bájos hölgy monoklikkal, és sebekkel tarkított arcáról. Ennek köszönhetően minden elnyomott asszony elkezdett közösséget vállalni az énekesnővel. A szomorú történésekből azonban úgy tűnik, csak megpróbál a menedzsment a magazinos szerepléseken túli profitot is kicsikarni, és ennek fényes bizonyítéka a Rated R.
Az eddig megismert, kacér Rihanna nagyrészt eltűnt, és egy komoly, megviselt nő került a helyére, aki már sok mindent meg kellett, hogy tapasztaljon. Ezzel az imázzsal sincs feltétlenül baj, azzal viszont igen, mikor az épp aktuális videós dalt (Russian Roulette) úgy harangozzák be, hogy Rihanna itt bizony kiénekli magából az elverése által okozott lelki sérüléseket, miközben ez azon kevés dalok egyike, amiknek a szerzői között sincs feltüntetve. Nem vagyok ellene a külső dalszerzőknek, de nekem ne akarják bemagyarázni, hogy Shaffer Smith, Charles Harmony olyannyira ismerik a barbadosi nőszemély érzelemvilágát, hogy élete legmélyebb pontjáról összehoznak a segítsége nélkül is egy végletekig személyes dalt. Egész pontosan: egy elég felejthető (másoknál maradandóan idegesítő) dalt.
A Rated R-el egyébként több probléma is van. Sehol egy Umbrella, de még csak olyan sem történik, hogy felkapom a fejemet. Illetve egyszer mégis, a Photographsnak ugyanis az a Will.i.am a producere, aki a Black Eyed Peas korai pár jó pillanata ellenére mára az egyik legkártékonyabb emberré nőtte ki magát a zeneiparban, mondanom sem kell, itt sem hagyja ki a lehetőséget, hogy meggyalázza az egyetemes popzenét egy jó kis autotune-al. A lemez másik MC-je a Hardban hallható Jeezy, az ő technikájáról és hangsúlyáról sokatmondó tény, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy a Beat Dises Csigó Tamás vendégeskedik. Finoman szólva nem Jay-Z. A mélyrepülésnek nincs vége, a Te Amo latinos(nak látszani próbáló) témái konkrétan Jennifer Lopezt idézik. Jellemzően az a szám ez, amit csak és kizárólag egy jófajta csöcsös-segges videó menthet meg. Ott van még a Slash vendégszereplésével készült Rock Star 101, ami zeneileg kicsit sem különleges, viszont felveti a kérdést, hogy mi értelme volt meghívni a cilinderes alkoholistát, ha a keze nyoma kimerül egy laza akkordozásban. Nem akarok én masztis szólót, de azért valami jelét adhatná a létezésének, ha már telefüstöli a stúdiót.
A pozitív pillanatok közé tartoznak a Chase & Status duó által producerelt tételek (szám szerint kettő ilyen van, igaz abból az egyik intro), amik emberesen felhígított dubstep-alappal rendelkeznek, igaz, slágernek ezeket sem nevezném.
A Rated R egyszerűen rossz lemez, ami az elsődleges célközönséget (15- lányok) az alacsony igényszint miatt pont kielégíti, de ezen felül semmire sem jó. Emlékezetes dalok nélkül ezen a terepen nem lesz elég Rihanna bájos mosolya.
