Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Péterfy Bori & Love Band - 2
(Megadó Kiadó)
Önéletrajzi elemekben bővelkedve elmesélem, eléggé összevissza hallgatok zenét, magyarban és külföldiben sem mindig tudom, mi az, ami aktuális éppen – egy időben viszonylag jól ismertem szlávokat, erről írásos anyagok születtek a Quarton, amikor még az Indexhez volt köze neki –, viszont ha valamibe viszonylag erősen belebotlok, és jónak találom, akkor elkezd érdekelni, nem szállok le róla egy darabig. Valahogy így voltam néhány évvel ezelőtt Péterfy Borival és a Love Banddel, az Amorf Ördögöket nem ismertem előtte, és a művésznő színházi munkásságában sem mélyedtem el. De hallottam egy-két dalt, tetszettek, meglett a lemez, nem bírtam megunni.
Ha túlsarkítok, azt is hazudhatom, két műfaj jön be az utóbbi időben igazán, az eccerű rock and roll és a sanzon, az első Péterfyben többnyire okosan és szellemesen keveredtek ezek, meg sok más is, az ikszedik hallgatás után azt mondtam, ötös skálán ötös. Mentem koncertre is kétszer vagy háromszor, a rockos része még jobban kidomborodott, rengeteg energia van az előadóban. Soha nem táncolok, csak ha istenesen be vagyok rúgva, élveztem mégis, nagyon.
Úgyhogy vártam az új lemezt, november 13-án megérkezett, lent van a kocsiban, elindulok, elindul, megállok, kikapcsol, azt hiszem, megtanultam tíz nap alatt.
Közlöm azonnal, eloszlatandó a kétségeket: a Péterfy Bori és a Love Band második lemeze is jó. Hasonlít az előzőre, de különbözik is tőle annyira, hogy ne tűnjön önismétlésnek. A felütés nagyon rendben van, a Bűvös vadász máris extatikus, a Csillagpor lendülete rátesz még egy lapáttal, a Napba néző a második, a Zombi meg már a harmadik kedvenc dalom a sorban. Ilyenből később jön még három-négy, a Porszem, a Téged nem magától értetődően, az Ájultan fekszem veled és a Szembogár dettó, és szeretem az óriásos Egyedi Péterrel közös Újraélesztőt is. A vége kicsit leül, de elbírja.
Az új, hogy az első lemezen egy szám sem volt, amit nem szerettem, ezen meg van vagy kettő, a Fekete párna, számomra sem érthető okokból, és roppant mód zavar a járgány szó az Ötszáz villámban. A mérleg ettől simán pozitív. Abban egyelőre nem vagyok biztos, hogy van sláger, aminek a klipjét 1,5 milliószor nézik majd meg a híres videómegosztón, majd meglátjuk. A Téged nem mindenesetre iparkodik.
Az imént elemezhetnékem támadt véletlenül, elgondolkodtam, milyen zene ez, mi a műfaja (minden egyformán popzene), kinek szól (nekem?), mennyire eredeti (ki tudja?), mekkora a súlya (közepes fölé?), ilyenek. Aztán elmúlt, mert nem fontos.
Vagy három dolog eszembe jutott azért. Az egyik: nagyon nem ifjúsági zene ez, mint a popzene sokszor, vagy ha mégis, akkor hajlott korom (43) ellenére infantilis vagyok. A másik: lehet, hogy a korábbi Bizottság-feldolgozás miatt is, de úgy tűnik, az állítólag létezett 80-as évek alternatívnak mondott zenéje visszaköszön, véletlenül sem nosztalgikusan, és ez jó. A harmadik: a szuicid dalok ellenére (pl. Húsz emelet) van itt humor és vidámság is, talán nincs annyira komolyan véve az sem, ami amúgy komolyan van, jó reggelt, Bori.
Hiába minden, az összehasonlítást nem lehet megkerülni, ötös skálán négy és fél. Az első Péterfy Borit mindmáig rendszeresen előveszem, tehát azt, hogy a második végül is hogy sikerült, kb. két év múlva fogom tényleg megmondani.
