2009.12.06. 16:34 – -dj-

A hét dala (Crematory - Infinity)

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bizonyosan nagy fokú tájékozatlanságról tanúskodik, hogy meg voltam győződve arról, miszerint már nem létezik hörgős/dallamos gothmetál, legalábbis a My Dying Bride-on kívül. A hullám tetőzött a női énekesekkel, és a lehető legtöbbet kihozták az irányzatból, majd mintha eltűntek volna ezek a zenekarok, szinte egy csapásra. Legtöbbjük új kedvencet avatott, mondjuk a Pink Floyd képében, de úgy tűnik még maradtak fekete bárányok. A Crematory például új lemezt készített, amiről egy új dalt, Infinity címmel meg is lehet hallgatni a myspace oldalukon.

A dal tényleg olyan, mintha semennyi idő nem telt volna el a kilencvenes évek közepe/vége óta. Az alapok nagyon egyszerűek, van ún. "szintetizátorszőnyeg" is, egy rémisztően jellegtelen hörgő hang viszi az alapokat, majd kórust énekel egy ún. "tiszta" hanggal a refrénben (már régen is olcsó megoldás volt ez), ami mellesleg kifejezetten emlékezetes, de nem vagyok benne biztos, hogy nem csak a kontraszt miatt. Unikumnak egyszer érdemes volt meghallgatni, de egy teljes lemezen elaludnék.


a hét dala crematory



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása