Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A kezelésem alatt a hét dala rovat szinte minden esetben tartalmazott gitárt. Ezt a hagyományt illik megszakítani, amire a legjobb lehetőség egy jellemzően minimál, és jellemzően trendi, vagy legalábbis nyugaton menőnek számító társaság, a Hot Chip új dala, a februárban megjelenő új lemezükről.
Az már az első pillanatokban leszűrhető, hogy a Hot Chip zenéjét hallgatni sznob dolog. A minimál ütem, a minimál dallam, a saját magát idézőjelbe tevő ének, és Kraftwerket (és közben a videojátékokat is) idéző szintetizátorhangok egytől egyig riasztók elsőre. Aztán végül kiderül, hogy ez egy szellemes dolog, talán még mondanivalója is van. Amúgy színtiszta popzenéről van szó, ez egy konkrét popszám, és ha szenzációt kár is várni tőle, leglább annyit elér, hogy egyéniségével színt visz az álmos zeneiparba.
És hogy megengedjem magamnak a szubjektívitást, legközelebb inkább mégis lesz gitár, vagy legalábbis egy bonyolultabb hangképet választok, mert ezt a zenét én nem nyilvánítom többször működőnek, a minimalizmus nem lehet hosszú távon tartalmas kategória (akármi a cél). Ez a cucc kb. 100%-osan menő lesz 2010-ben is, legfeljebb azt a kört elkerülöm, ahol képesek többet belemagyarázni, mint hogy ez egy egyszeri, jó ötlet.
