Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Két hónapja jelent meg a húszéves Tankcsapda legújabb albuma, ami eléggé megosztotta a rockzene rajongóit és az úgynevezett szakmát is. Leültünk Lukáccsal beszélgetni egy kicsit az újságírókról, meg a harminc állomásos őszi miniturnéról.
Mit szóltatok az új anyag kritikáihoz?
Lukács: Kezdjük azzal, hogy én kettéválasztom a kritikusok által írt cikkeket és a közönségtől érkező észrevételeket, mégpedig azért, mert a kritikus, amikor kap egy lemezt, vagy könyvet recenzióra, akkor meghallgatja, elolvassa, majd megírja a véleményét, első blikkre. A közönség szerencsére nem így ítél, hanem hagy időt arra, hogy leülepedjen az anyag, meghallgatja többször is, és csak utána formál véleményt. A kritikák között volt pozitív és negatív is, olyan is, ami nagyon dicsérte, és olyan, ami nagyon lehúzta, de ez így van jól. Őszintén szólva én ennél sokkal rosszabbra számítottam.
Eleve úgy mentetek neki, hogy most majd kaptok a fejetekre?
Értsd úgy, hogy a Tankcsapda zenekar nem egyenlő három csavargyári munkással, akiknek az a dolguk, hogy minden nap, állandó jelleggel ugyanolyan csavarokat gyártsanak. A zene eleve nem egy így megfogható dolog, illetve ha azzá válik, akkor már régen rossz. Ez egy művészi alkotás, akárhogy is nézzük, és ezt nem nagyképűségből mondom, a befogadásához idő kell. Onnan tudom, hogy jó lemezt csináltunk, hogy mostanában, két hónappal a megjelenés után egyre több pozitív hangvételű kritika olvasható róla, a turnén a rajongóknak bejönnek azok a nóták, amiket játszunk róla, és szerintem ez majd akkor lesz igazán jó, ha tavasszal elindulunk a lemezbemutató turnéra. Idő kell ahhoz, hogy ennek a lemeznek a dalai olyan klasszikussá érjenek, mint a régi nóták.
Az első kritikák azért elég kemények voltak.
Igen, de azt vettem észre, hogy nem egy esetben abszolút ellentmondtak egymásnak. Ami az egyik szerint kurva szar volt a lemezen, arról a másik lelkendezett, éppen ezért azt hiszem jól gondoltuk azt, hogy idő kell ahhoz, hogy az anyag megtalálja a közönséghez vezető utat. Az egyik hetilapban megjelent kritikában például nem nagyon értettem, miért pont azt emelte ki a szakértő, hogy a lemezen a basszus abszolút nem hallatszik. Ez nevetséges, ez az első olyan Tankcsapda lemez, ahol a bőgőt direkt kiemeltük, koncepció volt, hogy a hangképben ennyire előretoljuk, erre tessék, nem szól a bőgő. Ha nem hallotta a lemezt, akkor azért nem értem a kritikát, ha hallotta, akkor meg azért.
Neked személy szerint melyik nóta a kedvenced a lemezről, és melyiken változtatnál, így utólag?
Egy új lemeznél azért nehéz egyet vagy kettőt kiemelni, mert még friss, minden nótára tudok úgy gondolni, hogy ezt azért szeretem mert, azt meg amazért. Ha muszáj kiemelnem párat, akkor én például nagyon szeretem az utolsó nótát, ami eléggé megosztotta a hallgatókat, és pont azért szeretem, mert nem tipikusan tankcsapdás, valahogy más a hangulata, kicsivel érzelmesebb. A másik véglet meg a címadó szám, ami egy jó kis punk ‘n’ roll, írhattuk volna 1989-ben is. Ezt meg pont ezért szeretem, és az benne a furcsa, hogy mielőtt most, az utóbbi pár bulin el nem kezdtük játszani, előtte együtt, közösen soha nem játszottuk el. Ez ugyanis azon kevés Tankcsapda-dalok egyike, amit a felvételek előtt nem próbáltunk össze, mindenki külön-külön játszotta fel a saját sávját.
Hány számot játszotok az új albumról az őszi miniturnén?
Hát, harminc állomást azért nem neveznék miniturnénak...
Hú, basszameg, lebuktam, nem néztem utána. Harminc? Az kemény.
Három hónap alatt játszunk ennyit, durván háromnaponta egy-egy buli. Az új lemezről két, illetve három számot tettünk be a setlistbe, de a Köszönet doktort már régebben is halhatta a közönség, aztán előkaptuk a Minden jót, mert arról tudtuk, hogy fasza koncertnóta lesz, és mostanában került be a programba a Csapda vagyok. Ez az őszi kanyar még a húszéves jubileum jegyében telik, tavasszal jóval nagyobb súlyt kapnak az album dalai a programban.
Öt buli van hátra, abból egy Budapesten, egy Debrecenben. Pesten már megvolt a születésnap a Szigeten, 35 000 néző előtt, Debrecenre készültök valami nagy durranással?
Nézd, otthon, a Főnixben játszani már eleve nagy durranás még mindig, mert ezeknek a koncerteknek különleges hangulata van. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy máshol meg szar, hanem azt, hogy hazai pályán más játszani, más a közönség, más az elvárás. Ott vannak a rokonok, a haverok, a szülők, akikkel az utcán találkozunk, akik csak azért jönnek ki, hogy fikázzanak. Itt élünk, ez az otthonunk, a buli is a miénk. Erős túlzással élve, ha kiállok a színpad elejére, vagy ha Tamás vagy Cseresznye felteszi a kezét, máris üvölt mindenki, és ezt máshol csak keményebb melóval tudjuk elérni. Ami a nagy durranást illeti, a színpad biztos nem lesz nagyobb például, mert ennek fizikai korlátai vannak, de mint ahogy eddig is évről-évre kitaláltunk valamit a látványt illetően, most is lesznek újítások, de ez hadd derüljön majd ki 29-én.
Az idei turnén lemondtatok egy bulit. Beszartatok a H1N1-től? Valaki azt mondta, hogy Salgótarjánt el kell kerülni?
Nem erről volt szó, nem a betegségtől félünk, mert azt el lehet kapni Kiskundorozsmán is, hanem arról, hogy a tervezett koncert előtt pár nappal a salgótarjáni önkormányzat bezáratott minden olyan helyet, legyen az iskola, vagy színház, ahol nagy tömegben fordulnak elő az emberek, hazaküldték az iskolai tanulókat, stb. Namármost mi azt végképp nem akartuk, hogy ilyen óvintézkedések ellenére rendezzünk egy olyan eseményt, ahol 5-600 ember zsúfolódik össze jó esetben, rossz esetben meg nem, mert nem engedi el az anyja, arra hivatkozva - joggal - hogy az iskolát is bezárták, nem véletlenül, édes fiam. A koncertet tavasszal pótoljuk, már az időpontja is megvan, ha jól tudom, a megváltott jegyek érvényesek, nem azért nem volt buli, mert nem akartuk, hogy legyen, hanem azért, mert ez így volt ésszerű. Mondhattuk volna azt is, hogy technikai okokból marad el a koncert, mert általában erre szoktak hivatkozni ilyenkor, és akkor most erről senki nem is beszél, de nem tettük, mert mi szeretünk őszinték lenni a rajongókkal, akik ezt értékelték is, legalábbis a honlapunk fórumát böngészve ez jött le.
A tavalyi SYMA-csarnokbeli koncertet rengeteg kritika érte a ruhatárak hiánya, illetve a büfék italkészletének igen gyors kimerülése miatt, amiről persze nem ti tehettek, mert nem a saját szervezésetek, de akkor is azt mondták, hogy a Tankcsapda-koncerten fogyott el a sör. Idén tudtok tenni valamit, hogy ne így legyen?
A tavalyi volt az első bulink ezen a helyszínen, nem voltunk teljesen tisztában a helyi viszonyokkal, de most már tudjuk, mire számíthatunk így igyekszünk odafigyelni az ilyen dolgokra is. A most szombaton megrendezésre kerülő bulin remélhetőleg már minden rendben lesz, és mindenki jól fogja érezni magát. Rajtunk nem fog múlni.
