Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az EZ Basic még a télen kihozza második nagylemezét a Hello Heavy-t, amiről az MR2 Petőfi Rádió már javában játssza is a May című dalt, és ez valószínű nem az egyetlen – úgymond – sláger lesz a lemezen. Most egy interjú keretében többet is megtudhatunk az új korongról Szarvas Árpád énekes-gitáros segítségével, valamint bemutatunk három dalt is róla. Aki viszont az egész lemezre is kíváncsi, az a megjelenés előtt (is) látogassa sűrűn a Lángoló Gitárokat, lesz egy kis ajándékunk a számára.
Bevettetek egy billentyűst is a triótokba, hogyan sikerül az együttműködés a koncerteken?
Még csak az ötödik koncertnél tartunk, de eddig minden jól működik. Sokkal színesebbek lettek a dalok élőben és ez nagyon fontos az új album koncepciójával kapcsolatban.
Egy duóként indultatok és már négyen játszotok, ez a legnagyobb változás a kezdetekhez képest?
A zenében történt a legnagyobb változás a kezdetekhez képest, de ez nyilván a bővülésnek is köszönhető. Az egész úgy indult még több évvel ezelőtt, hogy volt egy csomó dalom, amit fel szerettem volna venni, és miután megismertem Dénest (basszusgitár) kiderült, hogy hasonló zenék mozgatnak meg minket, lassan elkezdtük nála ketten ezeket a dalokat csiszolgatni, a 6 négyzetméteres szobáját egy mini stúdió-szemétdombbá alakítva át. Nem volt pénzünk jó hangszerekre, mindent felhasználtunk a felvételeknél, ami a kezünk ügyébe került, az egyik dalban például a felvétel alatt valamin felhúztam magam és nagy lendülettel becsaptam az ablakot, amit rögzített a mikrofon. Gondoltunk egyet, kivágtuk a hangot, kicsit megzengettük és lábdobnak használtuk. Szóval akkor még nem nagyon tudtam elképzelni, hogy valaha is színpadra visszük majd a zenénket, de nem is érdekelt különösebben, egy kísérleti projektként tekintettem az egészre, zenei ötleteket akartam rögzíteni, soha nem voltunk ilyen "menjünk má' le a próbaterembe aztán dzsemmeljünk egy jót" típusú fazonok. Később amikor már dobbal (Tóth András) és nemrég billentyűvel (Nagybaczoni Áron) is kiegészültünk, akkor már kicsit átalakult a dalszerzéshez való hozzáállás, és ma már négyen vagyunk a színpadon, minden tagnak és hangszernek ugyanolyan fontos szerepe van.
Hogyan ismertétek meg George Shillinget?
Shilling nagyon sok nemzetközileg elismert együttessel dolgozott már együtt (Blur, Primal Scream, My Bloody Valentine, Cold Cut, Bernard Butler stb.), és ami számunkra fontos volt: sok olyan együttessel, akik stílusban teljesen különböztek egymástól. Irtunk neki, hogy lenne-e kedve esetleg együtt dolgozni velünk. Arra is fel voltunk készülve, hogy nem válaszol, és a haverjaival a térdüket csapkodva röhögnek majd a kis magyar együttes levelén, de elég gyorsan válaszolt, és mondta, hogy szívesen benne lenne a közös munkában.
Mit mondott, miért tetszett meg neki a zenétek, miért vállalta?
Csak annyit jelzett vissza, hogy tetszettek neki a számok meg az ötletek, amiket küldtem, és az alapján döntötte el, hogy együtt fog dolgozni velünk.
Milyen volt a közös munka? Milyen tanácsokkal látott el, volt valami, amit nagyon meg akart változtatni, de nektek nem tetszett?
Izgalmas volt a közös munka, és viszonylag simán ment. Volt olyan, hogy meg akart változtatni valamit és nekünk nem tetszett, de hát ezzel jár a stúdiózás, a végén mindig megegyeztünk. Nyilván nagyon sokat adtunk a véleményére és maximálisan tiszteljük, de azért minket sem kellett félteni, elég határozott elképzeléseink voltak. Egy válogatáslemezt csináltam neki az elején, hogy legyen egy összképe a hangzásról amit szeretnénk, ugyanis nem egy tipikusan túlproducerelt albumot akartunk csinálni, ami olyan "hú, de tökéletes", meg "jaj, de tisztán szól benne minden!"
Mi volt az a plusz, amit ő tudott hozzátenni a lemezhez, amit itthon nem tudtak volna így megcsinálni?
Azt gyorsan letisztáznám az elején, hogy olyan értelemben nem vártunk semmi pluszt tőle ami technikailag nem valósítható meg itthon is. Nem mondom azt, hogy itthon nincsenek jó producerek, vagy stúdiók, de a mi zenénkhez olyan ember szakértelme kellett, mint Shillingé, aki sok olyan apró kis trükköt tud amit az olyan stúdiós emberek valószínűleg nem akiknek például az M83-ról nem a francia formáció jut eszükbe hanem egy autópálya. A zene, amit játszunk egyébként is gyerekcipőben jár még Magyarországon, nagyon rétegzenének számít, ezért is próbáltunk minél színvonalasabb anyagot csinálni, és nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy egy olyan emberrel dolgoztunk együtt, aki több mint 20 éve abban a zenében tevékenykedik ami nagyon közel áll hozzánk, több olyan együttessel is dolgozott akik nagy hatással voltak ránk, és az angol popzene meghatározó alakjai közé tartozik. (mindezek mellett multiinstrumentalista; sok hegedűsávot, és egyéb színezék-hangszereket ő maga játszott fel a lemezünkön)
Terveztek külföldi terjesztést is vagy kaptatok már erre ajánlatot?
Jó lenne külföldön is terjeszteni az anyagot, de még csak most tudunk majd ráfeküdni a dologra, intézkedni. Az év elején a New York-i DFA kiadótól valaki ráakadt a Bad Boyfriend című számunk még keveretlen verziójára myspace-en, és írt, hogy küldjünk egy anyagot Jonathan Galkinnak (a DFA ügyvezető igazgatója), hátha bejön majd neki. Nagyon megörültünk amikor válaszolt, hiszen a DFA kiadónál sok olyan előadó van, akit kedvelünk (LCD Soundsystem, Hot Chip, Shocking Pinks, a már nálunk is járt Black Dice stb.). Tetszett is neki, felajánlott egy DFA remixet erre a dalra ami elég sok pénzbe került volna nekünk, szóval nem lett belőle semmi, de azt írta kíváncsi az egész albumra, majd küldünk neki egy példányt ha hivatalosan is megjelenik.
Előző lemezetek szerzői kiadásban jelent meg, a Hello Heavynek sikerült végül kiadót találnotok?
A Hello Heavy anyaga 2009 nyara óta kész van. Egy nagykiadó szerette volna kiadni, aminek először nagyon megörültünk, utána nagy huzavona kezdődött, aminek a végén szerződést átnézve inkább nem mentünk bele, visszautasítottuk az ajánlatot. A Hello Heavy egy kis kiadó, a Twelvetones gondozásában fog megjelenni 2010 februárjában.
Milyen hangulatban született meg ez a 10 szám, milyen témák foglalkoztattak az írásukkor, milyen hatások értek? Mire utal a címe?
A címe nagyon egyszerű. A nyár folyamán volt egy peches sorozatom, mindenféle rossz dolog történt velem, és egy reggel, amikor gitározgattam otthon kitaláltam, hogy az album címe lehetne valami spontán hülye dolog ami tükrözi az akkori hangulatomat. A régi holmijaim között matatva megtaláltam öcsém ezer éves mini hi-fijét, kiváncsi voltam működik-e még, és amikor bekapcsoltam a kijelzőjén megjelent a "hello", "heavy", "pop", "rock" stb szöveg, ami a hangszín beállításokra utal. Felcsillant a szemem, az első két szó megtetszett együtt, így lett Hello Heavy a lemez címe. 10 szám található az albumon és mindegyiknek más a hangulata. Témákban is különböznek, van például olyan dal ami sima gyerekkori élményekről, haverokkal való első bulizásokról szól (Friends), de van olyan ami a gazdasági válságról (Layoffs Not Days Off), nyomulós biztosítási ügynökről (Motorik Erik), vagy lányokat terrorizáló pasikról szól (Bad Boyfriend).
Mitől lett ez kísérletezőbb lemez, mi mindent próbáltatok ki?
A kísérletezést nem a hangzásra érteném elsősorban, hanem a felvétel módjára. Nem lettünk hirtelen Animal Collective vagy Einstürzende Neubauten, igyekeztünk a popzene keretein belül maradni, de egy kicsit megfűszerezni az anyagot. Nem hinném például, hogy a hallgatóknak feltűnik majd, hogy sok helyen igazi shaker helyett vanília cukros tasakot rázunk, egy helyen a kolomp helyett befőttesüveget ütögetünk, stb., de számunkra ez a barkács hozzáállás mindig is fontos lesz, ez az EZ Basic része maradt a panelszobában kezdődött felvételezések óta.
Ha össze kellene foglalni, hogy körülbelül miben lett más az új lemez mint a Hocus Focus, mit mondanál?
Színesebb lett, fényesebb, és talán vidámabb is. A dalok is változatosak, az egész sokszor a korai 90-es évek shoegaze együtteseire jellemző fátyolba van burkolva (például ezért nincs is nagyon kiemelve az ének), és sok helyen van olyan hangszer ami egy kis csillogást kölcsönöz a dalnak (metalofon, hegedűk, triangulum, stb.).
Elégedettek vagytok az eredménnyel?
Teljes mértékben.
A Nice1-t játszották amerikai rádiók, milyen visszajelzéseket kaptatok róla?
Igen, a Nice1 megjelent az amerikai 272 Records válogatáslemezén az év elején, és rotációba került több mint 100 amerikai főiskolai rádió műsorában, 6 államban. Nem kaptunk semmiféle statisztikát a játszásokról, vagy ilyesmiről, elég volt tudni, hogy egy ilyen távoli országba is eljutott a zenénk.
Reklámzeneként is ismert lett ez a szám, nem bántátok meg, hogy kölcsönadtátok egy hirdetéshez?
Egyáltalán nem, az abból bejött pénzből csináltuk meg a Hello Heavy-t. Szóval ha nem lett a volna a reklám akkor talán még mindig a második albumra gyűjtenénk.
A Bad Boyfriendben Varga Zsuzsa is közreműködött az akusztikus koncerteteken, miért őt választottátok ehhez a számhoz?
Amikor a dalt írtam eszembe jutott, hogy kellene bele egy női vokál, és beugrott, hogy Varga Zsuzsának volt egy A lányok másra várnak című száma, gondoltam megkérdezem lenne-e kedve vokálozni benne, hiszem ez a dal is arról szól, hogy "a lányok másra várnak", csak egy kicsit másképp.
A Mayt, mint az új lemez első számát már játsszák a rádióban, ehhez terveztek klipet is?
Igen, már ötletelünk is rajta.
A lemezbemutató után mi lesz a következő lépés?
Sok vidéki koncertet tervezünk 2010 elején, és ennek betetőzéseképp lenne az albumbemutató Budapesten. Pontos időpont nincs még (talán április), de nem akarjuk elsietni.
Mi az, amit eddig még sehogyan sem sikerült elérni és ettől a lemeztől remélitek?
Nem tűzünk ki konkrét célokat, hogy mi mindent szeretnénk elérni. Annyit tudok mondani, hogy még mindig egy kis együttes vagyunk, akik a második lemezüket jelentetik meg, és nem 100 méteres gyorsfutásként gondolnak a zenei pályafutásukra hanem a maratonban hisznek.
