Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Edda Művek/D. Nagy Lajos – Gyere őrült (1986)
Tény, hogy volt idő, mikor a jó ízlés törvénykönyve még nem írta elő az Edda-rajongás valamint az álbajusz és az álszakáll viseletének megbonthatatlan egységét. Hogy ez a paragrafus pontosan mikor kerülhetett bejegyzésre, arról lehet vitatkozni: a közönség toleránsabb hányada bizonyára akkorra datálná mindezt, mikor a zálogházi Fehérlófia először adta elő nyilvánosan a Hopp, te Zsiga c. slágert egy Szaffi-karakter ruházatába bújva. Mi azonban az alábbi felvétel alapján bátran kijelenthetjük, hogy az ominózus időpontban még javában szünetelt a hétfői tévéadás. (És természetesen ott van az eltántoríthatatlan rajongói keménymag, akik véleménye egyik álláspontot sem tükrözi. Ők azok, akik még a Világslágerek Pataky-módra album és a kultikus tószegi monológ óta sem tettek le arról, hogy egyszer lóbőr szkafanderben pálinkázzanak Attilánkkal egy szíriuszi talponállóban.)
Az helyszín egyébiránt a Petőfi Csarnok, az évszám pedig 1986. Ennél pontosabb dátum sajnos nem áll rendelkezésünkre, így hát csak találgathatjuk, hogy Csernobil ezek képsorok okozatának, avagy előzményének tekinthető-e. Ha viszont nem kívánnánk morbid feltételezésekbe bocsátkozni, abban az esetben is borítékolhatjuk, hogy már Táltos Attila „intrója” elegendő ösztönző erő lett volna egy bajkonuri űrsikló elkötésére. A szürreális kegyelemdöfést azonban D. Nagy mester bevonulása adja meg számunkra. Akár egy csehszlovák David Copperfield libben be a színpadra, vélhetőleg azzal a feltett szándékkal, hogy köpenyéből elővarázsolja a No, megállj csak! c. rajzfilm nyusziját. Innentől fogva nincs megállás: hőseink energikusabbak, mint egy mózeskosárnyi kölyökvizsla, és fél kézzel gyűrnék le Aradszky László klónhadseregét egy ripacskodási pankrációban. Ám emellett is képesek koncentrálni rá, hogy még csak véletlenül se Lajosunk dalolja el az esetében eltúlzott magaslabdaként funkcionáló „névsorolvasás” kifejezést.
